Friends can break your heart too

Tényleg szeret! - 7.rész

Reggel volt. Hétfő. Az iskola felé tartottam,fülhallgató a fülemben. Már az iskola kerítésénél jártam,amikor egy ismerős alakot véltem felfedezni a suli kapujában. Paul. Rögtön felismertem. Telefonomat és fülhallgatómat elraktam,majd odafutottam hozzá és lábaimat derekára kulcsolva öleltem meg. Hiányzott. Két nap,az sok idő!

-Nagyon hiányoztál kicsim! -motyogta a nyakamba. Imádom,ahogy becézget.

-Te is nekem! Nagyon.. -szorítottam magamhoz még jobban.

Miután elváltunk,bementünk az iskola épületébe. Mikor megláttak minket más osztályokból,láttam és hallottam is,ahogy összesúgnak. Hát igen..Mostmár hivatalosan is mi vagyunk az osztályunk szerelmespárja. De nem bánom,hogy így van!

Osztályfőnöki óránk előtt kint voltunk szüneten a többiekkel. Paul aranyosan átkarolt engem,én pedig mégjobban hozzábújtam.

Szinte mindenki ott volt egy kupacban az osztályból. Még Pete Dickens is. Akit eléggé utálok,de ez kölcsönös. Nem telik el úgy nap,hogy nem szólna be valamit nekem. Kicsit elegem van már belőle. Persze mindig visszaszólok,és kiállok magamért,de néha úgy megverném. Persze ha elindulok felé,elfut. Nevetséges! Pofázni tud,de kiállni nem mer ellenem.

Szóval nagy nyugalomban beszélgettünk,nevetgéltünk.

-Hé Paul! Te igazából mit szeretsz Lorenben? -kérdezte Scott a barátomtól.

-Fhu..Azt,hogy nagyon meg- -nem tudta befejezni,mert valaki félbeszakította.

-Hát külsőre biztosan semmit,mert Loren úgy néz ki,mint egy disznó! -röhögött Pete.

Áucs. Már megszoktam,hogy ő is beszólogat,de ez most fájt. Visszahozta a régi emlékeket. A volt iskolámat. A sok bántást,gúnynevet.

Csak ültem ott és majdnem elkezdtem sírni. De nem..Itt nem..A többiek előtt nem!

-HÉ PETE! JÓ LENNE HA BEKUSSOLNÁL,MERT TE POFÁZOL LORENRŐL,AKI OLYAN HÜLYE MINT A SEGGEM ÉS VALÓSZÍNŰ SEMMIT NEM FOG ELÉRNI AZ ÉLETBEN! AMÚGY IS,LOREN KICSESZETTÜL GYÖNYÖRŰ,BELÜL ÉS KÍVÜL IS EGYARÁNT!! ÉS SZERETEM,MERT Ő OLYAN,AMILYEN ÉS NEM AKAR MEGVÁLTOZTATNI! IGEN,NAGYON SZERETEM! SZÓVAL BÉKÉNHAGYHATOD,MERT LEGKÖZELEBB VELEM GYŰLIK MEG A BAJOD!! -ordibálta le Paul Pete-et.

Wow. Csak néztem a barátomra könnyes szemekkel,mert hihetetlenül jól esett amiket mondott. És mert megvédett.

-Gyere ide manó! -tárta ki karjait,mire én szorosan megöleltem. - Ne foglalkozz vele,tudod,hogy szeretlek és számomra tökéletes vagy! -suttogta a fülembe.

Imádom ezt a srácot. Tényleg szeret! És én is őt!

Ezek után nem történt az iskolában semmi izgalmas aznap.

Paul (mint minden délután) ma is hazakísért. Kézenfogva sétáltunk az utcán és kis semmiségekről beszélgettünk. A hatalmas kezében az enyém,mintha ott se lenne. De jó ez így. Legalább a kezem nem fázik!

A házunk elé értünk.

-Nos,akkor szia Paul! Holnap találkozunk! -öleltem meg.

Megfordultam és éppen indultam volna el,amikor a csuklómnál megragadott,az arcomat a két hatalmas keze közé fogta és megcsókolt.

-Mostmár mehetsz! Szia kincsem! Vigyázz magadra! Szeretlek! -nyomott egy utolsó puszit az orromra.

-Én is szeretlek! -mosolyogtam,majd beszaladtam a lakásba.

Nem is hiszem el,hogy ilyen barátom van. Ő tényleg egy csoda..