Friends can break your heart too

Az első nap - 5.rész

*Kedd reggel*

Nagyon boldogan és izgatottan keltem fel. Igaz,nem tudtam mi vár majd rám az új iskolámban,de mostmár nem is kattogtam ezen. "Az előzőtől már csak jobb lehet!" -gondoltam magamban.

Szokásos reggeli rutin után,anyával elindultunk az akkor már volt sulimnak számító épületbe,mert még néhány cuccomat el kellett hozni. Ezek után irányt váltottunk és utunkat a megváltás iskolájába céloztuk.

Amint beértünk,egy kicsit elkezdtem félni. "Úristen! Ez az iskola sokkal bonyolultabb,mint a másik. Hol fogok én megtalálni itt akármit is?"
Szerencsére először az igazgatói irodába kellett felmenni,azt pedig anya tudta,hogy hol van.
Bekopogtunk,bementünk és köszöntünk mindketten.

Az igazgató beszélt pár szót anyával,aztán hozzám fordult.

-Loren,igaz? Hidd el,nagyon fog tetszeni ez az iskola! Főleg az osztályod! -mosolygott. -Gyere,elkísérlek az első órádra.

Elköszöntem anyától,majd félő léptekkel mentem az igazgatónő után. Mivel még be kellett szaladnunk a volt iskolámba,ezért az első óráról már kicsit késtem. Ami nem mellesleg irodalom volt.

Megérkeztünk a teremhez. Először az igazgató,majd én léptem be a terembe. Valószínű rólam mondhatott pár szót a teremben lévő tanárnőnek,de igazából fogalmam sincs,mert egyszerűen annyira izgultam,hogy nem is hallottam amit mond.

Elsőnek az osztályra sem mertem ránézni. Nagyon elkezdtem félni és nem tudtam,hogy biztosan jó ötlet volt-e az iskolaváltás. A nagy gondolataimból kizökkentve,meghallottam egy hangot balra tőlem. Egy ismerős hangot.

-Szia Loren! -hallottam az akkor még ismeretlen személyt. Muszáj volt oda néznem.

A legelső padsorban megláttam az egyik volt évfolyamtársamat,Scottot. Hirtelen azt sem tudtam hol vagyok. Nem voltunk olyan jóban,de ő nem bántott engem,szóval gondoltam nagy baj nem lehet.

Aztán az igazgató kiment. A tanárnő odajött hozzám.

-Az én nevem Mrs.Johnson. És a tiéd? -kérdezte. Kedvesnek tűnik.

-Loren. Loren White. -mondtam,kicsit félve.

-Rendben Loren,ott egy hely hátul,kérlek ülj le. -elindultam az asztal felé. -Nos,éppen egy dolgozat kellős közepébe csöppentél bele. Fogalmazást írnak a többiek. Egy nagyon egyszerű mesét kell írni. Te elvállalod,hogy megírod? Persze még most nem kötelező! -tette hozzá.

Elgondolkoztam. Tudtam,hogy meg tudom írni simán. De mégsem voltam biztos..

-Igen! Megírom! -mondtam határozottan egy kis idő utan,ugyanis meg akartam mutatni az osztálynak és a tanárnak is,hogy nem egy hülyegyerekkel van dolguk.

A fogalmazás írása után az órán páran odajöttek,kérdezgettek,ismerkedtek. Közben észrevetten,hogy néhány emberrel már találkoztam régebben. Ez egy kicsit megnyugtatott. Valamint elsőre tényleg normálisnak tűntek az osztálytársaim. 

Második óránk testnevelés volt. Hát,mit mondjak,nem vagyok érte odáig. Az öltözőben a lányok mondták,hogy a tesi tanárunk egyben az osztályfőnökünk is. Elsőre nem tudtam mit gondoljak,hogy ez most jó vagy rossz. 

Bementünk a tornaterembe.

 -Szia Loren! Én Mr.Turner vagyok. Az osztályfőnököd és a testnevelés tanárod is egyben. 

 -Igen,már tudok róla! -kuncogtam.

Azt hittem,hogy a legrosszabb óra lesz a tesi,de tévedtem. Mivel a fiúk nem bírtam magukkal,ezért Mr.Turner leültetett minket,lányokat. A többiek pedig büntetésből egész órán gimnasztikáztak. 

Ezen az órán a lányokkal meg tudtam így ismerkedni. Az egyik lány,nagyon kedves,közvetlen volt. Hosszú barna hajú és barna szemű,szemüveges. Az alkata is hasonló volt,mint az enyém. Ő sem volt a legvékonyabb,de nagyon szép volt így is! Elkezdtünk beszélgetni. Elsőre láttam rajta,hogy mi jóban leszünk. 

 -Úristen,annyira örülök,hogy végre egy lány is jött hozzánk! Majd elmegyünk egymáshoz és csinálunk barátság karkötőket és mi leszünk a legjobb barátnők!! -mondta teljesen bezsongva. Elkezdtem nevetni azon,hogy igazából még csak egymás nevét tudjuk,de máris beleugrik a közepébe a dolgoknak. De örültem is,hogy ilyen jó osztályom lett.

A nap többi részében nem történt más izgalmas. Ismerkedtem az osztállyal,a tanárokkal, és mindenki mással. 

Hazamentem és mindent elmeséltem anyáéknak. Nagyon boldog voltam! Már akkor imádtam az osztályt! 

 -Jaj kincsem,annyira örülök,hogy boldog vagy! -mosolygott anya.

 -Olyan jó nézni,ahogy csillog a szemed! -áradozott apa.

Nem szólaltam meg,csak egy nagy családi ölelést kértem! Igaz,néha nem örülök neki,hogy nincs testvérem,de máskor meg így szeretem. Így legalább az összes szeretetüket én kapom meg. Szerencsés vagyok a családommal és az új iskolámmal!