Friends can break your heart too

Osztálybuli és történetmesélés - 20.rész

Miután Pault kioktatta mindenki,nem nagyon volt kedve pofázni rólam. Szóval nyugtom volt.

Péntek. A legjobb nap és ráadásul osztálybulit tartunk ma délután. Nagyon várom már.

Az iskolában naaagyon lassan teltek az órák. Legalábbis nekünk úgy tűnt,mintha már egy hete csak a suliban lennénk. De amikor kicsengettek az utolsó óráról,mindenki megkönnyebbülten felsóhajtott. Volt aki hazament még átöltözni,vagy Isten tudja mit csinálni. Mi viszont a lánykákkal elmentük sütizni.
Szép idő volt. Kint ültünk a cukrászda előtt. A madarak csicsergését is hallani lehetett. Kedvem támadt lerajzolni eme festői környezetet,majd rájöttem,hogy nem is tudok rajzolni.

Szép lassan visszabattyogtunk a sulihoz és bementünk a terembe. Már ott voltak páran,de persze mindenkit megvártunk a buli kezdésével.

Éppen a srácokkal beszélgethettem,amikor belépett a terembe Victoria. Történetesen utáljuk egymást. Hogy miért is? Nos,elmesélhetem.

Történetünk egy éve történt körülbelül. Neki volt egy barátja,aki 3 vagy 4 évvel idősebb volt nála. Ezzel nem is lett volna baj,ha rendes a fiú. De láttam rajta,hogy ugyanolyan mint a többi. Láttam,hogy ő is csak AZT akarja és kihasználja Victoriat.  Őt viszont elvakította a szerelem és a rózsaszín felhők.

Próbáltam ezt kedvesen közölni vele,de nem hallgatott rám. Aztán emiatt a köcsög miatt elkezdett engem és az összes többi lányt hanyagolni.

Ez persze mindenkinek szarul esett,mert mi nagyon sokat tettünk érte,ő viszont,úgy tűnt,hogy ezeket már elfeledte. Az én hibám az volt,hogy túl őszinte voltam és elmondtam mit gondolok/gondolunk.

Ezek után én lettem a szar,a r*banc,a nyomorék és minden más. A barátjától is kaptam egy szép kis üzenetet,ahol kicsit elhúzva,de elküldött egy melegebb éghajlatra. És pont mikor válaszolni akartam,letiltott. Milyen érdekes. Kemény gyerek! Elküld az anyádba,de mikor te válaszolnál,letilt. Mintha egy boxmeccsen ő sorozna valakit,majd ha az ellenfél vissza akarna ütni,akkor bedobja a törülközőt. Na ennyire volt ,,kemény" ez a gyerek.

Majd a veszekedés után még pár hétig ez volt a téma nála. Mindenkit ellenem akart fordítani. Ám ez nem jött neki össze. Egy párszor még a barátja is kihívott a suli elé,miszerint ,,beszélnünk kellene". Én erre annyit mondtam,hogy ,,szerintem nincs miről" és egyszer sem mentem ki. Nem féltem tőle,egyáltalán nem. Csakhogy én már akkor túltettem magam ezen az egészen. Nem úgy mint egyesek..

Szóval ez a mi kis történetünk.
Amint belépett a terembe én nem tudtam,hogy sírjak vagy nevessek. Hogy kínomban sírjak,vagy a nevetéstől.

Victoria nem a legvékonyabb lány volt,ezt azért mindenki látta. Éppen ezért a ruhái nem voltak neki túl előnyösek,de szemmel láthatóan őt ez nem zavarta. Olyan akart lenni mint a többi. Hát majdnem..
Haja ki volt vasalva,viszont ennek köszönhetően teljesen rálapult a fejére. Szerintem még tükörtojást is lehetett volna sütni rajta,olyan zsíros volt.

A sminkje egyszerűen borzadály. Szemhélyán csillámos szemsmink ,,díszelgett". Viszont a probléma az az volt,hogy a szeme alatt is ugyan ez volt a helyzet. Ugyanis a csillámok (megfelelő szemhélybázis hiányában) teljesen lepotyogtak. Az alapozója nem volt rendesen eldolgozva,ráadásul egyáltalán nem az arcához illő volt a szín.
A piros rúzsa pedig szétmászott,egyetlen éles vonal nem volt benne.
Egyszóval a sminkje katasztrófa. Én sem vagyok sminkmester és a szempillaspirálon kívül nem szoktam mást használni,de azért ennél még én is jobban megcsináltam volna.

Miután kiszörnyülködtem és kinevettem magam,kezdődött a buli.
Iszonyat parti volt! Ez volt az első olyan buli,ahol nem két csoportra oszlottunk (lányok és fiúk),hanem mindenki táncolt szinte mindenkivel.

Engem felkért Jeff. Tudtam,hogy mi lesz a vége,de elfogadtam.
Nagyban táncolunk,mire a többiek szinte körbeállnak minket és:

-Csókot! Csókot! Csókot!

Nos,igen. Erre számítottam. Mi erre csak egymásra néztünk Jeffel és nevetve bemutattunk mindenkinek. Azért szeretjük őket! (😂❤)

A buli után már csak hárman vártunk a suli előtt. Jeff,egy fiú osztálytársunk és én. Jeffel majdnem elaludtunk egymás vállan. Majd mikor úgy érezte mindenki,hogy ideje haza menni,Jefftől kaptam egy ölelést és szépen hazaszállingóztunk.