Friends can break your heart too

Meglepetés! - 4.rész

*Hétfő reggel*
Ma nyugodtabban keltem fel,mint máskor. Nem volt bennem félsz,mert tudtam,hogy nem soká már másik iskolába fogok járni. Anyáék megkértek,hogy még ne szóljak senkinek. Érje őket meglepetés.

Reggeli készülődés után elindultam az iskolába. Most is kaptam pár beszólást,de most már csak leperegtek rólam. Nem foglalkoztam velük. Egyet kivéve.

Egyik szünetben éppen azon gondolkodtam,hogy milyen lesz vajon az új suli. Ekkor odajöttek a "menők" és elkezdtek pofázni. Ekkor olyat tettem amit eddig sosem mertem volna. Arconröhögtem mindegyiket. Telibe a pofájukba. Már nem tudtam komolyan venni őket.

-Kinek képzeled magad te kis csitri,hogy kiröhögsz minket? Hát nem tudod hol a helyed? Majd megmutatjuk mi neked! -köpködte az arcomba a szavakat.

Eddig tartott a bátorságom. A csaj odahívta a nálam sokkal idősebb pasiját,aki jobbról adott egy nagy pofont. Megijedtem és meg sem tudtam szólalni. Égett az arcom a keze helyén. Aztán becsengettek. De a srác nem engedte,hogy bemenjek. Visszarántott és lendületből behúzott  egyet. Az orrom elkezdett vérezni,de tudtam,hogy nem tört el,mert az sokkal jobban fájna. 

Ezek után bementem a terembe,zsepivel a kezemben,amit az orromhoz szorítottam.

-Mi történt veled Loren? -kérdezte a tanárnő.

-Semmi. Elestem. -hazudtam. Nem akartam még egy balhét. Elég volt ez is.

Óra közben elállt a vérzés és már nem is fájt annyira,valamint nyoma nem volt.
Végre kicsengettek az utolsó órámról,ami az emeleten volt. Éppen a lépcsőn tartottam lefele,amikor egy olyan személyt láttam meg az igazgatói iroda előtt,hogy azt sem tudtam hol vagyok.

Az apám volt ott.

-Apa! Te meg mit keresel itt? -érdeklődtem.

-Jöttem az igazgatóhoz. Megmondom neki,hogy nem maradsz ebben a suliban többet.

-De apa! Ez csak nem mehet ilyen könnyen!  -kuncogtam.

-Ne aggódj kincsen,majd én megoldom,hidd el! -puszilta meg a homlokomat. -Menj haza,én is megyek nem sokára.

Így is tettem. Éppen a házimat akartam megcsinálni másnapra,amikor kopogtak. Anyával ketten voltunk otthon és ő hamarabb ért az ajtóhoz,majd kinyitotta azt. Apa lépett be rajta.

-Loren! Holnap reggel a másik iskolában kezdesz!! -mosolygott.

Nem jutottam szóhoz. Ez tényleg gyors volt. Csak felálltam és megöleltem anyáékat. Mostmár nagyon boldog voltam,hogy nem kell többé ide járnom. Visszamentem a szobába és az összes tankönyvet bevágtam a szekrénybe.

Akkor már nem gondolkodtam azon,hogy vajon milyen lesz az iskola. Úgy voltam vele,hogy bele a közepébe és lesz ami lesz! Meglátjuk,mit hoz a másnap..