Friends can break your heart too

Bíztam benne.. - 12.rész

1 hét telt el a veszeledésünk óta. Mondjuk azt,hogy kibékültünk,de én már nem érzem azt,amit ez előtt és szerintem ő sem. Ez meg is látszik.

Egyik nap az iskolában,alapjába véve nem láttam Pault sehol az udvaron szünetekben. Kezdtem kicsit furcsállni. Órákra elég érdekes kinézettel jött be. De nem volt alkalmam ezt megkérdezni,mert nekem eggyel kevesebb órám volt,mint neki. Úgy döntöttem,megvárom. Persze ő erről nem tudott.

A suliban ültem egy padon,mikor a wc ajtajának nyitódásának a hangjára elkaptam a fejem. Felálltam,befordultam a folyosóra és láttam,ahogy becsukódik az ajtó. Odamentem és hallgatóztam. Csend volt. Fura. Úgy döntöttem,benyitok.

Amint ez megtörtént,Pault láttam meg valamelyik ribanccal csókolózni a budiban. Még volt rajtuk ruha. Még..

Éreztem,hogy tudnék sírni,de azért sem. Halkan visszacsuktam az ajtót. Azt sem hallották meg,mivel elégge el voltak foglalva egymással.

Felkaptam a táskám és hazamentem. Szerencsémre nem volt otthon senki,ezért nyugodtan tudtam gondolkodni. Arra jutottam,hogy megvárom,míg ő maga mondja el.

*Másnap*

Egész nap arról áradoztam a suliban Paulnal,hogy én mennyire szeretem és sosem akarom elveszteni,meg hogy sosem tudnám megcsalni. Na igen,bűntudatot akartam benne kelteni,hátha így elmondja magától.

Iskola után az osztállyal kiültünk a suli elé és beszélgettünk,hülyültünk. Paul mellettem ült. Volt egy tervem,amit meg is beszéltem James-sel (aki elég jó fiú barátom).
Felelsz vagy mersz volt. James engem választott.

-Loren. Felelsz vagy mersz?

-Merek -itt indul a terv.

-Csókold meg Jeffet!

-Uram,Istenem! Soha! Biztos nem tennék ilyet Paul-lal! Sosem tudnám megcsalni! -néztem az említett személy felé.

Láttam rajta,hogy kezd ideges lenni. Ez az! Nem soká úgyis kibújik a szög a zsákból!

Még pár ilyen megjegyzést tettem,amire a fiúk is rásegítettek.

-Loren..Beszélhetnénk? -Paul.

-Oh,hát persze! -arrébb mentünk. A szemembe nézett.

-Te tényleg sosem csalnál meg? -kérdezte.

-Mi? Dehogy! Mi ez a kérdés? Sosem tudnálak megcsalni! -tettem rá meg egy lapáttal.

-Mondanom kell valamit -fújta ki a levegőt.

-Mondd csak! Mi a baj? -játszottam a hülyét.

-Loren..én..megcsaltalak..

-Oh wow. Tudod..én rosszabbat tettem..

-Mit?..

-Szerettelek és bíztam benned..

-Ne,Loren! Én..sajnálom..

-Én is..hogy nem jöttem rá hamarabb! -indultam el. -Ja,és tanuld meg halkabban becsukni az ajtót. -fordultam vissza felé. Az arcán átsuhant a felismerés és rájött,hogy én már rég tudtam.

-Teee,kis...Hagytad,hogy bűntudatom legyen és magamtól mondjam el?? MEKKORA EGY SZEMÉT VAGY!

-ÉN VAGYOK A SZEMÉT? KI A FASZOM HITET ENGEM EGY HÓNAPJA AZZAL,HOGY SZERET?? KI A FASZOM CSALT MEG AZÉRT,MERT NEM VAGYOK RIBANC,AKIT EGY HÉT UTÁN MEGBASZHATSZ?? ÉS MÉG ÉN VAGYOK A SZEMÉTLÁDA! NÉZZ MÁR TÜKÖRBE EMBER! -ordibáltam,majd rá is erősítettem egy jó nagy pofonnal. -NEKÜNK VÉGÜNK! ÖRÖKRE!

Visszamentem a többiekhez,akik egy csoportos öleléssel fogadtak,mivel valószínű hallották,hogy mi volt,meg alapból tudták az egészet.

Paul az arcát masszírozva ment el. Ez van. Mostmár hivatalosan is szakított az osztály "szerelmespárja". És el kell mondanom,jó érzés. Nagyon jó!