Kettő hónap telt azóta,hogy szakítottunk. Paul még mindig nincs túl a kapcsolatunkon és rajtam sem. Pedig ő csalt meg. Ő cseszte el,nem én.
Azóta megtetszett egy másik fiú,akivel azóta együtt is vagyunk. Ma megint osztálybuli lesz és este a barátom jön elém és kísér majd haza. Paul is most fogja megtudni,hogy már túlléptem rajta. Nem tudom mi lesz ebből..
Az osztálybuli után kiültünk a szokásos helyre,a suli elé a padokra. Vártam Jamesre,a barátomra. Paul még mindig próbálkozott,de amint megláttam Jamest,odafutottam és megöleltem,majd megcsókolt. Igazából James már régebb óta tetszik nekem. Már Paul előtt tetszett. Mondtam Jamesnek,hogy visszamegyek a táskámért és mehetünk.
-Hé! Loren! Ki ez a srááác? -húzogatta a szemöldökét az egyik fiú barátom,Zach,amint odaértem.
-Nos,ő a barátom! -vigyorogtam.
-Mutasd már bee! Légyszi,légyszi!
-Jaj,na jól van,mindjárt jövünk.
Visszamentem az említett személyhez.
-Figyi James,egy pár osztálytársam meg akar ismerni.
-Oké! Semmi akadálya.
-Köszii! Imádlak!
Visszasétáltunk a többiekhez.
-Zach,ő itt James. James,ő itt Zach. -és így tettem szinte mindenkivel. Szinte..
-Szóval James,ő itt Jeff,a legjobb fiú barátom. Féltékenységnek semmi helye,nincs közöttünk semmi,ezt már most tisztázom. És Jeff,ő itt James -mutattam be egymásnak a két legfontosabb fiút az életemben.
Kezet fogtak.-Szóval James..ameddig rendes vagy és szereted,semmi bajom. De ha megtudom,hogy összetörted a szívét,hozom a Stoptáblámat és felnyomom neked! -nézett James szemébe Jeff.
-Oké,oké. Nyugi van Jeff!
-Igen,nyugi. Nem fogom összetörni a szívét!
Ezek után még beszélgettek egy kicsit a többiek,így egy kósza pillantást vetettem Paul felé. Ő volt az egyetlen,akinek nem mutattam be Jamest. Láttam rajta,hogy majd megőrül és nagyon ijesztő volt a tekintete,még így sötétben is. Furaaa...
Miután mindenki megismerkedett a barátommal,elindultunk haza. Út közben beszélgettünk és csodáltuk a város fényeit. Este lefekvés előtt eszembe jutott még egyszer Paul tekintete. Úgy nézett ki,mint egy eszelős,aki bármire képes lenne. Lehet félnem kéne?..
*Téli szünet után*
Igen,a Karácsonynak vége,úgy ahogy a Szilveszternek is. Új év. Ma megint visszaülünk az iskola padjaiba. Mondanom sem kell,hogy semmi kedvem nem volt menni.
Az iskolában a többiekkel beszélgettünk,hogy miket kaptunk karácsonyra,milyen volt a szilveszter,ilyenek. Rajz óráról kikéreszkedtem a mosdóba. Épp a kezemet mostam meg,amikor belépett valaki. Fejemet oldalra fordítottam és megláttam Pault. Mi a szent szar?
-Paul! Te mi a fost keresel a női mosdóban? -akadtam ki.
-Téged! -wtf. Nem tudtam meg sem szólalni,de nem is kellett mert egyszerűen megfogott és nekiszorított a falnak.
-Ki az a..James?
-A barátom -erre a kijelentésemre erősen megfogta a csuklómat.
-Szereted? -egyre idegesebb.
-Igen.
-Mondd ki! -emelte fel a hangját.
-Szeretem őt! -tettem én is ugyan ezt.
Erre rászorított a csuklómra,annyira,hogy az már fájt.
-Paul! Engedj el azonnal! -próbálkozt,de nem jött össze.
-Nem hallottad Lorent? Engedd már el te elmebeteg! -hallottam meg Jeff hangját,majd annyit láttam,hogy Paul egy csattanással a földre kerül,Jeff pedig odaszaladt hozzám.
-Minden oké? Nem fáj?
-Nem,nem vészes. És köszönöm. De egy kérdés..Hogy kerültél te is a női mosdóba?
-A tanár mondta,hogy valaki nézze meg mi van veled,mert elég rég kimentél már és én is furcsálltam,főleg,hogy ez a kattant is utánad jött.
De ari. Aggódik értem. Cuksa.
-Ja,igen. -fordultam az említett idióta felé -Paul! Fogd vissza magad! Te cseszted el a mi kapcsolatunkat,nem én! Viseld a következményeit! Hamarabb kellett volna gondolkodnod! Mondtam már,hogy nekünk végünk örökre! Tedd már túl magad rajta! -ezzel Jeffel visszamentünk a terembe és azon a napon,ennek hatására,már nem történt semmi.
Hála égnek,nyugtom volt.
YOU ARE READING
Friends can break your heart too
RandomIgaz történet alapján. Egy visszahúzódó lány története. Iskolájában sokan bántják és nem tudja,meddig bírja még. Ám egy csavar következik be az életében. Vajon jóra fordulnak a dolgok?