Friends can break your heart too

Nyári találkák - 17.rész

A nyár nekem is nagy részben azzal telt,hogy unatkoztam. De szerintem ezzel nem csak én vagyok így. Pont ilyenkor unatkozom,amikor annyi lehetőségem,annyi időm lenne,de nem tudok semmit csinálni,mert dög meleg van. Viszont egy-két emléket akkor is szereztem.

Nyár egyik napjára megbeszéltünk egy találkozót. Egy csajos napot. Nikki,Milly,Bonnie (egyik évfolyamtársunk) és persze én. Terv az volt,hogy elmegyünk kajálni,utána pedig fel a városba.

A kajálda helyszínén találkoztunk is és bementünk. Mindenki ugyanazt ette,kis eltérésekkel. Míg vártunk,jókedvűen elnevetgéltünk egymás hülyeségein. Kint ültünk és nem volt a legjobb idő,de elviseltük. Amint a kaja megérkezett,neki is láttunk. Persze csak a kötelező kaja-fotó után. Evés közben is jókedvünk volt. Én szokásomhoz hívően béna voltam és a kaja felét leejtettem a földre. Nem is én lettem volna. Az ételt megettük és fizettünk.

Elindultunk a városba. Bonnie mondta,hogy neki van egy ismerőse,aki miatt az egyik cukrászdában ingyen fagyit kaphatunk. Kedves volt tőle,hogy ezt elintézte nekünk és persze magának:P. Odaértünk és kijött egy kis aranyos csajszi a fagyikhoz.

-Ti vagytok a potyafagyisok? -nevetett és kinyitotta a fagyis bódét.

-Igen. Mi vagyunk -nevettünk mi is ezen a jellemzőn.

A fagyinkat megkaptuk és elkezdtünk sétálni. Még mindig nevettünk. Mivel mi voltunk a potyafagyisok,ezért magát az édességet elneveztük potyafagyinak:P. Az egész napot nevetéssel töltöttük és mindenki jókedevvel ment haza.

A nyár egyik másik napján Jeff-fel is megbeszéltünk egy találkozót. A házamhoz közel lévő épületnél volt a találkahely. Mindketten odamentünk és nem is terveztünk máshova. Csak beszélgetni szerettünk volna. Épp egy vicc után nevettünk,mikor tökre komolyan rámnézett,mire egy kérdő fejet vágtam.

-Loren. El akarok mondani valamit -nézett a szemembe.

-Mondd!

-Tetszel nekem! -mondta ki.

-Ez tuti nem igaz. Csak szivatsz -kezdtem el nevetni.

Ezután fél óráig mesélte nekem,hogy mit gondolt rólam mikor elsőnek meglátott és hogy mikor jött rá,hogy tetszem neki. Én csak néztem őt és még mindig nem hittem el,hogy ez igaz.

-Ezt komolyan mondod? Ez tényleg igaz? -kérdeztem.

-Nem! Csak szivattalak és kíváncsi voltam mit reagálsz -tört ki belőle a nevetés. Próbáltam dühös fejet vágni,de nem igazán jött össze,mert nem tudtam visszatartani a kacajomat.

-Már nem azért,szép vagy meg minden,csak nem az és esetem. Maradunk legjobb barátok -mondta.

-Tudom,tudom. Nem is hittem el.

Ezek után egy óra beszélgetés és nevetgélés után odajött hozzánk egy kóbor kutya. Nyakörve sem volt és láthatóan gazdája sem. Legalábbis a közelben biztosan nem. Odafeküdt mellém,de én nem igazán akartam ezt,ezért Jeff meg én helyet cseréltünk. Ő elkezdte simogatni. Aranyos volt igazából. Majd eldöntöttük,hogy felállunk és sétálunk egy kicsit,mivel már elültük a lábunkat.

Ahogy felálltam és elkezdtem sétálni észrevettük,hogy a kutyus elkezdett engem követni. Bármerre mentem,jött utánam. Jeff elővette a telefonját és elkezdett videózni,mire én bemutattam neki. Csak simán kedvességből. Mindezek közben a jókedv látható volt mindkettőnk arcán. És ha már így belejöttem bemutattam a kutyának is,mire megállt ott ahol volt. Ránéztem Jeffre és mivel ugyanarra gondoltunk,egyszerre kezdtünk el futni és szerencsénkre a kutya maradt ott ahol volt.

Még pár órát elvoltunk aztán szépen elköszöntünk és szerintem megint mind a ketten mosollyal az arcunkon indultunk haza.