Rin [Az elveszett barát]

Kakashi mese ideje

-Nagyon sok dolog változott azóta Konohában. A Sensei... meghalt. A kilencfarkú megtámadta Konohát, úgy 12 évvel ezelőtt. Yondaime feláldozta magát, belepecsételte a rókát az újszülött fiába.
Naruto.
-Uzumaki Narutóba.
-Ahogy mondod... Várj, honnan tudtad?
-Isobu bennem van. Ezáltal érzem mások chakráját, a Kuramáét már akkor megéreztem, mikor idejöttetek.
S veled mi lett? Magadról mesélj már!
-Csatlakoztam az Anbu-hoz. De nem tartott sokáig. Jouninként tengetem mindennapjaim, mostmár a csapatommal.
-Elbűvölő gyerekek, Sasuke... Hogy van? És Naruto tud a kilencfarkúról? Sakura miben tehetséges?
-Magának való, alig áll szóba valakivel, Naruto riválisa. Naruto szeleburdi gyerek, folyton keresi a bajt, Hokage akar lenni. Sakura... Neki még nem derült ki miben tehetséges.
Érdekes ez a generáció. Sokat látok bennük. Mindannyiójukban.
-Pillanat! -odaugrottam a sólyomhoz, amire rám rivallt, mit sem törődve vele kivettem a jelentéses papírt és elkezdtem írni. Kérelmet.

És... kész is van!
-Holnap már indulnunk kell. -mondta Kakashi.
-Óh... Értem.
Sóhajtott, és hátradőlt a széken.
-A szemed...
-Igen.
-Sarutobi?
-Megvan. Vén Hokage.
-Értem. Mennyire bírja uralni ez a Naruto a kilencfarkút?
Sóhajtott egyet.
-Hát...
-Éééértem. -húztam el a számat.

A kilencfarkú nehéz eset. Mesélt nekem Isobu róla. Azt mondta ő maga a gyűlölet megtestesítője. Hát, hajrá Naruto. Szerencsére én jóban vagyok Isobuval, de a chakráját nem tudom irányítani. Ő meg nem segít nekem ebben. Miért is segîtene...?
Mindenesetre próbálkozom uralni. Narutóval vajon hogy viselkedik Kurama, gondolom nem túl kedvesen.
-Kakashi-sensei! -kiáltotta hirtelen Sakura. Kakashi felpattant, kiugrott az ablakon, és eltűnt. Maszkomat felvettem (a narancssárga csavartosat), és utána indultam... Nem is sejtettem mi lesz ott.