Rin [Az elveszett barát]

Lehetséges lehetetlen 1.

Délután van már, a gyerekek abbahagyták ebédre a gyakorlást. Rizsgombócot készítettem nyers lazac töltelékkel. Kifejezetten ködrejteki, nem láttam még sohasem máshol ilyet.
Szerencsére ízlett nekik az ételkülönlegességem. Naruto azt mondta ebéd után, hogy elmegy sétálni az erdőbe. El is ment. Kakashi felém fordult:
-Mi volt az a kép a falon? -jaj, csak nem látta?
-Semmi.
-Rin, tudom, hogy te vagy. Az Istenért is, bárhogy bármikor felismernélek, még maszkkal is.
-zúdította rám a szavakat. Dühös, szomorú, vagy boldog? Lehetetlen kiismerni őt...
-Kakashi... -levettem a maszkom -Sajnálom, megtalált a Víz országából pár ninja, nem mehettem haza, megtiltották. Elhelyeztek ide, mint medi ninja, és sohasem szabadulhattam. Konohában születtem, de itt éltem le az életem. Nekem már ez az otthonom.

Megölelt, mire elkezdtem könnyezni.

-Sajnálom, Rin!

-Én sajnálom, Kakashi!...

-Sehogy se tudsz haza jönni?
-Az rablásnak számítana. -mutattam a fejpantomra, ahol Víz ország jelképe van.
-Talán, ha megmagyarázzuk...
-Lehetetlen. Információim vannak.
-De mégis...
-Kakashi! A lehetetlent nem lehet teljesíteni, hányszor próbáltam már...
-Nem hagylak itt.
-Nem itt hagysz, elhagysz.
-Mégegyszer nem. Nem viselném el. -a hangja ellentmondást nem tűrő volt. Kicsit meg is ijedtem a hirtelen hangulatváltozásán.

-Kiviszlek, bármi történjen!

~Nya, ezt a fejezetet két részre bontom, legyen mit gondolkozni mi lesz később :)
Rész még ezen a héten lesz