Bárki is légy, aki ezeket a sorokat olvassa, tudnod kell, hogy azért írom ezt a titkos naplót, hogy végre kiderüljön mit is tesznek velem/velünk ezen a szörnyű helyen...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
A fiú lassan besétál a rideg szobába. Botjai csattognak a helyiség hideg kőpadlóján, ami szinte teljesen üres. Leginkább egy börtöncellára hasonlít a rácsozott ablakával és kissé riasztó ürességével. Csupán egy átalakított, vizsgálóágyra emlékeztető fekvő alkalmatosság és egy szék van a szobában, már amennyire a fiú körül tud nézni. Hiszen nincs idő bámészkodni, a következő ügyfél hamarosan megérkezik. Ezért, hogy mindennel időben elkészüljenek, a fiút két nő is követi.
A következő pillanatban az egyik nő váratlanul bemarkol a fiú hátsójába, ezzel ösztönözve őt a gyorsabb haladásra. A fiú törékeny teste ekkor hirtelen megremeg, és halk kiáltás hagyja el ajkait. Az ágyhoz érve azután a két nő egy szempillantás alatt felrakják az árut a bőrrel borított furcsa bútorra, melynek a végét egy magas paravánra emlékeztető fallal választották el. A paravánon csupán két lyuk emlékeztet arra, hogy az ágy még nem ér véget.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
A fiú a hátán fekszik, miközben a két nő széles bőrszíjak segítségével lerögzíti mindkét kezét. Ezzel teljes mértékben megakadályozva a menekülést. Ezután a fiú lábait óvatosan átvezetik a paraván két nyílásán, így láthatatlanná téve a fiú számára azt, hogy mi is történik a falon túl a bokáival.
Végig nézve a szíjakon a fiú aggódni kezd. Nem érti mi folyik itt, és miért pont vele történik mindez. Csupán abban biztos, hogy nem ok nélkül szíjazták le őt ide. Miután minden szíjat végig ellenőriztek, a két nő kisétál a szobából, magára hagyva a fiút a rideg és barátságtalan helyiségben.
Mialatt a percek lassan telnek, a fiúban egyre nő a félelem. A félelem attól, ami nem sokára vár majd rá. Jelen helyzetében minden bizonytalan, és ismeretlen a számára. Csupán egy dolog világos ekkor a fiú számára, mégpedig hogy bérbe adták őt néhány órára egy idegennek, aki majd örömét leli a társaságában. De hogy ez mit jelent pontosan, hogy hogyan kell majd az illető kedvében járnia, erről nem tud semmit a 081-es bábu. Igen, ő a 081-es bábu, legalábbis sokan csupán így szólítják a fiút. Pedig van rendes neves is, Dénesnek hívják, így nevezték el szülei és így hívja őt a többi gyerek ezen a felettébb barátságtalan helyen. Ahol a gyerekek pusztán bábuk, egyszerű árucikkek, a gazdag ügyfelek és az itt dolgozó személyzet számára.
Néhány percnyi aggódás és félelem után a szoba ajtaja lassan kinyílik és egy középkorú férfi lép be a helyiségbe, majd gyors léptekkel eltűnik a paraván mögött. A fiú ekkor egy szót sem mer szólni, csupán hallgatja, ahogy az ismeretlen férfi helyet foglal a széken a furcsa ággyal szemben.
A férfi miután kényelmesen elhelyezkedett mosolyogva vizsgálgatja a fiú lábait. Először csak óvatosan megmozgatja a cipőbe bújtatott lábfejeket, majd a következő pillanatban mindkét kezével a fiú nadrágszára alá nyúl, felfedve ezzel milyen zoknit is visel játékszere a mai napon. A férfi széles mosollyal és halk kuncogással értékeli az elé táruló édes látványt. Édes a látvány, hiszen pont azt kapta, amire már régóta vágyott. Mivel a fiú egy igazán aranyos, piros bokazoknit visel, élénksárga szegéllyel, valamint Mickey Mouse mintával a bokákon.
A fiú pedig épp a két vidám zokniba bújtatott lábfejével igyekszik ide-oda kalimpálni a szíjak szorításában. Ő is tudja, hogy semmi esélye a menekülésre, mégis rendületlenül próbálja kimenekíteni kicsiny lábfejeit az ismeretlen férfi kezei közül. Az a megérzése ugyanis, hogy ez a férfi a lábaival kíván szorosabb kapcsolatba kerül. Ebben a megérzésében pedig az is megerősíti, amikor megérzi, amint a férfi vaskos ujjaival finoman simogatni kezdi érzékeny lábait a nadrágszárak alá benyúlva. A fiú bár próbál tudomást sem venni mindarról, ami odaát történik, most már pontosan tudja mi vár majd rá az elkövetkező percekben. Jól tudja, hogy teste mennyire érzékenyen reagál az érintésekre. Ha viszont ez még nem lenne elég, amióta itt van, minden felnőtt azon mesterkedik, hogy a törékeny teste még puhább, még érzékenyebb, egyszóval még csiklandósabb legyen. Amit szemmel láthatóan sikerült is elérniük, hiszen az iménti érintések, még a zoknin keresztül is igencsak zavarják a fiút. Szinte áramütés szerűen haladnak végig az ingerek a testében, hogy végül elérjék a céljukat, vagyis a nevetést.
A férfi miután elégedetten mosolyog a csinos zoknik láttán, amiket apró mozdulatokkal megigazít, a fiú cipőit kezdi el alaposan szemügyre venni. Először csak finoman simogatni kezdi a divatos, fehér, tépőzáras sportcipőket, megszimatolja őket, majd óvatosan elkezdi a fiú bokáit megmozgatni. Amellett, hogy kíváncsi mennyi mozgást engednek a szíjak áldozatának, alaposan kiakarja élvezni itt tartózkodásának minden egyes percét. Szeretné alaposan megvizsgálni a cipőket, amik jelen pillanatban még ő és a fiú lábacskái közé állnak, hiszen pontosan tudja, hogy amint ezeket leveszi, azonnal kezdetét veszi valami furcsa rituálé, amire már olyan régóta vágyakozik.
A fiú eközben feszülten figyel, lélegzet visszafojtva várja, mit akar vele tenni az ismeretlen. Érzi, ahogy a férfi megragadja a bokáit és először a zoknijaihoz ér, majd lassan mozgatni kezdi leszíjazott lábait.
Pár percnyi mozgatás és szimatolás után a férfi lassan elkezdi kioldani játékszere egyik cipőjét. Érzi, amint az első tépőzár lassan engedni kezd, és a fiú lába hirtelen megfeszül, ösztönös reakcióként az eseményekre. A cipő minden pillanatban enged, és ezzel együtt látni engedi mindazt, ami eddig magában rejtett.
Miután a férfi végez a tépőzárak kioldásával, kezeivel finoman megragadja a fiú cipőjét, majd óvatos mozdulattal lehúzza azt. Ezzel egy időben láthatóvá válik az a vidám, színes, mesefigurás zokni, amiről eddig csupán sejtetni lehetett milyen csodás, amint ráfeszül a fiú formás lábfejére.
A fiú ekkor döbben rá, hogy mi történt a falon túl az elmúlt percben, ezért idegesen mozgatni kezdi a lábfejeit, valamiféle menekülésben reménykedve ebből a teljesen kiszolgáltatott helyzetből. Természetesen minden egyes mozdulata hiábavaló, és hiába tudja ezt ő maga is, ártatlan teste mégsem kívánja feladni a kilátástalannak tűnő küzdelmet.
A férfi ekkor éppen hátradőlve ül a székén, és mélyet szippant a fiú levetett cipőjéből, magába szívva ezzel a fiú lábának minden eszenciáját.
Mosolyogva figyeli, hogyan mozgatja a fiú édes kis lábfejeit. Nézi, akár csak egy táncot, mely közös játékra invitálja őt. Ahogy meredten bámulja játékszere vidám zoknis lábfejét, a férfi egyre inkább arra vágyik, hogy ő is részese lehessen ennek a táncnak. Így, mikor már nem tudja visszafogni magát, úgy dönt ideje cselekednie. Ekkor az egyik mutatóujját kinyújtva egy gyors mozdulattal végigsimítja a fiú zoknis talpát. Természetesen a várt reakció sem marad el a hirtelen mozdulat után. A fiú zoknis bokája ugyanis azonnal megfeszül, az áldozat pedig halk nevetéssel reagál a váratlanul jött csiklandozó érintésre. A védekező reakciók után egy újabb érintés érkezik a férfitől a zoknis talpra. Újabb ösztönös reakciót kiváltva ezzel a fiúból. Dénes ismételten felnevet, és emellett igyekszik ide-oda rángatni lábfejeit, ezzel is megakadályozva az újabb csiklandozó érintést.
A férfi látva milyen heves tiltakozást váltott ki a fiúból két egyszerű mozdulattal, elneveti magát. Jól tudja, hogy ez még csupán csak a kezdet, és remekül fog szórakozni a későbbiekben édes kis játékszerével. Ekkor már nem kérdés számára, hogy jól választott, hiszen ez a kis játék minden pénzt megér. A fiú pedig egy tökéletes játékszer a számára.
Jóllehet a fiú nem látja mi történik a paraván mögött, abban teljesen biztos, hogy megpróbáltatásai ezzel még korántsem értek véget. Sőt, csupán most kezdődött el minden. Ezt pedig mi sem bizonyítja jobban, mint hogy érzi, amint a férfi a másik cipőjét is elkezdi szép lassan kioldani, majd a még fent maradt cipőt óvatosan lehúzza a lábáról.
