A 081-es bábu meséi

3. Fejezet

A váratlan masszázs az első percekben még kifejezetten jól esik a megkínzott fiú számára, így ismét próbálja testét ellazítani, amennyire ebben a helyzetben lehetséges. De ez a kényeztetés nem tart túl sokáig. A kezdeti kellemes masszázs után a férfi egyre erősebben masszírozza játékszere érzékeny talpait. Percről-percre fokozva a masszázs erősségét, amiknek köszönhetően ismét csak fájdalmat okoz a fiúnak. Aki erre ismét csak hangos jajgatással felel, valamint szemeiből könnyek csordulnak ki. A férfi pedig ismét kuncogni kezd, mivel rendkívüli módon élvezi, hogy váltakozó módszerekkel kínozhatja a fiút.

A fiú pedig, miközben kénytelen elviselni az egyre fájdalmasabb tortúrákat, azért imádkozik, hogy minél hamarabb befejeződjön végre a férfival közös szeánsza. De erre egyenlőre nem sok esélyt lát. Elképzelhetőnek tartja, hogy már azt is örömmel venné, ha férfi visszatérne a csiklandozáshoz. Ami ugyan sok erőt kivett már belőle, mégis sokkal jobb, mint az a fájdalom, amit  most érez a lábaiban.

Körülbelül tíz percnyi erőteljes masszírozás után valami mégis történik odaát a paraván mögött. A férfi hirtelen abba hagyja mindazt, amit eddig olyan nagy lelkesedéssel csinált. Dénes pedig nem érez és nem is hall semmi különöset. De legbelül ő is tudja, hogy az ismeretlen férfi most is forgat valamit a fejében.

Eközben a paraván mögött a férfi újra hátradől a székén és egy-két percig csendben figyeli játékszere aranyos zokniba bújtatott és felettébb elgyötört lábfejeit. Másként fogalmazva szusszan egyet a következő játék előtt. Mert mindaz, amit ideáig csinált ezzel a szerencsétlen fiúval, az csupán játék volt a számára. Egy kis szórakozás.

Az ő sajátos szórakozásának pedig még mindig nincs vége. Ekkor a férfi úgy dönt, visszatér ahhoz a taktikához, mellyel ezt a rendkívüli találkozójukat elkezdték. Vagyis a néhány perces szünet után ismét csak csiklandozni kezdi a fiú zoknis talpait, méghozzá egyszerre. Először lassú körkörös mozdulatokkal dolgozik, időt hagyva ezzel játékszerének rémisztő felismerésre, majd miután a fiú lábfejei egyre gyorsabban cikáznak ujjai alatt, fokozza tempót. Egyre inkább támadja a fiú védtelen talpait, ezzel még hangosabb nevetésre ösztönözve szerencsétlen áldozatát. De. hogy ne csak a már ismert tortúrában legyen része játékszerének, a férfi elővesz egy műanyag fésűt a nadrágja egyik zsebéből. Egy teljesen átlagos, olcsó, műanyag úti fésűt. Majd újfent megragadva a fiú egyik bokáját, a fésűt finoman a zoknis talphoz érintve, elkezdi jobbra-balra húzkodni azt az érzékeny testrészen. Őrületes nevetést kiváltva ezzel, a már így is igencsak elcsigázott fiúból.

Dénes számara ez az egész olyan érzés, mintha ezernyi apró tűvel ingerelnék az amúgy is rettenetesen érzékeny talpát. Ám ha ez még nem lenne elég elviselhetetlen a számára, a férfi pont azokat a területeket gyötri eszközével, amelyek eddig is a legcsiklandósabbnak bizonyultak. Így nem is csoda, hogy szegény fiúnak más lehetősége nem lévén ordítva nevet. A férfi olyan nagy intenzitással csiklandozza a lábujjait és azok környékét, hogy könyörgésre ekkor már, ha akarná sem futná az erejéből. Ezért aztán olyan hangosan nevet szerencsétlen fiú, ahogy csak a torkán kifér. Hosszú-hosszú percekig gyötri még mindkét védtelen talpat felváltva a férfi. Míg a fiatal test nem bírja tovább, és a kimerültségtől a fiú végül elájul. Ezzel végleg befejezve az ismeretlen férfi bizarr játszadozását játékszerével.