A 081-es bábu meséi

4. Fejezet

Az egyik nő hirtelen egy vödör vizet önt a fiú nyakába, aki ettől váratlanul felébred. A 081-es bábu ekkor riadtan néz körbe, és csupán ekkor döbben rá, hogy még mindig ugyanazon a barátságtalan helyen van, ahol az ájulás előtt. Mindössze annyi változott, hogy most már nem a hátán fekszik a kínpadon, hanem a hasra fordították, amíg nem volt magánál.

A fiú ekkor sírni kezd. Nem érti miért történik vele ennyi szörnyűség, nem érti miért teszik ezt vele, és hogy miért nem térhet vissza a családjához és élheti tovább ártatlan, gyermeki életét. Ám ekkor a nő hirtelen megszólal:

- Hallgass! Különben megbüntetlek! Megértetted 081-es? - kiabál rá a nő keményen, majd odafordul az ismeretlen férfihez.

Az Öné az áru! Élvezze ki, amíg még lehet! - mondja nyugodt hangon az ügyfélnek. A férfi nem szól semmit, csak bólint egyet.

A nő ezután kisétál a helyiségből a vödörrel a kezében. Viszont a fiú csak ekkor döbben rá, hogy meztelenül fekszik, leszíjazva a műbőr borítású asztalon. Minden ruhájától megszabadították, még a fehérneműjétől is. Így mostanra tényleg teljesen kiszolgáltatottá vált a férfi számára. Ettől a felismeréstől pedig ismét sírni kezd, valamint arcát is igyekszik eltemetni a fekvő alkalmatosságba, hogy még véletlenül se hallja meg a sírását az imént távozott nő.

Eközben az ismeretlen férfi odasétál a leszíjazott zsákmányához és egyik kezével finoman simogatni kezdi annak érzékeny bőrét. Lentről felfelé haladva simogatja játékszerét, szépen lassan, miközben persze csitítani próbálja a fiút. A fiú észlelve a dolgot, felkapja a fejét és könnyes szemekkel a férfire néz.

Egy teljesen átlagos, jól öltözött férfit lát maga előtt, akiről első pillantásra senki sem mondaná meg, ha szembe jönne vele az utcán, hogy egy igazi szörnyeteg. Nem, ez egy teljesen hétköznapi fickó a külseje alapján. Akivel összefuthatunk egy üzletben, a buszmegállóban, vagy épp egy hivatalban. Semmi furcsa, semmi feltűnő nincs rajta. Ha csak azt nem vesszük figyelembe, hogy miközben finoman simogatja a fiút, kissé zihálva veszi a levegőt.

A fiú nem érti, hogy mitől zihál ennyire a férfi. Úgy gondolja, talán rosszul van a férfi és ezért veszi a levegőt olyan furcsán.

- Jól van? Minden rendben? Jól érzi magát? Kérem engedjen el, hadd segítsek! Ha elenged, hívok segítséget! Kérem, engedjen el! Nem akarok itt lenni! Kérem...! - kérdezi a fiú, miközben sírva könyörög a szabadulásáért az ismeretlen férfinek.

- Cccccsssittt! Azt nem lehet! Még nem járt le az időnk! De ígérem... ha jó leszel... vigyázok rád! Hmmmm... Szép vagy! Hmmmm... Nagyon szép! Meglátod, jól fogunk szórakozni! Csak úgy, mint eddig! Hmmm...! - próbálja nyugtatni a fiút elcsukló hangon.

- Mi? Miért teszi ezt velem? Mit akar tőlem? Maga volt, aki az előbb megcsiklandozott? Mit akar velem megint tenni? Kérem, ne bántson! Kérem ne csikizzen tovább! Nem bírom, ha csikiznek! Kérem, ne bántson! Könyörgöm! - könyörög tovább síró hangon a fiú, miközben legbelül tudja, hogy semmi értelme könyörgésnek, hisz a férfi nem fogja öt elengedni, sem pedig megmenteni.

Sokadik keserű tapasztalata ez már a fiúnak az itt tartózkodása alatt, ezen az igen barátságtalan és elzárt helyen. Ahol sok más gyerekkel együtt öt is fogva tartják, miközben csupán árucikknek tekintik őket. Úgy adják-veszik őket, akár egy autót a használt autó piacon. Csupán azzal a különbséggel, hogy itt minden névtelenül zajlik, és senki nem kapja vissza pénzét, ha végül mégsem tetszik neki a kiválasztott áru. Ha valaki mégis panaszkodni, vagy netán fenyegetni merné a szervezetet. Könnyen egy mély gödörben találhatja magát, elásva. Így nem meglepő módon az üzlet virágzik, persze teljes titokban.