Bárki is légy, aki ezeket a sorokat olvassa, tudnod kell, hogy azért írom ezt a titkos naplót, hogy végre kiderüljön mit is tesznek velem/velünk ezen a szörnyű helyen...
„Elmentem tusolni!" – szólok vissza az ajtóból a parancsnokomnak, aki ezúttal rám se hederít. Jól el van a kis Katával. Szemmel láthatóan élvezi az új lány betanítását. Na mindegy! Irány a fürdő! - határozom el magamban, és elindulok a folyosó végén található nagy helyiség felé. Na ne, egy gyógyfürdőt képzelj el,ahol kényelmesen áztathatod magad egy fárasztó nap után, nem! Inkább úgy jellemezném az épületnek ezen részét, hogy egy nagy vizes blokk, tele tusolókabinokkal. Amiken persze nincs ajtó! Miért is lenne? Hisz itt a szigeten nem az a cél, hogy nyugodtan eltudj vonulni, akár pihenni. Ezért a zuhanykabinokat is úgy alakították ki, hogy ne kényelmesek, hanem hatékonyak legyenek.
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Mikor odaérek a vizes blokkhoz, a szokásoknak megfelelően egy őr áll az ajtóban. Még a zuhanyozóban is rendszeresen ellenőriznek minket. Sőt, még itt is vannak kamerák, akárcsak az épület illetve a sziget többi részén. Ők azt mondják, hogy a mi érdekünkben van mindez. De ezt itt senki sem veszi be. Lefogadom, hogy miközben zuhanyozunk, néhány perverz állat akkor is néz minket egy nagy tévén keresztül. Rohadjanak meg! Na, de ne ragadjunk le ezeknél a mocskoknál!
Bólintok a női őrnek, majd bebotorkálok a zuhanykabinokhoz. Szerencsére most nincsenek olyan sokan. Valószínűleg már lement a nagy tömeg a kajacsata után. Igen így lehet, figyelve a megmaradt nyomokat a padlón, amik megerősítik bennem ezt a feltevés. Viszont nincs sok időm! Hamarosan ott kell lennem a délutáni fotózáson. Ezért jobb, ha befejezem a nyomozósdit, és egy közeli székre leülve azonnal elkezdek levetkőzni. Szerencsére a cipőmre és a zoknimra már nincs gondom. Legalább ennyi előnye van az ebédlői csetepaténak, már ami engem illet. Tudom viszont, hogy akiket elkaptak odabent, azok bizony rosszul járnak ma este. A pólóm is könnyedén leveszem, viszont a rövidnadrággal és az alsómmal már egy kicsit küzdenem kell. Nem is olyan egyszerű ugyanis széken ülve vetkőzni. De néhány percnyi birkózás után végül lekerülnek rólam a piszkos ruhadarabok, és belekerülnek a 081-es feliratú szennyes zsákba.
Ezután a kis csomagom bedobom egy nagyobb gyűjtőkosárba, majd elindulok a legközelebbi üres zuhanykabin felé. Nagy szerencse, hogy ebben a kabinban vannak kapaszkodók, így könnyedén megtudok állni zuhanyozás közben.
A kabin falán található néhány kisebb szórófej, a fejem felett pedig egy nagyobb. A szórófejek mellett található még két kisebb tartály is a falon, és két nagy gomb is. A tartályokon „Sampon" és „Tusfürdő" felirat olvasható, bár kissé már megkoptak. Más nincs a kabinban, és minden kabin egyforma, kivéve, hogy csak néhányban szereltek fel kapaszkodókat. Olyan ez, akár egy régi börtön filmben. De itt ne is várjon senki mást. Ez itt egy börtön, gyerekeknek. Itt minden csak és kizárólag a kihasználásról szól, a MI kihasználásunkról!
Néhány pillanatnyi fészkelődés után, megnyomom az egyik gombot. A következő pillanatban pedig már spriccelni kezd a víz a falon lévő szórófejekből. Olyan erővel zúdul rám a víz, hogy az már kellemetlen. Éppen ezért próbálok is kitérni a vízsugarak elöl, ami persze lehetetlen. Egy-két perc elteltével már teljesen elázom, ám ekkor a szórófejek hirtelen megállnak. Jöhet a szappan! – mondom magamban. Nyomok egy keveset az egyik kezembe a tartályból, majd egy kézzel tartva magam, igyekszem minél jobban beszappanozni nedves testem. Ami nem egy egyszerű mutatvány, ha az ember nem tud csak úgy megállni a saját lábain. Pláne igaz ez, ha hozzá vesszük, hogy mivel minden porcikám vizes, így az a kezem is, amivel épp kapaszkodni próbálok. Néhány percnyi szenvedés után viszont úgy érzem, hogy valaki figyel, ezért hátra fordítom a fejem. Ekkor meglátom az imént még kint álldogáló őrt, amint ott áll a kabinom előtt és engem figyel, persze némi gúnyos mosollyal az arcán . Mintha csak azt várná, hogy jól pofára essek! De ez nem fog megtörténni! - határozom el magamban, ám a nő ekkor hirtelen megszólal:
