2. Fejezet

362 1 0
                                    


Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.


Néhány pillanattal később így a második cipő is lekerül a fiú lábáról. Ezt követi ismét egy néhány perces szimatolás és sóvárgás a csinos és felettébb csintalan zoknis lábfejek után. Amik ezúttal is járják az imént már bemutatott táncukat. S bár a férfi nagyon élvezi a fiú által rögtönzött műsort, még is úgy dönt, hogy  ideje kiélveznie ennek a nem mindennapi helyzetnek az összes lehetőségét. Természetesen a gyengéd cirógatás ezúttal sem marad el az elmúlt percekben feltárt zoknis talpacska irányába. Ettől persze a fiú ismét csak kuncogni kezd, és gyors ide-oda mozgással igyekszik kitérni zoknis lábfejével az ismeretlen férfi csiklandozó ujja elöl. Ám mindezt kevés sikerrel, mivel a szíjak a fiú egész testét erősen rögzítik az ágyhoz. A férfi közben már mind a két mutatóujját használva ingerli tovább áldozatát, fel s alá mozgatva őket a vidám zokniba öltöztetett talpakon. A fiú tovább kuncogva a fal túloldalán próbál ellenállni az ujjak támadásának, miközben azok lassú mozgásukkal igyekeznek feltérképezni a fiú talpainak érzékenységét.

Eközben a fiú igyekszik összezárni és begörbíteni a lábujjait, ezzel is csökkentve a támadható felületet a talpain. Ám ezt a férfi is észreveszi, és rögtön taktikát vált, így ezúttal fiú édes kis citromsárga sarkait kezdi el finoman cirógatni mutatóujjaival. Ennek hatására a fiú lábujjai persze azonnal felengednek görcsös védekezésükből. Jóllehet a fiú más módon is reagál a hirtelen megváltozott taktikára, ami nem más, mint a most már jól hallható nevetés. Ez pedig egyértelmű  bizonyíték a férfinek, hogy van értelme foglalkozni ezekkel az édes kis citromsárga sarkakkal.

A férfi ezután hosszú percekig a fiú zoknis sarkainak ingerlésével van elfoglalva, miközben élvezettel hallgatja játékszere csilingelő nevetését. Ami nem is csoda, hiszen alig kell egy kicsit megkapargatnia azokat, a fiú már is hangosan nevet, amit ezúttal is a lábfejek heves ide-oda csapkodása kísér.

Szegény fiú pedig még most sem érti, mit akar tőle ez az ember. Így csupán abban reménykedik, hogy hamarosan véget ér sarkainak ingerlése, és az ismeretlen férfi végre békén hagyja érzékeny talpait.

Viszont a férfi ahelyett, hogy bármi jelét adná annak, hogy felhagyni készül áldozata csiklandozásával, most kezd csak igazán belelendülni a játékba. Már fiú zokniba bújtatott apró lábujjait kezdi el finoman morzsolgatni, így próbálva meg elválasztani őket egymástól, valamint ezzel is további nevetésre ösztönözve az ágyhoz szíjazott fiút. A férfi számára ekkor úgy tűnik játékszere lábujjai még a sarkaknál is csiklandósabbak, ami persze nem jelent gondot a férfinek. Sőt, ez számára inkább ajándéknak tekinthető. Egy ajándéknak, mely most csak az övé. A morzsolgatás mellett persze igyekszik meg is táncoltatni a kicsi lábujjakat, mialatt vaskos ujjait megpróbálja beágyazni közéjük. Természetesen a zoknik miatt ez teljességgel lehetetlen, de ez a férfit egy cseppet sem zavarja, mivel csupán a lábujjak állandó ingerlésével is intenzív csiklandozó érzést tud kiváltani, ami csak tovább fokozza fiú nevetését. Akinek a fiatal teste újra és újra megfeszül a hangos nevetés közben. Bár a fiú mindent megtesz, hogy mentse magát, mégis  minden próbálkozása kudarcra van ítélve. Így nem marad más hátra, minthogy hangos nevetésével igyekezzen meggyőzni a férfit, hogy hagyjon fel érzékeny lábujjainak kíméletlen gyötrésével. Ám amikor a férfi végre végez az ujjacskák megtáncoltatásával, az ujjak alatti érzékeny rész finom kapargatásával folytatódik a gyötrő csiklandozás, amivel még hangosabb nevetésre ösztönzi áldozatát. Aki nem csak hangosan nevet, de lábfejeivel megpróbálja ellökni magától a kínzó ujjakat. Sőt, ismét megkísérli meggörbíteni a lábujjait, ami a férfinek nagyon tetszik, így ő is felnevet, látva a fiú hiábavaló erőlködését. Szegény fiú pedig csak nevet és nevet. Mindezt olyan hangosan, hogy még magát is meglepi vele egy pillanatra.

A 081-es bábu meséiWhere stories live. Discover now