A 081-es bábu meséi

13. Fejezet

Már jó 5 perce gyötörjük egymást, mikor végre az őrök közbe avatkoznak. Lehámozzák rólam a fiút, majd leültetik őt a kinti kanapéra. Szinte alig kapok levegőt, annyira kimerített ez az ördögi párbaj. Sosem gondoltam volna, hogy ennyire csiklandós vagyok harisnyában. Igaz, normál esetben nem is hordanék ilyet.

Eltelik jó néhány perc mire végül felültetnek az örök a kisszoba padlóján. Sőt, még vizet is kapunk tőlük! Nyilván látják rajtunk, hogy mennyire kimerültünk az iménti játékban. Miután megiszom a nagy pohár hideg vizet, lassan kezdek magamhoz térni. Bár még mindig erősen zihálva veszem a levegőt. - A fenébe! Ez aztán jól elkapott! - mondom ki hangosan, miközben erőt gyűjtök.

Közben ő továbbra is vigyorog mialatt engem néz. Persze azt azért látom rajta, hogy őt is megviselték a történtek. Bár, szerintem nem annyira mint engem. Most viszont jelzem fogvatartóim felé, hogy ki kell mennem pisilni. Ám ahelyett, hogy kikísérnének egy közeli mellékhelységbe, egyikük hozz nekem egy kórházi kacsát. Így, ha nem is szívesen, de a kisszoba közepén könnyítek magamon.

Mikor végzem vele, kapok még egy pohár innivalót, benne valami színes löttyel. Bár nem sok kedvem van meginni, az őrök belém erőltetik, majd felállítanak a földről.

Pontosan a fahordó elé állítanak, amiben szerencsére még meg is tudok kapaszkodni. Igaz nincs is sok időm ezen gondolkodni, mivel a következő percben már ott is terem a másik kis kalóz a hátam mögött, majd gyorsan lerángatja rólam az ingem még rajtam lévő maradványait.

Ezután hallok valami nevetgélést és motyogást a hátam mögül. De nem magyarul van, így nem értem. Ekkor jövök rá, hogy korábbi játszótársam motyog valamit kuncogó hangon.

- Amo tu coerpo!... Pequeno chico bonito!... Amo tu piel!...

Nyilván megint beadtak neki valamit - fut át az agyamon, mikor megérzem, hogy kezeivel finoman simogatja a hátam. Közben én újabb mosolyt erőltetek az arcomra és kinézek oldalra, pont a fotós objektívébe. Pillanatokkal később már finoman cirógatja az oldalaimat, a hónom aljától egészen a derekamig. Mintha csak a legérzékenyebb pontokat keresné védtelen felsőtestemen. Nem is eredménytelenül, hisz pár percnyi keresgélés után már meg is találja az oldalaimon a legcsikisebb pontokat. Így aztán kiszolgáltatott testem ismét lassú táncba kezd, némi halk kuncogással kísérve. A széles mosolyokat látva és a másik fiú kacagásából ítélve, úgy tűnik mindenki élvezi a műsort, persze rajtam kívül. Kalóztársam most az oldalamat kezdi el bökdösni a két mutatóujjával. Ettől testem még jobban táncol a hordó előtt, ami még inkább tetszik a mögöttem álló sorstársamnak.

Körülbelül 6-7 percnyi böködés után puszikat kezd adni, végig a hátamon. Közben pedig újra simogatni kezdi az oldalaimat. Viszont ez az egész fotózás egyre megalázóbb a számomra, ám nekem mégis folytatnom kell. Ezért úgy határozok bármi is jön ezután, ki fogom bírni. Hiszen ki kell bírnom, bármi is lesz ennek a vége!

Egy perccel később már úgy érzem, hogy borzasztó forróság tölti el a testem és a puszik is egyre gyorsabban érkeznek a hátamra. Annyira hihetetlen ez az egész. Ám ami ez után jön, az még hitetlenebb a számomra. Kalóztársam ugyanis váratlanul lerántja rólam kalózszoknyámat. Felfedezve ezzel, hogy a fehér harisnya alatt lányos alsót viselek. Ekkor szégyenemben egyik kezemmel hátra kapok, hogy ezzel is takarni próbáljam, mit is vagyok kénytelen viselni.

Ekkor halk kacagásra leszek figyelmes a hátam mögül. Érzem, ahogy a másik fiú a hátul lévő kezem piszkálja az ujjaival. Nevet, mintha ez az egész csupán játék lenne. Csupán egy ártatlan játék, és nem a valóság. Pedig ez bizony nagyon is az! Én pedig már alig bírom magam tartani lelkileg.