Rosy naplója

15. fejezet - Rómeó és Júlia

' Nyertem!' állt elém következő hét szerdán Dave. Nekem éppen kómás volt a fejem, mivel anya nem vett kávét, így elmaradt az igazi ébresztőm, és tegnap este kellett először dolgoznom, a szülők 11-ig színházban voltak, plusz otthagytam a telefonomat. Szóval miközben ennyi minden járt vagy nem járt a fejemben, Dave az idétlen és győzelemittas mosolyával próbált megvakítani.

' Tényleg?'

' Szerintem határozottan nyertem!'

' És mit nyertél?' tudakoltam.

' Rosy! Ittál te ma reggel kávét?'

' Ennyire látszik?' kérdezem kétségbeesetten.

' Nagyon!' grimaszol, és maga után húz a büfé irányába.

' Szóval mit nyertél?'

' Megvárom még iszol egy kávét!'

' Nem! Tényleg! Jól vagyok! Szóval mit nyertél?'

' Biztos készen állsz rá?'

' IGEN!' bólintottam a fogamat csikorgatva.

' Egy szép napon, pontosan egy hónappal ezelőtt, egy jóképű fiatalember és újdonsült iskolatársa kötöttek egy fogadást, miben a Szöszke kétségbe vonta a Jóképű zseniét, miszerint az egy hónap alatt megtanul jelelni. És eme gyönyörű nap ma virradt fel, mikor is a fogadás lejár, és a Szőke elismeri, hogy a Jóképű tényleg zseniális!' vigyorgott továbbra is idétlenül. Nem tudom, hogy mi volt a rosszabb, hogy engem szőkének nevezett, vagy hogy magát jóképűnek...

' Holnap!'

' Mi az, hogy holnap?' vonta fel a szemöldökét.

' Holnap jár le a fogadás.'

' Nem, ma jár le.'

' Beírtam a telefonomba, ami most nincs itt, hogy bebizonyíthassam!'

' 31 nappal számoltál?'

' Nem! Szeptember 30 napos!' próbáltam rávilágítani az óvodában tanult összefüggésekre, de Dave makacsnak bizonyult. ' Na jó, akkor mondom másképpen! Mi szeptember 3-án, szerdán kötöttük a fogadást, ma pedig még csak október 2-a van.'

Dave karba fonta maga előtt kezeit és sértetten az égnek emelte az orrát. ' Szerinted holnapra el fogom felejteni, amit egy hónapon keresztül tanítottál nekem?'

' Nem, csak ma még nem állok készen a vereségre!' közöltem, kikaptam a kezéből a kávémat és egy hatalmasat kortyolva belőle, otthagytam őt a büfé előtt.

Onnantól kezdve egész nap nem láttam Dave-et, amit annak tudtam be, hogy utolsó érvem olyan meggyőzőre sikeredett, hogy Dave inkább a holnapi örömtáncra készül.

Tesi óra után igyekeztem olyan gyorsan elhagyni az öltözőt, amennyire csak sikerült, hiszen hatalmas bánatomra a Szőke Barbie-utánzat hazajött a törökországi nyaralásukról, nem csapta el egy busz, és nem kapott el semmi olyan betegséget, ami tízből hat turistát megfertőz. Egyszóval minden természeti tényező ellenem játszott, és hirtelen a titokban működő táborom támogatását sem éreztem a hátam mögött. Kerülve a konfliktus (bajnoka vagyok a problémák elhalasztásának), felvettem a görkorimat és elszaladtam A Garcia házba a mobilomért. Egy mobilmentes nap bőven rávilágított arra, milyen menthetetlenül függő vagyok és milyen borzalmas telefonnyomkodási hiányom van...

Miután összeszedtem a mobilomat, eljeleltem párszor Matthew-val a tegnap tanult autó jelét és megbeszéltem Mrs. Garcia-val a következő bébiszittelés időpontját, A Falhoz görkoriztam, ahol Jas már várt rám.