Rosy naplója

17. fejezet - Baracklé

Dave kapcsolt elsőként. Megfogta a csuklóm és a tömegen keresztül elkezdett húzni az ellenkező irányba. Meredten bámultam, ahogy Jasper vigyorog Jessicára, és ahogy Jessica beveti a csábító műmosolyát. Oda akartam menni és felpofozni mindkettőt, de Dave vasmarokkal húzott a kijárat felé, valószínűleg pont emiatt.

Mikor kiértünk, egy lámpaoszlop alá álltunk és Dave jelelni kezdett.

’ Egyáltalán nem biztos, hogy ez az volt, amire gondolunk!’

’ Akkor miért nem mentünk oda és kérdeztük meg?’

’ Mert félek, hogy mégis az volt, amit láttunk!’ süti le a szemét, én pedig érzem, ahogy legördül az arcomon az első könnycsepp. Jól tudtam, hogy Jessicával nem versenyezhetek. Még csak nem is tartozunk egy kategóriába. És ha Jaspernek egy ilyen lány kell, akkor én el is bújhatok mögötte. Kétségbe esett voltam? Igen. Volt rá okom? Igen.

’ Hazamegyek!’ jelelem lassan és indulnék, mikor Dave újra megfogja a csuklóm. Erővel maga felé fordít és mélyen a szemembe néz.

’ Elviszlek! Oké?’

Csak bólintok egyet és némán követem a parkolóba. Betessékel a pici kék kocsijába és rám csapja az ajtót, ami csak a harmadik próbálkozásra csukódik be rendesen. Ő is beül, majd miután kétszer lefullad a kocsi, végre elindulunk hazafelé, egyre távolodva Jaspertől és Természet Anya által megáldott új barátnőjétől.

’ Miért nem veszel egy új kocsit?’ kérdezem Dave-et, mikor a kezemben maradt az ablak tekerője.

’ Mert szeretem ezt a vén tragacsot!’ mondja és látványosan átöleli a kormányt.

Halványan elmosolyodok, majd egyenesen magam elé bámulva az utat kezdem figyelni.

Dave megérinti a vállam, mire felé fordulok.

’ Ígérj meg nekem valamit!’ jeleli, én pedig felvonom a szemöldököm, hogy folytassa. ’ Ezt beszéljétek meg Jasperrel!’

’ Dave! Konkrétan letapizta Jessicát!’ kezdek azonnal tiltakozni. Nem tudom Dave mikor lett ennyire Jasper párti, de most nagyon nem volt rá szükségem, hogy őt védje.

’ Az a csaj egy lotyó! Lehet, hogy nem is az történt, amit láttunk, csak téged akar megbántani.’

’ Nem hiszem, hogy erre van valamilyen magyarázat.’

’ Nem csókolta meg…’ jelelte és váltott a sebváltóval.

’ Csak rámarkolt a melleire! Baj, ha ezek után nem szeretném, hogy az én kezemet fogja?’ húzom el a számat.

’ Szerinted tudja, hogy ő Jessica?’ mélázott el Dave.

’ Nem hiszem! De akkor sem érezném jobban magam, ha bárki mással csinálta volna.’ szegezem a tekintetemet a kólafoltos tetőkarosszériára.

Dave rátaposott a fékre, a biztonsági öv belenyomott az ülésbe és a kocsi nagy döccenéssel megállt a házunk előtt. Nem akart bejönni, illetve a lányt sem akarta egyedül hagyni, bárki is legyen az, aki elhívta, így ellátott még pár jó tanáccsal és hatalmas füstfelhőt hagyva maga után eltűnt. Lassan vánszorogtam el az ajtónkig és rátenyereltem a csengőre. Anya jött kinyitni az ajtót, majd mögötte megjelent apa is és mindketten egyből furcsállni kezdték, hogy miért jöttem haza és miért nincs itt Jasper. Ahelyett hogy magyarázkodni kezdtem volna, lerúgtam a cipőmet és feltrappoltam a szobámba. Miután körülnéztem, kétségbeesetten tapasztaltam, hogy a szobám tele van olyan dolgokkal, ami Jasperhez kötődik, így gyorsan szabadulni akartam. Fogtam tehát egy nagy takarót, egy százas csomag zsepit, plusz a laptopot, rajta a Pretty Little Liars feliratozott négy évadjával és kiültem az erkélyre.