Rosy naplója

20. fejezet - Ünnepek

A fejezet első része a hálaadásos történet folytatása, kérlek olvassátok el újra az előző fejezet második részét, így érthetőbb lesz a történet (:

’ Hol és hogyan ismerkedtetek meg?’ olvasta a lapról, mire mindketten megállítatlanul nevetni kezdünk.

Egy pillanat alatt mindenki felénk fordult és a nagypapám azonnal közölte, ő is kíváncsi lenne a részletekre. Apa öccse, Timothy bácsi kikapta Jas kezéből a listát és meg is hirdette a nagy családi kérdezz-feleleket. Jas nevetve felállt és engem is felhúzott, a családom pedig gyorsan helyet foglalt az asztalnál. Mindenki kíváncsi volt Jasperre, még Miranda néni is az asztalhoz ült, de a gyerekekre azért szúrós szemmel nézett, nehogy túlzottan élvezzék az előadást. Elhatároztam, hogy én aztán nem adok nekik semmi műsort, és nem voltam hajlandó megszólalni, kizárólag jeleltem minden válaszomban, amit Miranda néni úgy-ahogy megértett, de férje és gyerekei már nem, és ez szemmel láthatóan zavarta is őket.

’ Kezdjük az elsővel, ha a gyerekek már ilyen profin összeállították!’ mosolyodott el Timothy bácsi. ’ Hol és hogyan ismerkedtetek meg?’ szegezte nekünk a kérdést és a papírt rögtön tovább adta a mellette ülő feleségének, Lilly néninek.

’ Az egyik barátnőmtől mentem hazafelé, de eltévedtem és végül leszólítottam Jaspert!’ válaszoltam a hivatalos, Jas által is ismert verzió szerint.

Jasből kibuggyant a nevetés és küldött felém pár te-sem-gondoltad-komolyan-hogy elhiszem pillantást. ’ Rá akart venni, hogy elhívjam a barátnőjét randizni! De nagyon klassz kis keretmesét talált ki és aranyos volt, mikor elkezdett belezavarodni!’ javította ki a válaszomat, én pedig csodálkozó szemekkel bámultam rá.

’ Pocsék kerítőnő voltam… nem is Jasper volt a fiú, hanem a legjobb barátja. Még szerencse!’ tettem hozzá mosolyogva  és küldtem felé egy pár ezt-még-meg-kell-beszélnünk pillantást. Mire csak mosolyogva bólintott.

’ Következő kérdés! Hol volt az első randitok?’ olvassa fel Lilly néni, majd továbbadja a papírt.

’ Túráztunk!’ válaszolta Jasper.

’ Igazából csak azért mentünk el, hogy Lisa és Alex sátrazós hétvégéje ne tűnjön nászútnak.’ tettem hozzá.

’ Lisa Rosy barátnője, aki végül anélkül jött össze Alex-szel, hogy Rosy beleavatkozott volna.’ egészítette ki Jas a mesénket, mire grimaszoltam egyet. Akkor is volt szerepünk a dologban, például ha nem megyek el velük sátrazni, lehet, hogy minden másképpen alakul. Legalábbis ezzel győzködtem magam. 

Közben a kérdőív körbejárt az asztaltársaságon és egyet-egyet fel is tettek nekünk.

’ Hány gyereket szeretnétek?’ kérdezte anya.

Felvont szemöldökkel meredtem rá, majd Jasperrel is furcsán néztünk egymásra.

’ Ne engem hibáztass, a lapra van írva!’ védekezett anya, mire forgattam a szemeimet, de azért mindketten elgondolkodtunk a kérdésen.

’ Mondjuk négyet!’ válaszoltam.

’ Mit szólsz a kettőhöz?’ kérdezte Jas.

’ Átlag 3?’

’ Megegyeztünk!’ bólintott vigyorogva és úgy csináltunk, mintha számítana bármit is, hogy döntünk ebben a pillanatban. Az előre tervezés soha nem volt a mi műfajunk...

’ Három? Ez az utolsó ajánlat?’ kérdezte a nagypapám, mire mindketten határozottan bólintottunk.

’ Rendben! Időzítsétek úgy 8 évvel későbbre!’ tette hozzá még a nagypapám és már olvasta is a következő kérdést. ’ Mi Rosy legidegesítőbb tulajdonsága?’