Reggel anya kitesz a suli előtt. Fehér csipkeruha van rajtam, a hajamat lazán összefontam, de még igy sem érzem magam menőnek.
Tegnap este kiszedtem a táskámból a rengeteg papírt, amivel az igazgató elhalmozott. Órarend, házirend, szakkörök listája. Ezeket böngészve egyre elkeserítőbbnek tűnt a helyzet. Egy normális szakkör sincs. Sakk klub, hajrálányok, kórus, zenekar, focicsapat, informatikakör, térképészkör (!!!), röplabdacsapat, futócsapat…
Az agyamon egyre csak az a gondolat villan át, hogy el kellene tűnnöm nagyon-nagyon messzire. Mindenki ismeri egymást, röhögve pacsiznak, vagy két puszival üdvözlik a többieket. A diákok kíváncsi tekintettel fürkésznek, de senki nem szól hozzám, ami egy jó pont a sulinak. Egy-két lány vagy fiú klikk jó darabig követ a szemével, miközben én csak arra fókuszálok, hogy ne hányjam el magam. Nem tartozom ide, ez ezer százalék.
A folyosók mind ugyanolyanok, nem segített a tegnapi körbevezetés sem, így az iskolában való bolyongás helyett inkább az első órám terme felé veszem az irányt.
Az óráimhoz hatalmas segítséget kapok az igazgató egyik füzetében, az egyetlenben, amit elolvastam. A tanárokról és szokásaikról szólt. A Lincoln High Schoolban minden évben új tanár tanítja az adott tantárgyakat, biztos bemutatkoznak az óra elején, de legalább megspórolok magamnak egy kör bősz jegyzetelést.
Miss. Joannah Manson
Életkor: 32 év (nem publikus adat)
Tanított tárgyai: történelem, háborús történelem, lovagkori történelem Neked tanít: töri
Általános tudnivaló: Ne késs, utálja. Fölösleges folyton jegyzetelni, csak abból kérdez, amit felír a táblára vagy benne van a tankönyvben. Röpdolgozat minden héten, felelés minden órán. Kockával sorsolja a felelőt. Témazáró előtt összefoglaló óra, a dolgozatban esszék, kifejtős kérdések, milliónyi évszám. Év közben sok beadandó dolgozat.
Mikor belépek a terembe, Emilyn kívül még senki sincs ott. Próbálok valamiféle mosolyt az arcomra erőltetni, viszonylag sikeresen.
’Rosalie Williams’ mutatkozok be, Emily pedig fordít.
- Örvendek! – fog velem kezet a tanár. Gyorsan Emilyre pillant, várja, hogy lefordítsa.
’ Értettem, amit mondott.’ jelelem, a tanárnő pedig bólint és kezdi hadarni a tudnivalókat.
- Tankönyvekért szaladj le a titkárságra, hagyd itt addig a cuccod, szerintem kényelmesebb lesz, ha hátra ülsz, itt egy lap – nyom a kezembe egy papírt, hosszú, nyomtatott szöveggel. – az órai tudnivalókról, szabályzatról, stb. Becsengetésig 17 perced van – pillant az órájára és kitessékel a teremből. Most fogja kifaggatni Emilyt, hogy mi is az a siketség.
A titkárságra érve előveszem a mobilom, és belepötyögöm.
Rosalie Williams! A tankönyveimért jöttem.
A hölgy készségesen odaadja a tankönyvkupacot, és elindulok fel a töriterembe. Szépen lassan kezdenek szállingózni a diákok, mindenki jó megbámulja az „új lányt”, de mit sem törődve a kíváncsi pillantásokkal, hátramegyek a helyemre.
Az óra kezdetével bámult csak igazán mindenki. A tanárnő megkért, hogy mutatkozzam be, hiszen én vagyok az egyetlen új ember a harmadikosok között. Kelletlenül kivonulok a táblához, Emily mögöttem.
’ Rosy Williams vagyok.’ bámulás a köbön. ’ És kérem csukja be mindenki a száját.’ a csoport jóízűen felnevet, mikor rájön, hogy mit is mondtam. Ezzel befejezem a bemutatkozást és visszamegyek a helyemre.
KAMU SEDANG MEMBACA
Rosy naplója
Fiksi Remaja• ROSSZ, BEFEJEZETLEN KÖNYV • 13 éves voltam, mikor elkezdtem írni ezt a történetet, az első 10 fejezet ennek megfelelően szörnyű. Előfordulhat, hogy egyszer nekiülök és szépen megírom újra, de addig kérlek ne olvasd, vagy ennek tudatában olvasd! Én...
