Tényleg Léteznek Vámpírok?

Apa elmegy

Egy hónap elteltével

-Alexandra ébresztő.-amilyen gyorsan csak tudtam felébredtem.-Öltözz fel beszélnem kell veled.
-Igen a... uram!-miután kimondtam otthagyott. Felöltöztem majd lementem a konyhába.
-Éhes vagy szivem?-kérdezte anya.
-Ő nem kap enni.
-Drágám had egyen. Ma van az évnyitó. Nem nézhet ki úgy mint egy zombi.
-Ám legyen. De csak addig amíg suliba vagy. Hétvégén egy falatot se kapsz.
-Értettem uram.
-Szólítsad apádnak kicsim.
-Nem tehetem.
-Jó beszél.
-De hisz a lányod.
-NEM A LÁNYOM!
-Anya, uram. Kérem ne veszekedjenek.
-Te ne szólj közbe.-majdnem kezet emelt rám mikor helyet cserélt velem Alexandra.
-Ha bántani merészeli a hugomat levadászom.-ezzel a mondattal vissza cseréltük egymást.
-Ez a démon veszéjt jelent ránk.
-Anyára nem. Csak magára.
-Hogy mersz így beszélni velem.
-Hadjad békén Jeremy. Hallotad mit mondott. Fejezd be vagy én is beszállok. Tűnj el a házból.
-Mi?
-Jól hallottad. Tűnj el és ne is lássunk.
-Te kidobsz a házamból.
-Ez az én házam. És most váltunk el. Nem leszek egy ilyen ember felesége.-utolsó mondata után apa összepakolt és már itt sem volt.
-Anya!
-Igen kicsim.
-Szeretünk.
-Én is szeretlek titeket. De most ideje készülődni.
-Oké.
Felvettem a legszebb ünneplőmet, kisminkeltem magam majd lentem a lélcsőn.

-Gyönyörű vagy kicsim.
-Köszi anya.
-Gyere valaki vár téged.-és tényleg várt valaki. Nick ott ült a konyha asztalnál. Öltönyt viselt vászonnadrággal és lakkozott cipővel.
-Gyönyörű vagy.
-Köszönöm.
-Nos indulhatunk?
-Igen. Mehetünk.-elköszöntünk anyutól majd kéz a kézben elindultunk az évnyitóra. Mikor megérkeztünk mindenki minket nézett.
-Ne aggódj. Meg fognak kedvelni.
-Bisztos?
-Én is megkedveltelek.-mondta majd homlokon puszilt.
-Ez igaz.
Odaáltunk az osztályunkhoz majd elkezdődött az évnyitó. Miután vége lett mindenki felment a saját termébe.
-Kedves diákjaim. Örülök hogy ennyien megmaradtunk ebben az osztályban. És hogy a létszámunk gyarapodjon egy új osztálytársatok érkezett. Ő Alexandra Price. Nem rég költözött hozzánk. Gyere mutatkozz be.
Bemutatkoztam és sok kérdésre választ adtam. Mindenki nagyon megkedvelt. Aminek nagyon örültem. Nick hazakísért majd búcsúból egy csókot lehelt ajkaimra.
-Holnap találkozunk vámpírkám. Ja bocsi vámpírkáim.
-Igen.
-Minden rendben.
-Igen.
-Na nekem elmondtatod.
-Nem akarlak bántani.
-Ezt hogy érted?
-Mennem kell. Nem voltam még vadászni. Csoda hogy a hugom még bírja.
-Hugod?
-Ő olyan számomra mintha a testvérem lenne.
-Ja értem. Akkor menj. Holnap találkozunk.
-Oké. Szia.-mondtam majd megcsókoltam.
-Szia.
Miután elment elmentem vadászni. Ezután hazamentem bepakoltam a táskámba, megvacsoráztam, lefürődtem majd lefekvésig beszéltem a tesómmal.
-Nagyon helyes a fiúd.
-Tudom.
-Megérdemled hogy boldog légy.
-De nem szeretném hogy te boldogtalan légy.
-Már attól is boldog vagyok hogy veled élhetek.
-Én is.
-Szeretlek hugi.
-Én is téged.
-De most már idelye ágyba bújni. Holnap Nick jön érted és mentek suliba.
-Megyünk. Mert te is jösz.
-Ja tényleg.
-De ígérd meg hogy nem feded fel magad.
-Megígérem.
Másnap reggel felkapkodtam magamra valamit majd lementem reggelizni.
-Jó reggelt anya.
-Jó reggelt kicsim. Hogy aludtál?
-Jól köszi.
-Várod a sulit.
-Nagyon.
-Rendben. De ma vadásznotok is kell.
-Tudom.
-És még valami. Vigyázz magadra.
-Mindig vigyázok.-nyomtam egy puszit az arcára majd elmentem vadászni. Ezután Nick-et vártam majd elmentünk a suliba.
-Na hogy vagy?
-Jól köszi.
-Remek.
-És suli után mit csináljunk.
-Anyukám kérdezte nem e lakhatok nálatok egy kis ideig. El kell mennie egy üzleti útra.
-Persze. Nyugottan.
-Szupi. Akkor ma este átmegyek.
-Oké. Akkor írok SMS-t anyunak.-közben oda is értünk a sulihoz. Az órák hamar elmentek mi meg elindulhattunk haza.
-Összepakolok azt majd megyek.
-Oké.
-Alig várom.
-Én is.-megcsókoltam majd elmentem vadászni. Mire hazaértem addigra ott volt nálunk.
-Szia kicsim.
-Szia anyu. Ugye nem gond.
-Nem dehogy. Szerelmesek vagytok ennyi belefér. De ha a lányomat bántani mered...
-Nem fogom. Ígérem. És lefektetni sem fogom csak ha felkészült.
-Nick!-olyan vörös lettem hogy azt hittem felrobbanok.
-Bocsáss meg.
-Kicsim jól vagy?
-Jól leszek. Menjünk fel. Segítek kipakolni.
-Oké.

Pakolás közben.

-Még egyszer sajnálom. Nem akartalak...
-Semmi baj. Nem haragszom. Anyu úgyis megérti. Tini vagyok és szeretné hogy boldog legyek.
-Tini plusz vámpír.
-Én nem vagyok vámpír. Csak a testemben élő "testvérem,,.
-Ja igaz.
-És pontosan meddig is leszel. Mert nem gond.
-Anyu nem mondott semmit. Remélem nem lesz baja.
-Alexandra ebben tud segíteni.-mondtam majd helyet cseréltünk a tesómmal.
-Hűha. Szóval téged is Alexandrának hívnak?
-Igen mivel egy testben élünk legyen ugyan az a nevünk. De most ne rólam kérdezgessünk. Én megtudom mondani hogy van most az anyukád.
-Köszönöm.
Alexandra előre nyújtotta a kezét.
-Fogd meg a kezem és bízz bennem. Ezzel a módszerrel átadom azt amit én látok.
-Oké.

Nick szemszög

Olyan furcsa volt látni amit ő lát. Anyu épp a repülőn ül és pihen. Apámat azért nem láthatjuk mert a születésem után elhunyt rákban. Anya kezében egy kép van róla. Szőke haja és kék szeme miatt apára hasonlítottam. Ránéztem Alexandra másik énjére vagyis a testvérére. Fehér volt mint a fal. Haja éjfekete. Keze hideg mint a jég. Szeme sárga színben pompázik mint a déli nap. Gyönyörű volt mint a huga.
-Hisz ez elképesztő.
-Igen az.-mondta majd újra helyet cseréltek.
-A tesód nagyon különleges. Akárcsak te.
-Köszi.-közelebb jött hozzám majd egy csókot lehelt az ajkaimra.
-Le kéne feküdnünk. Holnap suli. Reggel meg korán kelek hogy vadászni tudjak menni.
-Persze. Tudom. Menjünk.
Olyan gyorsan elaludtam hogy észre sem vettem. Álmomban megjelent egy személy ki egy jóslatról beszélt amiről már kicsiként hallottam. Ez a személy nem más volt, mint az apám.