Tényleg Léteznek Vámpírok?

A titokzatos felkészítő

Nick karjaiban ébredtem. Nagyon fájt a fejem és mind a két lábam elzsibbadt. Próbáltam óvatosan kimászni az öleléséből, de sajnos sikerült felébresztenem.
-Szia. Minden rendben?
-Szia. Igen csak fáj a fejem.
-Ja értem. És a nővéred hogy van?
-Jól van.
-Akkor jó.
-Mennem kell vadászni.
-Persze. Menj csak.
Felöltöztem majd elköszöntem anyutól.
-Vigyázz magadra.
-Mindig vigyázok.
-Rendben. Siessetek haza.
-Oké.
Cseréltem a tesómmal majd elindultunk az erdőbe. Valaki folyton minket figyelt. Magas volt, barna haja és sárgás szeme volt. Nem vámpír volt. Éppen indultunk volna haza mikor az a férfi szemben állt velem. Akkor már a saját testemben voltunk.
-Ki vagy?
-James vagyok. Te bisztos Alexandra.
-Igen.
-Én vagyok a felkészítőd.
-Értem.
-Nagyon sokat kell tanulnod, de ha eléggé koncentrálsz sikerülni fog.
Ekkor a nővérem helyet cserélt velem.
-James még nem készítheted fel. Ő a...
-Tudom.
-Ugye nem akarod hogy megölesse magát?
-Nem. Szép vagy. Nem változtál semmit.
-Vámpír vagyok.
-Tudom. És a hugom.
-Hogy hogy a hugod?-kérdeztem visszaváltozva.
-Úgy hogy én vagyok a bátyád. Ahogy neki is.
-De hogy...?
-Majd elmesélek mindent ha itt az idő. Menjünk haza.
-Oké.
Anya furcsa szenekkel nézett ránk mikor hazaértünk.
-Anya. Emlékszel rám?
-James? Tényleg te vagy az?
-Igen.
-Hol voltál eddig.
-Nem mondhatom el. Szigorúan titkos.
-Derék férfi lett belőled.
-Köszönöm anya.
-Te vagy Alexandra felkészítője?
-Igen.
Ekkor a lépcsőn lebaktatott Nick.
-Szia édesem.
-Szia. Bemutatom a testvéremet. Nick ő James. James ő Nick.
-Nagyon örvendek.-nyújtotta kezét Nick.
-Szint úgy. Te vagy az én kishugom barátja?
-Pasija. Eggyütt vagyunk.
-Gratulálok. Vigyázz rá.
-Úgy lesz.-mondta majd homlokon csókolt.
-Csak nem hiányoztam?
-De igen kis boszim. Jobban mint hinnéd.
-Te is hiányoztál nekem.
-Menjetek fel nyugottan. Ebédkor szólok.
-Oké anya.
Felmentünk majd ebédig beszélgertünk.
-Bisztos fel fogok tudni időben készülni?
-Igen. Bízom benned.
-Mondtam már hogy szeretlek?
-Vagy 100-szor. De mindig jó hallgatni.
Ezután ebédeltünk, később ugye vacsi volt. Azelőtt is veszélgettünk. Ma kivételesen eggyütt lefürődtünk. Átöltöztünk pizsibe majd bebújtunk a jó meleg ágyba.
-Jó éjt drágám.
-Jó éjt kis boszim.
-Most már ez a becenevem?
-Igen.
-Ok.-megcsókoltam majd egy kis idő múlva elnyomott az álom.