Alexandra Price nem egy hézköznapi lány. Van egy násik énje aki egy vámpír. Névnek szintén Alexandra nevét kapta mivel egy testben élnek. Remélem tetszeni fog. (Amúgy nem tudtam milyen címet adjak a könyvnek azért lett ez!)
Reggel 6:00-kor keltem. Anyu a konyhában sürgölődik. A fürdőben megmostam az arcomat majd odaléptem a szekrényemhez hogy felöltözzek. Felvettem egy fehér felsőt, egy szakadt farmert, és egy narancs színű sprortcipőt. Ma a lányokkal talizok a parkban úgyhogy egy napszemcsit is felvettem.
Ups! Gambar ini tidak mengikuti Pedoman Konten kami. Untuk melanjutkan publikasi, hapuslah gambar ini atau unggah gambar lain.
Becsuktam a szekrényem majd lebaktattam a lépcsőn. -Megreggelizek majd bemegyünk az erdőbe hogy tudjál vadászni rendben! -Rendben! Nyugottan.-mondta a másik énem majd megindultunk a konyhába. -Jó reggelt anya. Jó reggelt apa. -Jó reggelt kicsim. Hogy aludtál. -Nem aludtam túl sokat. -Megint a vámpír éneddel csevegtél? -Csak egy kicsit. -Ő hogy van. -Jól. De lassan el kéne mennünk vadászni. -Tudjuk. Reggeliz aztán menjetek. De mond neki hogy legyen óvatos. -Hallja ő is.-mondtam majd megreggeliztem.-Na majd jövök. -Rendben kicsim. Ha bármi lenne hívjatok. -Oksi.-mondtam majd a másik énemmel szerepet cseréltünk. Ilyenkor vámpírrá változom. Zöld szemem vörös színben pompázik. Vörös hajam éjfekete színt őlt. És persze a személyiségem is megváltozik. -Mehetünk Alexandra? -Persze Alexandra.-mondtam a másik énem fejében majd elindultunk az erdőbe. Gyorsan vadásztunk majd elmentünk a parkba. -Alexandra szia. -Szia Brigi. -Mizus? Hogy vagy? És a másik éned? -Jól vagyunk. -Még mindig nem hiszem el hogy van egy vámpír éned. Amikor a suliban véletlenül átváltoztál és Ámbárra ilyesztettél. -Nem volt véletlen. A másik énem csak megvédett. -Ja értem. -Lányok megjöttünk. -Sziasztok. -Mit csináljunk ma? -Nem tudjuk. -Menjünk át Alexandrához. -Rendben.-mondtuk majd elindultunk hozzánk. Mikor beléptünk a házba mindenhol dobozok hevertek. -Anya. Miért van mindenhol doboz? -Jaj elfelejtettem mondani. Költözünk. -Miii? Nem költözhetünk el. Itt vannak a barátaim, a rokonaim. -Sajnálom kicsim. De már elég sokan tudnak rólad. És a másik énedről. -Azért mondod ezt mert megvédett. Ő olyan számomra mintha a nővérem lenne. Miatta vagyok életben. -Tudom. De nem tehetünk mást. Titokban kell tartanunk a kilétedet. -Anyukádnak igaza van.-értett egyett Brigi.-Menj csak. Nem akarom hogy bármi történjen veled. Majd még tartani fogjuk a kapcsolatot. -Rendben.-mondtam majd felmentem a szobámba hogy összepakoljak. A lányok is feljöttek hogy segítsenek. Miután kész lettünk a kocsi már jött is. -Hiányozni fogtok. -Te is nekünk. Néha azért küldj üzit. -Fogok.-mondtam majd beszálltam a kocsiba. Ezután márcsak vártam hogy odaérjünk.
