Tényleg Léteznek Vámpírok?

Hamarosan eljön

Teltek múltak a napok. James-el elkeztünk gyakorolni és az új képességeimet is fejlesztettük. Képes vagyok tüzet lövelni a kezemből, az egész testemből képes vagyok villámokat szórni, egyettlen lehellettel pedig mindent megfagyasztani. Továbbá képes vagyok mások fejében komunikálni, és a bátyám szerint ezzel a képességel más személyeket megtudok találni. Például Lindzyt. Ha őt megtalálom tudni fogom mikor akarja megtámadni a várost. És akkor harcba állok. Alexandra beszélt a többi jó vámpírral akik szintén segítenek. Ő velük szokott gyakorolni. Én pedig más boszorkányokat és varázslókat kértem meg hogy segítsenek. Mindenki beleegyezett. Már csak meg kell találnom őt és fel kell készülnöm.
-Koncentrálj. Meg kell találnod őt.-mondta James
-Tudom. De nem megy.
-Menni fog. Öszpontosíts.
Becsuktam a szemem és koncentráltam.
-Ki vagy te? És mit keresel a fejemben?
-A nevem Alexandra Price.
-Na ne. A vámpír gyerek.
-Csak az egyik részem.
-Tudom. Az egyik feled vámpír, a másik boszorkány. Erős vagy. De nem eléggé.
-Elég erős vagyok. Mivel én vagyok a kiválasztott.
-Az nem lehet. Te. A jóslatban szereplő... habár. Az nem lehet.
-De igen. Lehet.
-Meg foglak ölni.
-Ne reménykedj.
Olyan sok erőt használtam fel hogy össze estem.
-Hugom!
-Jól vagyok. Csak kimerültem.
-Menj pihenj le. Holnap folytatjuk.
-Oké.
Felmenten a lépcsőn. Nick várt az ajtóban.
-Minden rendben kis boszim.-nyomott egy csókot a homlokomra.
-Jól vagyok. Csak kimerültem.
-Mit szólnál egy fürdőhöz.-mondta majd megcsókolt.
-Jól hangzik.
-Rendben. Engedek vizet.
-Oké.-adtam neki egy csókot majd bement a fürdőszobába. Én addig kerestem magamnak estére tiszta pizsit. Közben Lindzyn járt az eszem.
-Min töprengsz?-jelent meg James az ajtóban.
-Mi van ha nem sikerül legyőznöm Lindzyt.
-Sikerülni fog. Tudom. Hiszen erősebb vagy nála.
-Tényleg?
-Igen. Csak fejleszteni kell az erőd.
-Hiszek neked.
-Tudom.
-Szeretlek bátyus.
-Én is téged.
-Elmeséled miért mentél el tőlünk.
-Nem elmentem. A boszorkányrend vitt el engem mikor megtudták hogy varázsló vagyok. Rólad keztek el beszélni velem.
-Mindent elmondtál nekik?
-Muszáj volt. Elmondtam hogy megharapott egy vámpír, de a méreg nem téged változtatott át.
-Nem. Helyette lett egy nagyon kedves iker testvérem.
-Hé én is itt vagyok. Mindent hallok.
-Tudom. De nem baj.
-Kivel beszélsz?
-Na szerinted.
-Ja. Mit kondott.
-"Mindent hallok,,.
-Hahaha. Vicces ikred van.
-Nem is vagyok vicces.
-Azt üzeni hogy ő nem is vicces.
-Ám legyen. Megyek beszélgetek anyuval.
-Oké.
Kiment az ajtón majd kicsivel később bejött Nick.
-A fürdővize előállt. Óhajt még valamit az ifjú hölgy.
-Igen.-odamentem hozzá majd megcsókoltam.
-Á szóval engem óhajtasz.
-Pontosan.
-Gyere. Menjünk fürödni.
-Rendben.
Bementünk a fürdőbe, levetkőztünk majd bemásztunk a kádba.
-Nick!
-Igen!
-Szerinted is letudom győzni Lindzyt.
-Igen. De légy óvatos. Apád átált az ő oldalára. Mindenképp végezni akar veletek.
-Honnan tudod.
-Apámtól. Többször megjelenik álmomban.
-Ja értem.
-Akárhogy is lesz. Én mindig szeretni foglak.
-Én is téged.
Ősszebújtunk és élveztük az együtt töltött időt.
-Mit szeretnél ma csinálni?-kérdezte.
-Nem tudom. Lehet hogy a délutánt csak veled fogom eltölteni.
-Én szerintem meg nem csak lehet. Velem is fogod. Van egy meglepetésem.
-Tényleg?
-Igen. Kiváncsi vagy?
-Nagyon.
Kiszáltunk a kádból, felöltöztünk majd lementünk a konyhába.
-Boldog születésnapot Alexandra.
-Úr isten. Köszönöm.
-Kívánj vakamit drágám.
-Anya. Nem vagyok már ehez idős?
-Még csak 17 vagy. De ha nem akarsz akkor nem muszáj.
-Na jó. Kívánok.-becsuktam a szemem kívántam majd elfújtam a gyetyákat.
-Mit kívántál?
-Ha elmondanám nem vállna valóra.
-Na mond el.
-Nem lehet.
-Nyugottan elmondhatod édesem.
-Rendben. Azt kívántam hogy Alexandra saját testben élhessen velem. Néha úgy érzem hogy magányos bennem. Hiába beszélünk nap mint nap.
-Ez nagyon szép kívánság. De mivel te vagy a kiválasztott valóra is tudod váltani.
-Hogyan?
-Az elméddel szét tudjátok választani egymást úgy hogy nem haltok meg.
-Tényleg lehet?
-Igen. De nem tudom hogy készen állsz-e?
-Megakarom próbálni.
-Rendben. Kapcsold össze az elméteket.-becsuktam a szemem majd összpontosítottam. Hirtelen éreztem ahogy a nővérem elmélye az enyémre kapcsol. Hallom miket gondol.-Rendben. Most pedig formálj neki olyan testet mint a tied, és óvatos lökd ki magadból.
-Ez nagyon nehéznek hangzik.
-Pedig nem az.-Megcsináltam amit mondott. És bevált. A nővérem ott volt elöttem. Ugyanúgy néz ki mint én csak fekete hajú és napsárga szemű. És persze sokkal sápadtabb mint én.
-Hugom.
-Nővérem.-öleltük meg egymást.
-Büszke vagyok rád.
-Köszönöm.
-Alexandra.
-James. Szólits a hugodnak.
-Tudom. De még meg kell szoknom.
-Szint úgy.
-Kicsim.
-Anyám.-mondta majd őt is megölelte.-Szeretlek.
-Én is téged. Mind a hármotokat. Csodálatos ajándékok vagytok a számomra. Nick.
-Igen.
-Téged is kedvellek. Mivel már családtag vagy.
-Köszönöm. Én is kedvelem magát.-miután kimondta anyu odament hozzá és megölelte. Nick pedig boldogan viszonozta.
-Alexandra.
-Igen Nick.
-Megtudnád nekem nézni hogyvan az anyám.
-Persze.-mondta majd koncentrálni kezdett.-Épp egy megbeszélésen van. Szerintem nagyon sokára tér vissza.
-Rendben. Köszönöm.
-Na. Had menjen fel a gerle pár. Ki tudja meddig lehetnek még együtt.
-Ha rajtam múlik akkor addig míg szívem meg nem szűnik dobogni.-mondtam majd felmentem a lépcsőn. Nick pedig szorosan mellettem jött.
-Bisztos vagy benne.
-Igen.-mondtam majd megcsókoltam.
-Szeretlek.
-Én is téged.
-De én jobban.-mondta majd még egy darabig csókolgatott. Az ajkaimat elhagyva elkezte csókolgatni a nyakamat.
-Nick. Szerintem még nem kéne.-mondtam két sóhaj között.
-Miért nem. Kitudja meddig leszünk együtt. Mivel anyukád kiiratott minket a suliból azt csinálunk amit akarunk.-mondta majd tovább kezte csókolgatni a nyakam. Felemeltem a fejem hogy jobban elérje. Ezután a két combomnál fogva felemelt és lazán a falnak nyomott. A csókjait egyre lejjebb adogadta, már a mellkasomat csókolgadta. Kigombolta az ingemet majd levette rólam.
-Bisztos ma akarod Nick?
-Igen mindennél jobban-mondta két csók között. Erre a mondatra már én sem tudtam ellenálni. Benyúltam a pólója alá majd próbáltan lehúzni róla. Izmos teste rabul ejtett. Még inkább akartam. A hasamat kezte el csókolgatni, én pedig beletűrtam szőke hajába. Leszedett a falról majd az ágyra rakott. Ott megint a mellkasomat kezte csókolgatni közben próbálta levenni a nadrágomat. Én követtem a mozdulatait és én is lerángadtam róla a nadrágot. Már csak a fehérneműk voltak rajtunk. Nick keze a melltartóm csatjánál babrált. Viszont akkor elrántottam tölem. Hirtelen elkezdett fájni a fejem.
-Mi a baj?
-Iszonyatosan fáj a fejem.
-Vajon mitől lehet?
-Lindzy beszélni akar velem.
-Öltözz fel. Azt beszélj vele. Én is kiváncsi vagyok mit akar.
Felöltöztem majd engedtem Lindzynek hogy felvegye a kapcsolatot velem.
-Mit akarsz Lindzy?
-Hogy én mit akarok? A halálodat.
-Arról ne is álmodj.
-Hidd el. Hamar eljön mint azt gongolnád. Főleg hogy drága apád segít is nekem.
-Ő már nem az apám.
-Az mindegy. A lényeg hogy tudom hol laksz.
-Én meg azt tudom hogy épp hol vagy. És azt is tudom mit tervezel.
-Milyen okos itt valaki.
-Pofa be.
-Mert különben mi lesz? Megölsz?
-Azt tervezem.
-Jaj de bátor valaki. Azszem nem ismersz engem.
-De. Elég jól ismerlek.
-Mit számít. Amint meghalsz úgy is elveszem azokat a személyeket akik kedcesek neked. Például a kis szerelmedet.
-Őt hagyd ki ebből.
-És ha nem? Ha már az egész város szenved, szenvedjen ő is.
-Nem fogom hagyni.
-Kiváncsi leszek!
Ezután elment én pedig erőtlenül feküdtem a földön. Kb reggelig kivoltam ütve. Mindenkinek elmondtam mi történt.
-El kell mennünk a boszorkányrendhez. Értesíteni kell őket.
-Rendben.-késő délután el is indultunk.