Tényleg Léteznek Vámpírok?

Induljunk

Két napot töltöttünk még a boszkorkányrend búvóhelyén. Közben töbször is behatoltam Lindzy elmélyébe.
-Rose. Indulnunk kell.
-Megvan az időpont?
-Igen. Két hét múlva akar velülnk összecsapni.
-Rendben. Akkor induljunk. Hosszú még az út.

Lindzy szemszög

Az az átkozott Alexandra már megint a fejemben kutakodott. Már úton van a társaival.
-Nővérem. Min gondolkozol?
-Azon kisöcsém hogy győzjezném le őt.
-Megmérgezhetnéd.
-De hogy?
-Valamelyikünk odaoson hozzá mikor megálnak.
-Ez jó ötlet Peter. Tedd amit kell. András!
-Igen Lindzy!
-Hozd elém Alexandra apját...

Alexandra szemszög

Már egy órája hogy autóba szálltunk. Én két másik boszorkánnyal és Roseal voltam egy autóban. Rose vezetett. Mögöttünk a családom, a többi boszorkány és varázsló, leghátul pedig a vámpírok voltak egy autóban. A nővérem a vámpírokkal volt. Az út alatt rettenetesen fájt a fejem, majd elájultam.
-"Üdvözöllek.,,
-"Mit akarsz?,,
-"Csak annyit, hogy nagyon vigyázz milyen döntést hozol. A végén megölöd szegény apucit.,,
-"Őt hagyd békén.,,
-"Miért? Hiszen nagy segítség nekem. Főleg hogy már ő is közülünk való.,,
-"Átváltoztattad?,,
-"Igen. És nagyon örült neki. Végre bosszút álhat azért, amiért hagyta hogy anyád világra hozzon.,,
-"Ezt még megkeserülöd.,,
Ezután minden elsötétült.
-Alexandra! Alexandra ébredj!-lassan kinyitottam a szemem. Az egyik boszorkány vizsgált meg.-Hála az égnek. Mi történt?
-Lindzy beszélt velem.
-Mit mondott.
-Átváltoztatta az apámat.
-Ez nem jó. Mennyi még az út Rose?
-Nagyon sok.
-Áljunk meg. Had nézzem meg Alexandra állapotát.
-Rendben. Felhívom a többieket hogy megállunk.
-Nem...állhatunk...meg.-mondtam.
-Muszáj. Meg kell nézzelek. Teljesen kimerültél.
-Igaza van.
-Rendben.
Egy benzin kútnál álltunk meg. Nick ilyedten futott oda hozzánk.
-Mi történt?
-Lindzy beszélt vele. Átváltoztatta az apját.
-Az nem lehet. Oda kell mennem hozzá.
-A nővére van vele. Szegény nagyon le van gyengülve.
-Értem.
-Azért menj oda. Lehet örülni fog hogy lát.
-Rendben.

Nick szemszög

-Azért menj oda. Lehet örülni fog hogy lát.
-Rendben.

Közelebb mentem az autóhoz, melyben Alexandra feküdt. Mellette ült a nővére.
-Alexandra!
-Szia Nick.
-Tényleg nem néz ki jól.
-Félek hogy ez még rosszabb is lehet.
-Hogy érted?
-Nagyon gyenge. Nincs magánál amióta megálltunk. Valami nincs rendben.
-Szerintem is.
-Rose azt mondta az éjszakát egy hotelban foglyuk tölteni.
-Rendben.
Kis idő után elindultunk. Alexandra mellet én és a nővére ültünk. Nagyon aggódom érte.
-Min gondolkozol?-kérdezte Alexandra. Mármint a másik.
-Féltem őt. Amióta beleszerettem, félek hogy elveszítem.
-Ő vállalta ezt a kockázatot. A jóslatot nem lehet megváltoztatni.
-Tudom. Köszönöm.
-Mégis mit?
-Hogy itt vagy neki. Én is örülnék egy ilyen testvérnek.
-Mivel a családunk tagja vagy, a testvérem vagy. De szeretnék kérdezni valamit!
-Mit?
-Tényleg feláldoznád magad a hugomért?
-Ha nagyon muszály. Igaz azzal összetörném a szívét. Miért?
-A jóslat szerint lesznek árulók Alexandra körül. Kár volt testet adnia nekem.
-Ez nem igaz.
-De igen. Ha még a testében lennék...
-Segítenél neki ez az egészet átvészelni tudom. De így is tudsz segíteni neki. Ha bennem is lenne egy hasonló testvérem mint te, én is ezt tettem volna. Szeret téged.
-Tudom.
Közben megérkeztünk a hotelhoz. Kivettük a szobákat majd Alexandrát bevittük az egyikbe.
-Hadjuk pihenni.-mondta Rose.

Alexandra szemszög

Nem emlékszem semmire azok után hogy a benzin kútnál nem voltam magamnál. Egy hotel szobában ébredtem. Lassan elkeztem felülni amikor valaki hirtelen visszafektetett az ágyra.
-Üdvözöllek.
-Peter?
-Igen. Örülök hogy lárlak. Kár hogy nem a vámpír tesóddal.
-Őt hagyd békén.
-Békén is hagyom. Azért említettem őt mert ha benned van nem tudnálak bántani. De most igen.-volt nála egy tű benne fekete színű anyag.
-Méreg?
-Igen. Sajnálom Alexandra. De apád nevében csinálom.
Ezután csak arra emlékszem ahogy a nyakamba mélyeszti a tűt. Aztán újra elsötétült minden.