Tényleg Léteznek Vámpírok?

Nagy bevásárlás

Másnap van. Anyuval készülődünk hogy mehessünk vásárolni.
-Indulhatunk?
-Igen. Mehetünk.
-Ha akarod utánna megebédelünk egy gyorsétteremben.
-Rendben. Apa nem jön?
-Tegnap mikor hazahoztad nagyon furcsán viselkedett. Össze vissza beszélt rólatok.
-Oh!
-Azt mondta "Alexandra másik énje sose lesz a lányom. Mivel olyan lény akiben nem szabad bíznunk,,.
-És mit akar tenni. Meg akarja ölni?
-Nagyon úgy hiszem.
-De ha megöli, akkor engem is megöl.
-Tudom. Mondtam is neki. De őt nem érdekli.-na ettől teljesen kiborultam.
-Anya! Inkább menjünk. Nem akarok apának rontani.
-Rendben menjünk.
Nagyon jól éreztük magunkat. Vettünk füzeteket, tollakat, tolltartót, és egy iskolatáskát. Ezután elmentünk ebédelni. A helyi gyorséttermekben nagyon finom a kaja. Néha láttam a szemem sarkából hogy az idősek engem bámulnak. Nem csodálom. Megbámulják azokat akik újonan érkeznek.
-Ne törődj velük. Az idősek márcsak ilyenek.
-Nick. Szia.
-Szia. Hogy vagy?
-Jól köszi.
-Látom nem tévedtél el tegnap az erdőben.
-Miért tévednék el? A mai világban már létezik a GPS.
-Tudom. Na és mit csináltok ma?
-Nem tudom. Miért.
-Csak mert anya szívesen látna titeket.
-Ez nagyon jó ötlet. Az apja úgy sincs jól a tegnapi eset miatt.
-Miért mi a baja?
-Amióta hazavittem az erdőből össze-vissza beszél.
-Például.
-Am....
-Nem muszáj beszélned erről ha nem akarsz.
-Rólam beszélt. De az mindegy hogy mit.
-Ja értem. Majd elmondod ha úgy érzed nem tudod magadban tartani.-bólintottam. Ebédeltünk majd átmentünk Nickhez. Az édesanja nagyon aranyos. Beszélgettünk majd megkértek minket hogy menjünk fel Nick szobájába. Felmentünk majd ott beszélgettünk.
-Na és várod hogy egy suliba legyünk?
-Igen.
-Remek.
-Nick!
-Igen. Mondjad. Mi a baj?
-Az apám. Van egy titkom amit nem mondhatok el és az miatta engem...
-Téged?
-Engem... Megakar ölni.
-Mi?? Miért? Mi az a titok? Nekem elmondhatod. Tudok titkot tartani.-nem válaszoltam.-Alexandra kérlek.
-Nem lehet. Ez miatt a titok miatt költöztünk ide.
-Értem.
-Majd elmondom mikor itt az idő.
-Rendben.-mondta majd átölelt. Először furcsának tartottam, de viszonoztam az ölelést.
-Alexandra beszélnünk kell!-mondta a másik énem.
-Mindjárt jövök.
-Rendben.
Lebaktattam a lépcsőn majd szóltam hogy kimegyek levegőzni.
-Mondjad mi a baj?
-Nyugottan mond el neki.
-Elmondanám. De nem lehet.
-Mond el neki.
-De nem lehet. Ha elmondom megint költözünk.
-És ha titokban mondanád el.
-Ez nem lenne rossz ötlet. De nem tudom hogy bízhatok-e benne.
-Ugyan.
-Na jó. Nyertél.
Visszamentem Nick szobájába.
-Jól vagy?
-Igen jól vagyok.
-Min gondolkozol?
-Sok mindenen.
-Például a titkod. Tudod hogy nekem elmondhatod.
-Tudom. De... Nem megy. Nem akarok megint költözni.
-Titokban elmondhatod.
-Hát jó. De ne akadj ki.
Mindent elmondtam neki még cseréltem is a másik énemmel hogy lássa.
-Hisz ez elképesztő.
-Igen az. De kérlek ne...
-Tudom. Nem mondom el senkinek. Megígérem.
-Köszönöm.
-Alexandra!
-Igen.
-Tudom hogy csak egy napja ismerjük egymást de úgy érzem többet érzek irántad puszta barátságnál.
-Én is így érzek.
-Tényleg?
-Tényleg.
-És mit gondolsz?
-Hát... Ammm... Nagyon kedvellek. És szerintem lehetünk többek mint barátok.
-Én is így gondolom.-mondta majd megcsókolt.
-Alexandra gyere. Menjünk haza.
-Megyek. Mennem kell.
-Vigyázz magadra. És ha apád bántana titeket. Szóljatok.
-Úgy lesz.-adtam neki egy búcsúcsókot majd elmentünk anyuval.
-Olyan boldognak látszol kicsim.
-Csak eltalált kubidó nyila.
-Hisz ez csodálatos kicsim. Ha akarod segítek neked ha baj van.
-Nincs baj. Csak fura. Alig ismerjük egymást mégis úgy érezzük, többek vagyunk mint csak barátok.
-Ez természetes. Nekem is ilyen volt az első szerelmem. Ha akarod otthon elmesélem.
-Az nagyon jó lenne.
Mikor hazaértünk apa mérgesen nézett ránk.
-Hol voltatok ilyen sokáig?
-Vásárolni drágám.
-Ennyi ideig?
-Sajnáljuk apa.
-Te ne sajnálj semmit. És ne hívj apádnak.
-Hogy mersz rá ilyet mondani.
-Azt mondok amit akarok. Ez az én házam.
-Ahogy az enyém és az ővé is.
-Hogy lehetne ennek a torszülöttnek is a háza. Csak megöl minket.
-Őt hagyd ki ebből Jeremy
-Sara nézz magadra. A hatalmába kerített.
-Igen mert a lányom. Ahogy a benne lakozó vámpír is. Mintha ikreim lennének. Mindkettőt szeretem.
-Akkor többet szóba se állj velem. Te meg kisasszony soha többet nem mehetsz vadászni. Éhezzen csak ki a "testvéred,,.
Sírva rohantam fel a szobámba. Apa a nyomomban.
-Még nem végeztem.
-Hadj békén!
-Hogy merészelsz így beszélni velem.-mondta majd kezet emelt rám. Elzsibbadt az arcom, szószerint égett a fájdalomtól.-Remélem éhen marad a másik éned és elpusztul.
-Azzal megölsz engem is.
-Nem érdekel. Soha többé nem leszel a lányom.-ezzel a mondattal othagyott a szobámban.
-Most mihez kezdjünk.
-Nem tudom.
-Alexandra.
-Igen.
-Sajnálom.
-Ne sajnálj.
-De igen. Nem vadászhatsz. Apám kiakar éheztetni belőlem. Megvárja míg mindketten meghalunk.
-Nem fogunk. Éjjel mikor alszik akkor megyek vadászni.
-Bisztos nem bukunk le?
-Bisztos. Ne aggódj.
-Szeretlek "testvérem,,.
-Én is téged.
Megvártuk míg apa elalszik majd anyu halkan kinyitotta a bejárati ajtót.
-Az erkélyen át gyertek haza.
-Rendben.
-És még valami. Vigyázz a "hugodra,,.
-Úgy lesz.-mondta a "testvérem,, majd elindult vadászni. Gyorsan végzett így az erkélyen át felmentünk a szobámba.
-Gyorsan aludj. Holnap apa kínzások alá tesz téged.
-Honnan tudod?
-Csak tudom. Most pedig aludj.
-Nem tudok.
-Tudom. De muszáj lesz.-nagy nehezen de elaludtam. Nem akarok holnapot. Egész éjjel rémálmom volt.