Tényleg Léteznek Vámpírok?

Új élet

Ezután már csak vártam hogy odaérjünk...

Késő délután értünk oda. Egy kisvárosba költöztünk ahol az emberek többsége idős. A falut egy hatalmas erdő veszi körül. Az erdő közelében vettek a szüleim egy házat. Két szintes. Két erkéllyel van ellátva egy kicsivel és egy naggyal. Mikor bementünk én elfoglaltam a nagyerkélyes szobát. Kipakoltam majd szoltam a szüleimnek hogy elmentünk vadászni.
-De legyetek óvatosak.
-Rendben.
Elmentünk vadászni majd el kellett mennem az új iskolámba a könyveim miatt. A telefonomon beállítottam a gps-t majd elindultam a suli felé. Út közben véletlenül belebotlottam egy srácba. Velem egykorú lehetett szőke haja és kékszeme miatt sokkal vonzóbb volt mint a többi átlagos srác.
-Bocsáss meg nem figyeltem.
-Ne te bocsáss meg. Te vagy az új lány igaz?
-Igen.
-Üdvözöllek. Nick vagyok.
-Nagyon örvendek. Én pedig Alexandra.
-Gyönyörű neved van.
-Köszönöm.
-Elkísérjelek az iskoláig.
-Igen. Azt nagyon megköszönném.
-Akkor gyere.-mondta majd elindultunk a suli felé. Sokat beszélgettünk a suliról. Azt mondta hogy egy osztályba fogunk kerülni így ha bármi baj lenne szóljak neki és ő szívesen segít. Közben megérkeztünk az iskolához.
-Nekem most mennem kell. Még sok dolgot el kell intéznem. Majd az első tanítási napon találkozunk.
-Rendben szia. És köszönöm hogy elkísértél.
-Szívesen máskor is.-mondta majd elment én pedig bementem a könyveimért. Út közben ősszefutottam a leendő osztályfőnökömmel aki nagyon kedvesen fogadott. Mesélt kicsit az osztályról majd hagyta hogy elkérjem a könyveimet. Ezután hazafelé vettem az irányt. Nagyon örülök hogy megismerhettem valakit ebben a városban. Mikor hazamentem anyu fogadott a nappaliban.
-Na mit gondolsz a suliról.
-Nagyon szép az épület és a tanárok is kedvesen fogadtak. Meg megismertem egy osztálytársamat.
-Ez remek. Fiú vagy lány?
-Anyu!
-Mi az?
-Miért kérdezed. Számít?
-Dehogy kicsim. Csak érdekel.
-Na jó. Egy fiú.
-De édes. Hogy hívják?
-Anyu!
-Jó van na nem nyaggatlak vele. De egyett azért mondj el.
-Mi lenne az?
-Tetszik?
-Hát... Egy kicsit.
-Ez de szupi kicsim.
-Tényleg?
-Igen. Végre látom hogy tetszik ez a hely neked. De ne fedd fel a kiléted.
-Igenis kapitány.
-Ezt mond neki is.
-Hallja.-mondtam majd cseréltem a másik énemmel.
-Hallok minden szót anya.
-Oh! Rendben másik kicsim :). Tudom hogy meg akarod védeni Alexandrát, de próbáld meg akkor amikor mások nem látnak.
-Értem anya.-mondta majd újra cseréltünk.
-Na felmegyünk hogy felkészülhessünk a sulira.
-De hisz az csak egy hónap múlva lesz.
-Ja.
-Holnap ha akarod elmegyünk vásárolni a sulira.
-Az nagyon jó lenne.
-Helyes. Akkor holnap 10:00-kor indulunk.
-Rendben. Szeretlek.
-Én is téged. Meg mind a kettőtöket. De most menj fel nyugottan. Vacsorakor szólok.
-Rendben. Utánna el kell hogy menjünk vadászni.
-Tudom. És azt te is tudod hogy mindig elengedlek.
-Igen. Tudom.-mondtam majd felmentem a szobámba.
-Alexandra!
-Mondjad Alexandra. Mi a baj?
-Semmi. Csak kérlek mikor elkezdődik a suli mindig figyelmeztess. Nem akarom elkövetni ugyan azt a hibát.
-Rendben.
-És amúgy. Tényleg tetszik az a fiú?
-Ne kezd már te is
-Miért?
-Mert. Nem akarom hogy mindenki rámásszon erre a témára.
-Jólvan jólvan. Nem kell felkapni a vizet.
-Jó elmondom. Igen tetszik.
-Ú de cuki.
-Alexandra!
-Mi az?-mérgesen néztem rá.-Ja oké. Befejeztem. Beszéljünk másról?
-Az jó lenne.
Egészen vacsora időig beszélgettünk.
-Kicsim. Gyere vacsizni.
-Megyek anyu.-mondtam majd lebaktattam a lépcsőn. Két vendég ül az asztalnál.
-Szia.
-Szia Nick.
-Bemutatom az anyukámat.
-Tara vagyok. Bisztos te vagy Alexandra.
-Igen.
-Milyen édes vagy. Nick le sem tudja venni rólad a szemét.
-Anya!-mondta Nick az anjának aki azonnal abahagyta.
-Bocsáss meg.
-Semmi baj. Az én anyukám is ilyen.
-Ez nem is igaz.
-Anya!
-Jó de igaz.
-Tényleg. Hol van apa?
-Azt mondta bemegy az erdőbe.
-De oda nem mehet. Még eltéved. Utánna kell mennem.
-Ne menj.
-Muszály anya.
-Elmegyek veled.
-Ne. Te maradj és törődj a vendégekkel. Majd én hazahozom apát.
-De légy óvatos.
-Az leszek.-mondtam majd kiléptem a házból. Az erdő elött cseréltünk helyett.
-Készen álsz?-kérdezte Alexandra.
-Igen.
-Keressük meg aput!
Körbejártuk az egész erdőt mire megtaláltuk. Nagyon elfáradt. Mindene csupa seb.
-Apám.
-Alexandra. Miért vagy sápadt és hideg mint a jég.
-Nem emlékszel. Én vagyok. A lányod másik énje. Tulajdonképpen a másik lányod.
-Kicsim. Hol vagyunk?
-Az erdőben. Gyere hazaviszünk.
-Rendben.
Mikor hazaértünk a vendégeink már elmentek. Anyu felkísérte apát pihenni. És mi is felmentünk hogy megpróbáljunk aludni. Vagyis csak én. Alexandra bennem virrasztott. Alig várom a holnapot. Jó anyuval vásárolni menni. Ilyenkor kipletykálhatom magam.
-Jó éjt Alexandra!
-Jó éjt Alexandra!