Tényleg Léteznek Vámpírok?

Miért nincs itt?

Már rég letelt a két hét De nincs itt. Nem tudok a fejében kutatni. Rossz előérzetem van. De mindegy. Lementem a konyhába és készítettem egy bögre teát.
-Jó reggelt!-köszönt Rose az ajtóban.
-Jó reggelt!
-Hogy érzed magad?
-Rossz előérzetem van. Nem látok a fejébe, nem tudok telepatikusan komunikálni vele.
-Megértem. Nekem is rossz előérzetem van.
-Gondolod hogy csapdába akart ezzel csalni minket?
-Nem lehet tudni. Reméljük nem.
Elkészítettük a reggelit majd gyakoroltunk. Mindegyik erőmet nagyon jól tudom már használni. De a gyógyító képességem még mindig nagyon gyorsan szívja le az összes energiám.
-Pihenj le egy kicsit.-mondta James.
-Rendben.
-Nagyon jól fejlődsz.
-Igen. Én is úgy érzem.
-Nick nagyon aggódik érted.
-Tudom. De megbeszéltünk mindent. Most már nem táncolok vissza.
-Ez a beszéd.
Rose-al felmentünk a szobájába és még egy kicsit beszélgettünk. Szinte egész jól kijövünk egymással. Főleg a bájitalokról beszéltünk.
-Szerinted hogy jutott hozzá a méreg?
-Nem tudom. De a lényeg hogy jól vagy.
-Igen. Márcsak le kell győznünk Lindzyt és helyreállítani a békét.
-De nem lesz egyszerű.
-Tudom. De vállalnom kell a kockázatot.
Bementem a szobámba majd elkeztem pakolni. Rose azt mondta néhány óra és indulunk a hegyek felé. Nick az ajtóban figyelt.
-Neked nem pihenned kéne?-kérdezte.
-Miért? Jól vagyok.
-Tudom. De a gyógyító erőd teljesen kimerített.
-Majd útközben pihenek. Ígérem.
-Rendben. Segítek pakolni.
Néhány perc alatt végeztünk. Ezután márcsak vártuk hogy induljunk. Mikor beszáltunk a kocsiba egyből el is aludtam.
-Alexa ébredj. Megjöttünk.
Kinyitottam a szemem és megláttam a hegyet.
-Nem fogunk tudni autóval felmenni-mondtam.
-Igaz. Gyalogolnunk kell.
Kiszálltunk a kocsikból majd felmásztunk a hegy tetejére. A vámpírok nagyon gyorsan megtették az utat, de néhányan azért visszajöttek hogy segítsenek nekünk. Mikor felértünk Lindzy már ott volt. Mellette az öccse Peter és a csatlósa András.
-Üdvözölelk Alexandra. Örülök hogy végre látjuk egymást.
-Én nem örülök.
-De durcis kedvedben vagy. Had mutassak be neked valakit. András! Hozzd ide!
András mellett egy férfi állt. Nagyon örült valaminek. Várjunk csak ő...
-Apa...
-Üdvözöllek gyermekem! Félsz tőlem? Pedig most pont ugyan olyan vagyok mint a benned lakozó nővéred.
-Ő már nem bennem él.
-Hogyhogy?
-Alexandra!-mondtam majd mellém állt. Lindzy is furcsán nézett minket.
-Ez meg mit jelentsen?
-Én adtam neki testet.
-De ha akarod apánk, Alexa visszaküldhet a saját testébe.
-Nem kell. Így legalább csak téged kell megöljelek. Tudod te mennyi fájdalmat okoztál nekem? A lányom mindig csak veled foglalkozott. Velem alig beszélt. Mintha ott sem lettem volna. Az anyátokat is melléd állítottad, majd hagytad hogy kidobjon.
-Ezt nem is tudtam.
-Mi az hogy nem tudtad?
-Nem tudtam hogy ilyenek történtek veled. Ezért utáltál meg engem. Belátom hiba volt.
-Én is belátom hogy a lányomat bántottam. Nem akartam őt megölni csak valahogy kiszedni belőle téged.

Másik Alexandra szemszöge

Ez borzasztó. Mit tettem. Ez mind az én hibám.
-Ne törődj vele. A nővérem vagy.
-Kicsim. Ő nem a nővéred. Csak egy belőled kipattant személy.
-Apa ne mondj ilyet. Azzal nekem ártasz.-mondta majd szorosan átölelt. Nem tudtam akkor mi tévő legyek. Teljesen leblokkoltam.
-Sajnálom gyermekem.
-Befejeztétek a családi megbeszélés.
Erre mind felkaptuk a fejünket
-Mivan apuka. Már megbántál mindent. Állj vissza az én oldalamra, legyőzzük a lányaidat és a feleségeddel újjakat szültetsz. Akik nem ők lesznek.
-Nem...

Vissza Alexandra (Alexa) szemszögéhez.

-Nem. Ők a lányaim. És én borzalmas hibákat követtem el. Kár volt átálnom hozzád.
-Akkor velük együtt halsz meg.
-Azt én nem fogom hagyni.-mondtam majd előre léptem.
-Minek véded apucit. Hisz bántott.
-Lehet. De attól még az apám. Engem ölj meg ne őket.
-Na ne. És a nővéred.
-Az ő élete fobtosabb mint az enyém. Teljesüljön be a jóslat utolsó bekezdése.
-Ebben egyetértek.
-Milyen utolsó bekezdés?-kérdezte Nick.
-Ha a kiválasztot hal meg mások erőt kapnak tőle mely segíti őket a harcban. Ha van egy szerelme, ő megkapja a teljes varázs erejét.
-Rám ruházza?
-Igen.
-De hisz harcol!-mondta anya majd mindenki ránk nézett. Én és Lindzy már nagyban vívtuk saját csatánkat. Erős volt, de nem eléggé. Néhány bájitalt is használtam ellene. Igen megtanultam őket használni. Végül egy tőrrel a kezemben akartam végezni vele, mikor az ő tőre belém hatolt. Hatalmas fájdalmat éreztem a gyomromban. Rose odaszaladt hozzám.
-Használd az erőd. Bekell gyógyítanod a sebet. Képes vagy rá.
Kihúztam a tőrt majd becsuktam a szemem és koncentráltam. A hasamból fénnyaláb jelent meg ami összeforta a sebet. Ezután felálltam és Lindzy feje elé irányítottam a tőrt.
-Utolsó kívánság?
Nem válaszolt így egy gyors mozdulattal levágtam a fejét. A testvére és a csatlósa elmenekültek mipedig hazafelé tartottunk.

Bocsi hogy sokat késtem vele.