Tényleg Léteznek Vámpírok?

Méreg

Nem tudom mi történt miután Peter a nyakamba szúrta a tűt. Nem tudtam mozogni. Ahogy éreztem még magamnál sem voltam. Nagyon nehezen vettem a levegőt.

Nick szemszög

-Nick! Gyere gyorsan. Valaki megmérgezte Alexát.-mondta Rose, én pedig futottam ahogy csak tudtam. Tényleg megmérgezték. Egy fekete vonal húzódott végig a nyakán.
-Ki tehette?
-Peter!-mondta Alexa testvére.
-Honnan tudod gyermekem?
-Éppen vadászni voltam amikor megéreztem a jelenlétét. Azt hittem elmegy a hotel mellett de nem. Nem értem ide időben.
-Rendben. Azonnal ellenszer kell.
-Milyen ellenszer?
-Még nem tudom. Meg kell vizsgálnom melyik falyta méreg ez.
-Rendben. Addig örködünk.-mondtam.
-Ne Nick. Te maradj Alexa mellett.
-N...Nick.-hallottam Alexa hangját.
-Kincsem. Hogy vagy?
-Voltam már jobban is.
Nagyon nehezen vette a levegőt.
-Minden rendben lesz.
-Már tudom mi ez.
-Mi?
-Ez az a méreg, amit Alexával elkészítettünk.
-M...mi? Ne...
-Ez a méreg nagyon gyorsan terjed. Főleg hogy a nyakán keresztül juttaták be.
-És mi az ellenszer.
-Egy lanka virág tea. De itt nem terem olyan virág.
Láttam a szemem sarkából, ahogy az egyetlen szerelmem szenved.
-Nem hadhatyuk szenvedni. Rose. Hol terem az a virág?
-Ott ahol Lindzy bújkál. Direkt ott van hogy ne tudjunk közelebb menni.
-Nick... semmi baj.
-Mi az hogy semmi baj. Itt haldokolsz.
-J...jól va...vagyok.
-Nem vagy jól. Kicsim, szeretlek.
-Én...is...téged.-miután kimondta lágyan megcsókoltam. Elváltak ajkaink majd fulladozni kezdett. Már megcsókolni sem tudom.
-Én kitudom szívni belőle a mérget.-mondta Alexandra.
-De ha megteszed. Te fogsz így szenvedni.
-De nem sokáig. Mi vámpírok imunisak vagyunk a mérgekre.
-Tedd amit kell.                      -Rendben. Nick te menj ki. Nem akarom hogy ezt lásd.                                                                                                                                  Alexandra szemszög

A nővérem és Rose mellém ültek. Rose erősen fogta a kezem. A nővérem pedig mindent megtett hogy a mérget kiszívja belőlem. Hatalmas fálydalmat éreztem utánna de nem érdekelt. Nicket visszahívták én pedig óvatosan felültem.
-Hogy érzed magad?
-Sokkal jobban. Rose! Nővérem! Magunkra hagynátok.
-Persze.-mondták kórusban majd elhagyták a szobát.
-Örülök hogy itt vagy.
-Mindig itt leszek. Nem fogsz egy könnyen megszabadulni tőlem.
-Szeretlek.
-Én is téged.
Még nagyon sokáig beszélgettünk, megebédeltünk majd folytattuk az utat. Rose rövidített így másnap estére oda is értünk.
-A közelben béreltünk egy nagy házat. Ott még fogunk gyakorolni. Főleg veled Alexa.-mondta Rose.
-Rendben.
Mindenki bement a házba majd egy darabig beszélgettünk. Ezután a vámpírok elmentek vadászni, mipedig megvacsorásztunk. Ezután Nickel bementünk a szobánkba és még egy darabig beszélgettünk.
-Félek.
-Mindenki fél. De túl fogunk lenni rajta.
-Nick. Ha bármi történne velem...
-Nem fog. Nem engedem hogy bármi bajod essen.
-Ezt sajnos nem te döntöd el. A jóslat...
-Tudom mit mond a jóslat. De...
-Semmi de. Nem akarom hogy feláldozd magad miattam. Ez az én felelősségem.
-Rendben. De légy óvatos.
-Rendben.
Elmentünk lefürödni, felvettük a pizsamánkat majd bebújtunk a jó meleg ágyba.
-Jó éjt!
-Jó éjt!