Az Eltitkolt Lány(S.M)

Szakítás

Jó olvasást!😀

Majd ezután elsötétült előttem a kép...
Hallottam egy ismerős hangot,hogy szólít.Shawn volt az.
-Kate hogy vagy?
-Sikerült a varázslat;mondtam kicsit suttogva
-Igen megcsináltad.Nagyon köszönöm.Megmentetted az életem.
-Máskor is.
-Kate nem itt akartam elmondani és nem így.Nem lesz máskor.
-Mi mit akarsz ezzel mondani?;kérdeztem aggódóan,miközben a hangom remegett.
-Szakítani akarok.
-Mi?Nem!Ezt nem teheted!
-Figyelj Kate te hibrid vagy, én ember.Egy teljesen más világ.Nem illek hozzád.Emellett  kórházba kerültél,csak azért,hogy megments.Csak az én hibám.És nekem ez túl sok.Most a sulira,a továbbtanulásra és a karrieremre kell koncentrálnom.És neked is jobb lesz nélkülem.Ki tudod majd tanulni a boszi és hibrid létet.Ígérem nem mondok senkinek semmit.Úgyhogy köztünk most mindennek vége;jelentette ki,s közben a sírás kerülgette Shawnt.
Majd fölállt és megcsókolt,majd elhagyta a kórtermet és vissza se nézett.
Sírni kezdtem és a gondolataimban merengtem.
Hogy tehette ezt?Annyi mindenen keresztül mentünk.Ott volt Scott és a falkája.Theo.Még a halált is túléltük.És csak így itt hagy.Nem hiszem el.Mi vezérelte?Én már nem értek semmit.

Gondolat menetemből az apám zökkentett ki.
-Szia Kicsim jobban vagy?
Erre nem válaszoltam semmit,csak hallgattam.A könnyeimmel tüszködtem és csak annyi jött ki a számon,hogy:
-SHAWN
-Mit csinált?Megölöm,ha bántani mert.;mondta ingerülten
-Inkább hagyjuk
Ekkor lépett be a dotor úr a szobába.
-Szia Kate Dr.Jonson vagyok.Hogy érzed magad?
-Már jobban.
-Émelygés?Hányinger?Fejfájás?
-Nincs semmi;még ekkor is a könnyeimmel tüszködtem.A tudatlanság felemésztett.Ez mért velem történt?Mért pont velem?Miért pont nekem kellett beleszeretnem egy olyan fiúba,aki így viselkedett?Mért Shawn Peter Raul Menedbe szerettem bele?
Azt hittem,hogy ő más mint a többi.De tévedtem.
-Rendben,akkor elvégzünm még néhány vizsgálatot és holnap este hazaengedjük.
-Köszönök mindent;mondta az apám és kezet rázott a dokival.

ESTE A KÓRHÁZBAN

Egész este Shawnon járt az eszem.És azon,hogy hogy átvert.Megkedveltette magát velem,majd kidobott.Mekkora egy szemét.Este sírva aludtam el és még az álmomban is megjelent Shawn.

AZ ÁLOM
A sulibálon voltunk,mint egy pár.Majd lassúztunk és aztán jött a bál király/királynő választás.
A bál királya:SHAWN MENDES
A bál királynője nemmás mint.......:Amber Smith
Majd mindenki elkezdett ujjongani.Én pedig az álmomban,ahogy a való világban is összetörtem.Majd Mendes odalépett Amberhez és megcsókolta.Én pedig nem éreztem a lábaimat és a földre rogytam.Az utolsó szó amit hallottam,az Amber szájából hangzottak el a mikrofonba beszélve.:Imádlak Shawn te vagy életem szerelme.
Majd elsötétült előttem a kép.

1 nap múlva:Ma megyek haza a Salvatore házba.Még mindíg sokat gondolok Shawnra,de próbálok túllépni rajta.Azalatt az idő alatt,amíg itt voltam a kórházban egyfolytában ő járt az eszemben.Nem tudom őt kiverni a fejemből.Teljesen belészerettem.De ez nem számít.Megpróbálom elfelejteni örökre.Majd többet talizok a csajokkal és majd elmegyek bulizni.Olyan leszek,mint egy normális tini.Se hibridek,se boszorkányok,se varázsigék,se ősvámpírok,se csaták.......,se semmi természetfeletti dolog.
Elhatároztam.NORMÁLIS TINI LESZEK.Gyorsan összepakoltam a cuccom a kórházban,majd elindultam haza felé.Amikor éreztem,hogy valaki figyel.Hátra fordultam,de nem láttam senkit.Egyre gyorsabban szedtem  a lábaimat.A levegőt csak úgy kapkodtam.Tudtam,hogy a természetfeletti képességemet használva könnyen kideríthetem,hogy ki az.De nem lehet.Normális tini ként akarok viselkedni.Nem boszi formájában akarok élni.Majd megfordultam és kiáltottam egyet a sötét utcán.
-Ki az?Ki követ?Nagyon ajánlom,hogy mutatkozzon meg,mert nem vagyok most túl jó paszban.
Erre mögöttem termedt egy velem egy korú,kb.17 éves fiú.Barna hajjal és barna szempárral.

És mellette pedig egy szőke hajú,kék szemű lány.Őt kb.25 évesnek tippelném.Az arcvonásai elég hasonlóak voltal az enyémhez.

-Szia Kateline;hallottom a fiútól,s közben meg akarta csókolni a kezemet.Minta valami lovagkorban lennénk.
Elhúztam a kezemet,majd egy kicsit ráförmedtem.
-Nem a lovagkorban vagyunk oké?!Honnan tudod a nevemet?
-Benne van a Mikaelson vér.Elég ingerlékeny vagy;nevetett,
-akár csak úgy mint te Rebeka.Fordult Beka felé.
-Sok a közös bennünk már most.;mondta a lány
-Oké,figyeljetek nem vagyok most túl jól.Most estem át egy csúnya szakításon.Úgyhogy  én most megyek.;azzal próbáltam átmenni köztük,de Beka vámpírgyorsasággal előttem termedt.Éreztem,hogy most kell a természetfeletti képességem.Nem fogok meghalni a makacsságom miatt.
Majd megpróbáltam farkassá változni.

-Oké,nyugi.Csak,hogy tudd baromira hasonlítunk.Mindkettőnket kidobott a pasink.Nem így akartam elmondani,de.....Mi rokonok vagyunk.Én vagyok a nagynénéd.Amúgy tényleg sokat fejlődtél máglya terén.
A modata után visszaváltoztam emberré.
-Honnan tudjam,hogy tényleg az vagy,akinek mondod magad?;azzal a mozdulattal,a legegtető bűbáj segítségével felemeltem őket a földről.
-Niklaus a testvérem.;mondta Kol
Majd Rebeka közbe szakította.
-90 évig koporsóba zárt és talán azt is elmondta neked,hogy azért,mert kerestem a szerelmet.;mondta  kicsit megszeppenve
Amint meghallottam ezt a mondatot letettem őket a földre.Mert Klaus is pontosan ezt mondta.
-Akkor ezek szerint mi rokonok vagyunk?!.....