Rentai Alexa, egy tanyán él, okos, gyönyörű, sok barátja van, van egy imádott lova: Diablo. Ők ketten remek csapatott alkotnak a terepeken, versenyeken, de Alexa egy nap igazán nehéz feladatott kap a szüleitől. Jönni fog egy srác a tanyára a szülei...
A fejemben túl sok gondolat volt az új srácról, meg az is hogy miért nem szereti a lovakat? Végül elkezdtem egy filmet nézni a notebook-om on. Természetesen, az Ostwindet :). Arra eszméltem fell hogy drága nagyanyám kopogtat az ajtómon, lehajtottam a notebook-ot.
- Gyere - mondtam az ajtóm előtt álló nagyimnak, nagyi bedugta a fejét az ajtómon
- Öltözz fell valami normálisabb ruhába, mindjárt jön Martin.
- Oké - Nagyi ezzel kiment a szobámból, én meg átöltöztem
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
Felkötöttem a hajam és leballagtam a lépcsőn. Meglepetésemre a "félisten" (vagyis a "srác") ,már lent volt. Éj fekete haj, tengerkék szem. Egyszerűen. Hű. Elállt a szavam. Csak álltam a lépcsőn és néztem, meglepetésemre oda nézett rám, a szemembe, 5 percig szemeztünk amikor a nagyanyám oda szólt. Vagyis rám.
- Kicsim ne bámuld mint egy szobor hanem vezesd körbe! -szólt rám erényesen a nagyanyám, amire én feleszméltem
- Rendben. -biccentettem lassan
- Szia! - köszönt oda hirtelen nekem
- Sz..sz..szia - köszöntem vissza szagatottan és elvörösödve, mi van velem?! Ő csak erre elvigyorodott, szerintem látta hogy totál elvörösödtem, ch.
- Na gyerekek - ütötte össze tenyerét a nagymamám és folytatta- nyomás ki az udvarra - mutatott az ajtó felé mi pedig kimentünk Martinnal
- És..hogy hívnak? - kérdezte olyan hirtelen hogy még én is meglepődtem
- Alexa
- Én Ma...
- Martin -fejeztem be helyette, erre ő csak hangosan felnevetett, cuki - Na most, először oda viszlek Diablóhoz.
- Nem! Én biztos nem megyek oda egy döghöz! - kiabálta
