--Martin szemszöge--

404 24 1
                                    


Istenkém, annyira aranyos. Várj, mivan?! Mi van veled Martin?! Ez a csaj minden csak nem aranyos...

- Oh francokat titok baba - szólítottam egy új becenevén oly hirtelen hogy még én is meglepődtem hogy ezt kimondtam. 

- Milyen baba? - röhögött.

- Hagyjuk - legyintettem. 

- Hát o..ké -mondta. - Én asszem felmegyek a szobámba - tette vissza az epret a hűtőbe. 

- Várj! Holnap mit fogunk csinálni? Légyszi, mondd el - könyörögtem.

- Ennyire kíváncsi vagy? - vonta fel az egyik szemöldökét. 

- Ja - mondtam .

- Jó, ha ennyire érdekel elmegyünk a versenyemre...ahol - tartott egy kis hatás szünetett- mindenhol lovak vesznek körül - kuncogott. 

Élvezi ha kihasználhatja a félelmet...okos..és annyira csáb...Mivan?! Nekem orvos kellene . 

- Élvezed ha kiszúrhatsz velem igaz? - kérdeztem unottan.

- Igen! Nagyon - bológatott hevesen nevetve. Istenkém, így annyira cuki. Miket beszélek már megint?! 

- Sejtettem - vettem nagy levegőt. Ekkor nyitódott a bejárati ajtó.

- Kincsem! Gyere segíts! - szólt Alexa nagyija, ezek  szerint Alexának. 

- Megyek nagyi! 

 Ezzel kiment és segített a nagyijának behozni a konyhába a szatyrokat, én meg csak néztem őket.

- Köszönöm kicsim - puszilta homlokon Alexát a nagyija. 

- Semmiség, de most felmegyek a szobámba...fontos dolgom van - mondta mi közben kiment a konyhábol, de előtte elment mellettem és összeért a kezünk. Végül egy ajtó csapodásra eszméltem fel...

- Na Martin...mi a helyzet veletek? - kérdezte a nagyija. 

- Mire gondol? - vontam fel az egyik szemöldököm. 

- Csak arra hogy szerintem tetszel neki - kuncogta.

- Nem! - emeltem fel kicsit a hangom. - Izé...bocsánat...nem akartam kiabálni - sütöttem le a szemem. Erre csak összeborzolta a hajam, mint ahogy, a nővérem szokta (igen van egy nővérem) .

- Semmi gond fiacskám - nevetett - na most - adott a kezembe egy szatyort telis-teli édeséggel- ezt vidd fel Alexának - fordított nekem hátát és valamin még ügyködött- 

- Ezt...mind? - kerekedtek ki a szemeim. 

- Igen - nevetett. 

Én felvittem neki, de megtorpantam az ajtó előtt..sírást hallottam és nem bírtam bemenni...

Miért a lovak?Donde viven las historias. Descúbrelo ahora