Miért a lovak?

--Martin szemszöge--

Nem tudom, mi baja lehet...de abban a pillantban valami furcsa érzés kerített hatalmába...aggódtam...de rohadtul...mi baja lehet? Végül leejtettem a szatyrot és bementem. Alexa éppen fél lábban állt és a kisslábújját fogta, közben sírt. 

- Jézusom Alexa, mit csináltál? - kérdeztem és asszem hallatszott az aggódás a hangomban. 

- Csak beütöttem a kisslábújjam - nyöszörgött miközben egy lábon ugrált közben a kisslábújját fogta.

- Én meg azt hittem valami baj van cseszemeg! - kiabáltam rá. 

- Jó na! Bocsi! - ült le az ágyra és a tenyerét az arcába temette, pár perccel később rázgódni kezdett a válla. És oda mentem hozzá és picit lehajoltam, megfogtam a vállát. 

- Alexa én...-ebben a pillanatban felemelte a fejét és röhögött. Annyira cuki. Belőlem is kitört a nevetés. 

Végül előreestem rá Alexára, ő elhallgatott és mélyen a szemeimbe nézett. Én közelebb hajoltam és..és..megcsókoltam, el sem hiszem de...vissza csókolt. Azt hiszem szerelmes vagyok. 

Valaki megpaskolta az arcom. Alexa volt az, még mindig rá voltam esve.

- Leszállnál rólam? - kérdezte. 

- Az előbb....csak elkallandoztam? - kerekedtek ki a szemeim. 

- Őőőő....ahaa - mondta miközben lelökött magáról. 

Annyira élethűnek tűnt..de nem volt valóság..

- Hol van a csemegém? - kérdezte mikzöben felült.

- Kint, az ajtó előtt - feleltem miközben az ajtó felé biccentettem. Erre ő felállt és kiment érte behozta és levágódott az ágyra és kiöntötte mindet.  

- Hű - jegyeztem meg elkerekedett szemekkel. 

- Kimenél? - kérdezte miközben egy Haribós gumicukrot bontott fel. Én feltápaszkodtam és kimentem majd be a szobámba.

A szobámban elkezdtem sms-ezni a legjobb barátommal és elmeséltem mindent neki. Nee...olyan lettem mint egy sztorizós tini lány.