--Martin szemszöge-- (17.)

354 23 2
                                    


Egy kis hezitálás után vissza csókólt. Az ajkaink szinte egybe forrtak. Már készültem a mellére tenni a kezem, mikor a felefonom rezzgett, üzenetem jött. Elváltam Alexától. 

- Pont most kell - sóhajtottam majd felálltam és kimentem az ajtó elé. Mirre kihalásztam a zsebemből a telóm, aki üzent az már hívott is. 

Anya volt az, ahhhhh. (S=Scarlett (anya) ) ( M=Martin) 

S: Szia kicsim! 

M: Szia, anya 

S: úgy látom nem nagyon dobb fell hogy felhívtalak - nagyon unott volt a hangom akkor. 

M: Hát nem nagyon - motyogtam - de minek hívtál? - kérdeztem. 

S: Ja, igen, holnap már gyere haza, fontos - ez, összetört egy perc alatt, azt hittem együtt tudom tölteni az időt Alexával...

Anyámra csaptam a telefonom, majd bementem Alexához, és leültem a lábához.

- Látom hogy baj van..szóv mi az? - kérdezte a szerelmem. 

- Anyám azt akarja, hogy már holnap menjek haza - motyogtam. 

- Értem - bólógatott - szóval, hiányozni fogsz...- könnyezett be én meg azonnal megöleltem. Szegényem. 

Ő fél karral viszonozta, és kitört belőle a keserves sírás. Vagy fél óran át nyugtattam és vigasztaltam. Segítettem neki elhelyezkedni, majd befeküdtem mellé, és betakartam magunkat. Szegényem kifárasztotta a sírás, így azonnal elaludt én meg kis ideig néztem, majd engem is elnyomott az álom.

Sziasztok! Itt a 17. Rész is, már csak 1-2 rész lesz, akartok 2. Évadot? Emellett még instagramon elkezdtem egy sztorit írni, ha valakit érdekel kuksizza meg: szerelmes_lettem_a_baratomba

Miért a lovak?Onde histórias criam vida. Descubra agora