Miért a lovak?

Untitled Part 6

- 1 én nem ezt kérdeztem. 2 -mi az hogy nem sport?? -háborodtam fell, erre ő csak kómótosan vállát vont. - Amúgy is -folytattam- én egyáltalán nem ezt kérdeztem 

- Jóvanna' 

Ezek után elbeszélgettem vele jó pár órát kiderült róla pár dolog pl: Martin Weasley nek hívják, 17 éves (egy évvel idősebb nálam...csodás), megtudtam hogy animéket is nézz és mellette HP fan. Wáó. 

Most sétálunk az almásliget-ben. Nem túl bőbeszédű. Szóval én töröm meg a csendet kb ugyan azzal a kérdéssel. 

- Miért nem szereted a lovakat? - kérdeztem sokadszorra 

- Elmondanám. De nem teszem - mondta kicsit sem kedvesen, erre én mormogtam valami hasonló kicsit sem kedvesett - Szép az almásliget - próbálta enyhíteni a bunkóságát

- Az - ismertem el cinikusan 

- A nagymamáddal élsz? -  kérdezte. Hát nem egyértelmű?! 

- Ja. Mivel a szüleimet leköti a "rohadt" fontos munkája és még a szülinapomra sem jönnének el, régebben a városban éltem a szüleimmel és a Szirtes Gimnáziumba jártam, Egy lúzer voltam. Sok pattanással, fogszobályzóval és kerek szemüveggel. Az osztálytársaim a kirekesztettek. Csesztettek. Csúfoltak. Egy normális lány már vágdosná magát. - hadartam kb a Gimis életem. 

- Hű - lökte oda nekem, aztán megölelt én meg viszonoztam - Sajnálom hogy ezt átkellett élned - kért bocsánatot nem tudom minek.

- Nem a te hibád - mondtam miközben barátságosan eltoltam magamtól.

- Jó de - próbálkozott mire én elmosolyodtam és megráztam a fejem - Jó értem 

- Kérdezhetek valamit? - ültem le az egyik fa tövébe ő pedig mellém 

- Persze 

- Szerinted a lovaglás miért nem sport? 

- Mert könnyű, ehhez nem kell tehetség csak ülsz a nyeregben. Ha te ezt sportolod...akkor nem vagy sportóló. Ez csak ez idióta hobbi. - mondta én meg azt hittem ott helyben agyhelyen ütöm.

- Tudod-e milyen megbízni valamiben, ami ennyire kiszámíthatatlan: valamiben, aminek saját gondolatai vannak?, Ami egy rossz mozdulattal képes megölni téged? Tudod-e milyen esni 3 méter magasról,  50 km/h gyorsasággal, majd magadat leporolva vissza ülni a nyeregbe? Tudod-e milyen teljes sebességgel nekivágtatni egy akadálynak: átugrani valamit, ami nagyobb mint te magad? Tudod-e milyen előadni egy bonyolult táncot: egy állattal ami nem beszélni a nyelvedet? Tudod-e milyen körülvágtázni egy vékony hordót? Csúszva megállni két másodperc alatt? Két apró kengyelre bízni magad egy vágtató versenylovon? Megkísérelni a kézenállást egy mozgó lényen? Szóval mielőtt lebecsülsz engem, vagy bármelyik srácit/lányt aki ezt sportolja, gondolj bele...Megérted ezt a gyengéd kapcsolatot? Tudod-e milyen napi öt órát, heti hét napot gyakorolni? Tudod-e milyen együtt dolgozni valamivel, ami tízszer akkora, mint te? Kockáztattad valaha az életed egy sportért? Még mindig azt hiszed hogy egyszerű...? - hadartam kissebb, nagyobb szünetekkel. Erre ő csak megrázta a fejét lesütött szemmel.

- Én sajnálom... - mondta, erre inkább nem válaszoltam

- Holnap nem bírunk annyira beszélgetni...nem mintha bánnám - tápaszkodtam fell

- Kedves - húzta vigyorra a száját és a karomba kapaszkodva felállt. Ezzel elindultunk vissza a tanyára mert már sötét volt, amint beléptünk a nagymamám fogadott bennünket.

- Hol voltatok eddig gyerekek? - hadonászott a fakanállal.

- Az almásligetben - feleltem nagyi erre megkönnyebbülten felsóhajtott. 

- Akkor jó..már azt hittem hogy a fiatalember - itt Martinra nézett- Elvitte az én egyetlen unokámat hogy feleségül vegye

- Nagyi! Csak 16 vagyok! - dünnyögtem

- Én meg semmi pénzért nem vennék feleségül egy ilyen csitrit! - mondta Martin, mire én felnevettem...de rosszul esett valamennyire.

- Én felmentem a szobámba - biccentettem és felmentem a lépcsőn be a szobámba ott levetkőztem a fehérneműmre bedőltem az ágyamba és arra koncentráltam hogy aludjak. Ami végül sikerült is.