Blue whale ( ChanBaek ff)

27. rész

- De tudod mi fájt a legjobban? - mondtam, közben végighúztam legnagyobb vágásom- Már bánom, hogy belédszerettem.
Bármit teszek, nem jön el a vég. Mintha a sors akarna kibaszni velem, s majd az után, amit választottam, jön a nagy pofon, ami helyrehoz mindent, ami majd szebbé teszi az életemet. Ez a pofon, számomra a halál lesz. A halál, amit ez az átokverte játék kíván számomra a végén.
A vér végigjárja karomat, egyenesen a kád mélyéig. Semmi rosszullét, semmi halálérzet. Én vagyok gyenge, hogy nem mentem elég mélyre. Gyenge vagyok, hogy igenis engedtem a kísértésnek, hogy ez megtörténjen. Talán, ha nem kezdtem volna el a játékot, boldogabb lennék? Vagy már nem is léteznék, s már csak az éltet, hogy befejezzem. Életre, halálra játszok. Hisz, aki próbálkozik, az fog élni, de aki enged a kísértésnek és a rossz szónak, az játsza el a halálát. Azt csakis a gyengék teszik, mint én. A saját hülyeségemből jutottam ide. Ide, hogy hallgatok egy játékra, s vágom magam, meg rosszra térít. Hisz hova tűnt az a régi Baekhyun, aki suli után vidáman hazasétált, a szüleinek segített, a bátyja viccből szívatta? Oh, én erre tudom a választ, az a Baekhyun halt meg a balesetben. A vidámságom, az örömöm, a nevetésem, minden ami jó, az meghalt. Már csak a testem maradt, a lelkem elszállt.
Miért? Miért kell mindig ez történjen velem? Mikor már azt hiszem, hogy boldog vagyok, mint most, hogy azt hittem végre mindeg szomorúságom, s bánatom eltűnik, mikor már azt hittem, hogy az, akinek eddig vicce tárgya voltam, aki megmentett, aki azt mondta, hogy szeret, ténylegesen szeret, erre megkapom első pofonom az élettől, s elmondja, hogy mindez, csak hülyesége tárgya volt újra.
Kiszállok végül a kádból. A kezemen, már rászáradt a vér, ami már csípni is kezdet.
Elláttam, hogy ne fertőződjön el mégis, majd lekapartam az alvadt részt. Bekötöttem, de a kötést átjárja a vér, amit útnak engedtem megint. Új kötésbe kezdtem, majd így már nem látszik.
Másnap reggel úgy öltöztem fel, hogy ne látszódjon, a kötésem. Ha meg mégis látszani fog, azt mondom megvágtam. Az osztályba érve, körbe se néztem. Nem akartam, hogy ő meglásson, így három barátomhoz mentem.
- Szia pici Byunika, hogy vagy? - kérdezte Chen, mintha duracell nyuszi lenne benne.
- Jól vagyok, ti?- ültem le a helyemre.
- Jól - mondják a többiek is mosolyogva. Ma mindenki mosolyog?
Hirtelen néztem arra az irányba. Egy hely volt Minseok mellett. Egy üres hely, semmi táska, semmi füzet, csak a puszta levegő Minseok mellett.
- Történt valami? - kérdi Chen, majd nem valami vidáman fordul abba az irányba. Mindkettőnknek van egy utált személy ott. Chen is mindent elmond, tudom, mi történt közte és Minseok közt, ő is tudja, mi van köztem és Chanyeol között. Az összes konfliktust, az összes cuki pillanatot, mindent tudunk. De most ez nem is annyira fontos, hol lehet ő? Attól még, hogy rossz fiú, meg tudom mi még ő, attól még itt van már ilyenkor.
Előttem termedt Minseok, így hirtelen. Chenre néztem, aki elfordult egyből, én meg visszanéztem rá.
- Chanyeol elment, nem jön vissza többé. Miattad ment el.

Itt van 2018 első része. 😏😏 Köszönöm, hogy elolvastad ❤❤ hamarosan hozzom a következő részt. 😘😘
Bye~😘🐲