Blue whale ( ChanBaek ff)

8. rész

Semmi kedvem nincs suliba menni, de muszáj. Nem maradhatok ki, még akkor se, ha álmos vagyok. Nehezen elkészültem, bár így is látszik rajtam, hogy kómás vagyok.
Úgy nézek ki, mintha egy 50 éves részeg ember lennék, aki most hányta ki magát.
Megittam a reggeli kávémat, de hát annyit ittam az este, hogy már nincs semmilyen hatása. A szívásnyomokat próbáltam elrejteni anyum régi sminkkészletével.
A sulihoz érve lehajtottam a fejem és úgy mentem végig. Beértem az osztályba, és a nagy nyüzsgés, mind elhallgatott. Leültem a helyemre, majd újra elkezdődött a nyüzsgés. Az ablak melletti padsorra néztem. Üres volt, lehet nem jönnek ma. Ó, adná az Isten... Aztán az ajtó nyilt és PONT neki kellett bejönnie. Istenem, miért utálsz engem ennyire?
A helyéhez ment, lerakta a táskáját, pár cuccát kivette, majd indult ki megint az osztályból, de a bejárat előtt felém nézett. Elmosolyodott, majd kiment. Baekhyun ne nézz rá, mert megbántott.
- Baehyun, jóreggelt! - hallottam egy hangot, mire egyből odakaptam a fejem.
- Hellóka Chen - mondom neki.
- Jézusom, mint aki nem aludt, úgy nézel ki - ilyedt meg a fiú.
- Mert nem is aludtam.
- Majd elmondod, most siessünk tesire.
- Ooohh, ne már - idegeskedtem, majd megkerestem a cuccom és elindultunk.
A tesiterembe érve, már minden fiú készülődött, de a kis Park banda nincs sehol sem. Chennel megvártuk, míg mindenki kimegy, hogy mi azután öltözhessünk át.
- Jézusom Baekhyun, mi ez a sok seb rajtad? - kérdi Chen, felém nézve, mikor leveszem a felsőmet.
- A lábam is tele van. Majd elmondom, mi történt - mondom teljesen nyugodtan, miközben próbálom a felsőmet szépen letenni.
- Semmit nem hagysz ki, megértetted? - kérdi mosolyogva. - Várjalak meg?
- Mindjárt megyek, menj csak előre - mondom, majd egy vállvonással kimegy.
A nadrágomat kerestem, mikor hirtelen jött be valaki a terem erre a részére. A colos volt az, s mint aki meg se lát, elmegy mellettem, hogy elkészülhessen.
Nem akartam, de pont odaesett a szemem, mikor csak egy szál boxerben volt, semmi nadrág, semmi felső. A boxerje kiemeli a fenekét, ami nagyon is passzol felsőtestéhez. Vagyis BAEKYHUN, MI A FENÉRE GONDOLSZ?
- Baekhyun beszélhetnénk? - kérdi meg, én meg úgy teszek, mint aki nem hallotta, elindultam kifelé, de gyorsan megfogta a kezem.
- Legalább hallgass már meg, légyszíves - egyenesedtem ki, de kezemet nem engedte. Bólintottam, hogy kezdheti, s nem is kellett több neki.
- Nagyon sajnálom, bármi is történt a tegnap este. Valamiket hallottam, de pontosan nem tudom. Nem voltam önmagam.
- Nagyon jó hazugság, majdnem elhittem - kaptam ki kezem szorításából és az ajtó felé vettem az irányt. Épp kimentem volna, mikor oldalról bezárta. Megfordultam és felsőtestével talaláltam magam szemben.
- Nem fejeztem be a mondandómat. Folytathatom? - kérdi, mire én csak bólogattam. Tűzvörös lehet az arcom. Olyan tökéletesnek tűnik a teste. Minden szép formás és... Aaaaaahhh Baekhyun!
- Na szóval, bocsánat, amiért azt tettem veled, de nem tudtam magamon uralkodni. Ha bármivel is jóvá tudom tenni, csak szólj.
- És mégis mivel tudnád ezt jóvá tenni? Visszaadod a szüzességem? - kérdem tőle. Pontosan tudom mi a válasz.
- Azt sajnos nem, de mást igenis vissza tudnék neked adni - nem ilyesmi válaszra gondoltam.
- M-mégis m-mit? - kérdem dadogva.
- Önmagad.

Remélem tetszet ez a rész is 💝💝
Bye ~😘🐲