Blue whale ( ChanBaek ff)

28. rész

*Chanyeol Pov*
Megbántottam? Lehetséges. Megutált? Minden bizonnyal. Hogy miért tettem ezt? Hogy ne fájjon neki annyira.
Elmegyek. Elmegyek, mert így jobb lesz. Mindenkinek. Nem fognak hiányolni, nem fognak utánam sírni, ahogy én sem. Csak egy ember miatt fáj a szivem. Byun Baekhyun. Ő az, aki miatt megdobogott a szivem. Ő az, aki miatt minden nap suliba mentem. Ő az, aki miatt minden nap mosolyogtam. Ő az, aki miatt most elmentem. Ő fogja hozni a végretem. Mert szeretem őt. Mindig is szeretettem.
Sajnálom, hogy mindig szívattalak, hogy mindig tönkretettem a napjaidat. Sajnálom, hogy annyit szenvedtél miattam, de mindezt érted tettem. Érted tettem, hogy megvédjelek, érted tettem, hogy senki más ne bántson. Érted tettem, hogy csak az enyém lehess. Végre sikerült, de újra elvesztelek. Ez így lesz örökké? Kérdeztem régebben magamtól. De nem, most volt az utolsó találkozásunk. Ha egyszer valaha az életben találkoznék még veled, lehet, hogy már a fellegekben leszek. Vicces, méghogy én fel kerülök... Nagyon nem. Le kerülök minden tettemért. Minden tettem, egy újabb öngyilkos hajlamot idézett bennem, de nem tettem meg. Miattad. Miattad Byun Baekhyun. Miattad, mivel a remény vezérelt, hogy együtt lehetünk még, de sajnos már nem leszünk. Amiről én álmodtam, nem úgy sült el, ahogy szerettem volna. Elbaltáztam, de rendesen. Én csak egy szép kettős jövőt akartam, de nem voltam rá képes. Gyenge voltam és vagyok. Gyenge elméjű, gyenge lelkű, de ezt el kell fogadni. Nincs tökéletes ember, az ember mindig a hibákat veszi észre előbb. Pont mint én is tettem, de megbántam. Új ember akartam lenni, de az olyan volt, mintha a lehetetlent akarnám megcsinálni. Érted ezt is megtettem volna, de nem sikerült.
Oh a francba, most olyan vagyok mint egy depis lány, aki épp a naplójába írja le a gondolatait. Annak tűnök, de igazából egy szerelmes ember vagyok. Egy olyan szerelembe estem, ami tudom, hogy nem lehet igazi. Tudom, hogy csak én álmodozom róla. Ez a szerelem fog a sírba tenni. A magányos sírba. Egy olyanba amit elnyel a föld, a mélység, akkor kerülök én a jó helyre. Hisz egy olyannak, mint én lent a helye. Az alvilágban. A pokolban. A sötét mélyben. A fekete tűzben.
Értem az ég sem sír, másért sír. Felnézek és a szürke eget látom, amely itt-ott leereszt magából egy esőcseppet. Az egyik pont a szemem sarkára esett, mintha sírnék, pedig jól tudja az ég, hogy ilyesmit én nem teszek. Esért sír helyettem az ég, hogy úgy tünjön én teszem ezt. Most akármennyire is akarok, nem tudok, pedig érted akarok. A szerelmem miatt akarok. Byun Baekhyun miatt akarok.
Csak sétálok a célpontig. Csak sétálok az esőben. Remélem, az új életemet nem így kezdem és, hogy most az eső minden bűnőmet elmossa. A reményem hal meg utoljára. Milyen ironikus. Nekem ezen a világon ez az utolsó napom. Itt hagyok mindenkit, aki kicsit is számít nekem. Köszönöm Minseok, hogy jóban-rosszban mellettem voltál, mint legjobb barátom. Köszönöm a szüleimnek, akik világra hoztak, majd elhagytak. Köszönöm az árvaháznak, hogy egy utolsó gennyfészekbe kerültem. Köszönöm minden álbarátomnak, hogy mellettem volt.
Köszönöm Baekhyun, hogy reményt adtál nekem, hogy egy ilyen, mint én is megváltozhat. Hogy még tudnék szeretni. Hogy tudnék jó ember lenni. Köszönöm, hogy egy kis ideig is éreztem a szerelmed.
Mindent köszönök mindenkinek. Most, pedig mind ezeket hagyom itt. Belépve a sötétbe, nincs visszaút, de én megteszem. Belépek az új világba. Belépek a sötétbe. Belépek a semmibe. Belehuzanok és örökre zuhanni fogok a sötétségbe, csak mégegyszer hallja a világ a hangom. Elordítom a világnak, amit érzek.
- Szeretlek - ordítom el a mondatot.
Egy könnycseppet megéreztem ami az én szememből való. Rég nem tettem ezt és most, mintha új lenne ez nekem. De nincs időm, hogy ezt megtegyem, így most belépek. Eltűnök. Ha nekik nem is fog érződni ez az érzelem, nekem igen. És ez az érzelem a hiány.