Blue whale ( ChanBaek ff)

15. rész

A kabátot felemeltem két kezemmel a számhoz. Mivel igazából nagy rám a kabát, mert ma úgy indultam el, hogy megkeresem a tulajdonosát, nagyon hülyén néztem ki, hogy még a kezem sem látszódik ki a kabátból. Megfordultam, mire az előbb látott személy előttem termett.Most mit tegyek? Baekhyun, találj ki valamit!- Nem szabad leskelődni mások után - mondja, s kecsesen végighúzza ujját testemen, egészen az államig. - Megtanítsalak, hogy kell viselkedni?- Hagyjál már, te.... - nem engedte, hogy befejezzem a mondatom. Homlokát az én homlokomra rakta, ajkai pedig pár centire voltak tőlem, így bármikor nekem eshet.- Chanyeol?- Sshh, maradj így. Élvezni akarom minden egyes pillanatát - mondta, majd szemeimbe nézett. Olyan gyönyörű szemei vannak, ezt nem lehet tagadni.- Menjetek szobára. Édesek vagytok, de akkor is, nem kint kell az ilyesmit csinálni - hallottunk egy hangot, mire legalább két métert ugrott azokkal a nagy lábaival.- Már megbocsájts, de dolgunk volt - mondta Chanyeol.- Neked biztos, én csak erre jártam - mondtam és mentem is haza.A hétvégém elég kellemes volt. Vagyis a vasárnap, ha már a szombatot olyan jól kezdtem. Amit igazán furcsálltam, az az, hogy nem kaptam feladatot. Lehet olyankor békén hagynak engem.Reggel, mikor kiértem a házból konstatáltam, hogy megint sok az ember.- A szombat mégiscsak jobb volt - mormoltam, majd elindultam.A suli előtt már Jongdae várt.- Na, Baekhyun, nem nézted el a naptárat? - kérdezte röhögve.- Haha, szakadok a nevetéstől.- Jól van na. Hallottad, hogy új diák érkezik a suliba?- Nem, én sose tudok semmit, mint valami süket, komolyan mondom. Mindent mástól kell megtudnom.- Süketnek süket vagy - mondta röhögve - Na most kapsz, eddig nem bántottalak, de mostmár megváltozik.- Ne, ne üss meg, túl jóképű vagyok ahhoz.- Én meg túl süket, hogy halljam, mit mondasz.- De hát ezért vagyok én neked, hogy szóljak.- Kim Jongdae - mondtam ki nevét.- Jujj, kimondtad a nevem, ezt meg kell ünnepelni! - mondta, miközben ráncigált és futkározott a folyosón, míg el nem csúszott. Elkezdtem rajta röhögni.- Nem segítenél felállni?- Tessék, mit mondtál? Nem hallak - röhögtem, mire feláll és gyengén ütni kezdett.- Amúgy milyen osztálytársat mondtál? - kérdeztem meg, mire vállat vont.- Remélem lány, hogy el tudjam csábítani a szépségemmel - mondta, közben a lányos módra hátradobta a haját.- Szólj, ha látható a szépséged.- Byun, nem látsz?- Nem, már vak is vagyok - nevettem.- Na jó, akkor lehet nem vagyok valami gyönyör, de majd éneklek neki - mondta, majd énekelni kezdet. Nyugtató hangja van, olyan szép. - Hallottad?- Tessék? - kérdeztem meg, mire röhögve eltolt.Felértünk az osztályba, majd leülve a helyünkre, tovább folytattam a szívatását.- És mi lesz, ha nem lány, hanem fiú? Akkor is elcsábítod? - kérdeztem meg.- Ha nem csúnya és van kocka hasa, mint nekem, akkor igen.- Van kocka hasad? Vagy rajzolni kell? Rajzolhatom én? - mondtam, mire felemelte a felsőjét. Tényleg volt neki, de hát így nem érdekes. - Gyere duplázzuk meg a számot. - mondtam, közben két oldalra, még behúztam egy-egy csíkot. - Kész így már bárkit elcsábítasz.Az ofő bejött, vele pedig az új diák. Ismerős valahonnan. De ez...

Hallihó. Megjöttem a kövivel. Kicsit uncsira sikeredett, de remélem azért olvasható volt. Hamarosan hozom a következő részt.
Bye ~ 😘🐲