𝗕𝗹𝗼𝗼𝗱, 𝗦𝘄𝗲𝗮𝘁 𝗮𝗻𝗱 𝗧𝗲𝗮𝗿𝘀 | ᵗᵃᵉᵏᵒᵒᵏ

19: látogatás

Jimin foglalt mellettem helyet az ebédlőben.

- Taehyung! Előbb hívott Jungkook. És most épp azt nézem meg, hogy alszol-e. Szóval csak jöttem közölni. Mi volt az a meglepetés, amit kiterveltél? – sugdolódzott.

- Tehát, amikor visszahívod őt, hogy mi a helyzet, akkor azt fogod mondani neki, hogy már alszom a többi meg már az én dolgom. – osztottam meg vele zseniális tervem, és vártam a beleegyezését.

- Jó. – ennyivel itt is hagyott, és már zsebéből húzta elő a telefont.

Láttam, amint mozognak telt, és halványrózsaszín ajkai, amiket szívesen próbálnék ki, bármilyen formában.

Messziről kiabálta, hogy menjek a szobámba, mert olyan 10-15 percen belül megérkezik a szőke hercegem, aki amúgy barna hajú, de üsse kő.

Nagy vigyorral az arcomon futottam a szobámig.

Gyorsan kezdtem megválni a ruháimtól és magamra kaptam egy nagyobb méretű felsőt, és alsó részemre pedig meghagytam az alsónadrágom.

Szaporán befeküdtem az ágyamba, szívverésemet és légzésemet próbáltam lassítani, hogy úgy tűnjek, mint aki alszik.

Egy ideje már feküdtem az ágyban, amikor ajtónyitódásra lettem figyelmes és alig hallható lépésekre és légzésre.

Ez ő.

Éreztem, hogy közeledik felém, és lágyan fölém hajolt, majd homlokomra egy csókot nyomott.

Kissé meglepődtem, de egyelőre nem volt vészes túlélni.

Leült ágyam szélére, és kissé besüppedt ott a matrac, majd következőt szegezte nekem: Szeretlek Taehyung. Látom, ma is gyönyörű vagy. Csak úgy ragyogsz, remélem, nem művelsz ki semmilyen hülyeséget, és nagyon remélem, hogy meg fogsz tudni bocsájtani azért, hogy csak este vagyok képes eljönni hozzád látogatóba. De sajnos, ha megtudod az igazat, nem kicsit fogsz kiakadni. Bár az én hibámból történt, de mégis elég sok köze van hozzád.

Hallottam és érzékeltem is, hogy készült elhagyni a szobát, így abban a momentumban felültem, és hozzá szóltam:

- Tényleg szeretsz? – megremegett  teste és hátrafordult.

- T-te nem alszol? – bámult felém és én meg bátorságot véve kikeltem az ágyból, majd az ágyam melletti kislámpát felojtottam. – Nincs rajtad alsónadrág? – nyíltak ki szemei és nyalta meg a száját közvetlen ezután.

- Ha azt mondom, hogy nincs, akkor leszopsz?

- Taehyung! – megbotránkozva ejtette ki a nevem. – Viselkedj, kérlek.

- Na, és te tudsz viselkedni? Ide jössz este, megpuszilod a fejem és még kitudja, miket csinálsz velem éjszakánként, és még akkor én viselkedjek? – vágtam vissza neki, és felhúztam a pólóm, ő, pedig mint egy szégyenlős kisfiú azonnal szeme elé tette kezeit. – Könyörgöm, ne csináld ezt. – tettem felé egy lépést és lábujjhegyre állva súgtam bele a fülébe. – Mi az, amitől kiakadnék, ha elmondanád? Ki vele! – utasítottam válaszadásra.

- Nem lehet. – hajtotta le fejét, én pedig álla alá nyúlva kényszerítettem arra, hogy a szemembe nézzen.

- Miért nem? Ennyire rossz? Csaknem megcsaltál? – ejtettem ki a súlyos vádakat, bár még hivatalosan nem is jártunk.

Könnyes szemmel nézett rám, ekkor pedig tudtam, hogy fején találtam a szöget – Emlékszel, amikor három napra eltűntem? – nyelt egy nagyot – Én akkor mással voltam... – gyűlt bennem a düh, de mégis azt mutattam, hogy halál nyugodt vagyok.

- Más pácienssel? – néztem rá és egy fejrázás után eszméltem fel. – De hisz ez normális, pszichológus vagy. Ez a dolgod.

- Nem úgy voltam vele, mint páciens. Én lefeküdtem vele és nem a páciensem. – vidám kedvem alább hagyott, és mosolyom is lefagyott az arcomról.

- Hogy mi? Jungkook, miről beszélsz? Ez most valami kandi kamera? – éreztem, hogy kezdek ideges lenni és nem akartam, hogy elboruljon az agyam, most nem.

- Csak úgy jött. De egyszerűen annyira nem tudtam mitévő legyek, hogy így alakult, és most, hogy abszolút nem voltál elérhető számomra, megtörtént még egyszer... – suttogta a szavakat.

- Ki az? – még nyugodt hangnemben kérdeztem. – És ki akarta kettőtök közül jobban?

- Senki fontos. – szipogott egyet – Már nem fordul elő többet! Mindketten akartuk.

- Abban bízz, mert kinyírom azt a férget.

- Ne! Nem ő tehet róla!

- Legalább élvezted? Te ribanc. Már nincs Taehyung, akkor jó más is, aki a kezed ügyébe kerül? Undorodom tőled. – leköptem és visszafeküdtem az ágyamba.

- Nem így volt. Félre érted. – próbált meggyőzni, de most teljesen elásta magát a szememben.

- Ezen mit lehet félre érteni? Dugtál valakivel, amint én már nem voltam elérhető vagy éppenséggel féltél tőlem. Tudod mit? Megértem és megbocsájtok, abban az esetben, ha elárulod ki az, és megígérem, hogy nem teszek benne kárt.

- Jó, – egyezett bele – de tényleg ne bántsd! – mutatta fel mutató ujját, és szemem előtt hadonászott vele.

- Részemről is jó. Na, lökjed ki volt az, aki ennyire elcsavarta a fejed. Lehet, hogy tudok adni hozzá valami jó tanácsot, hogyan hódítsd tovább.

- Ji...

- Azt ne mondd, hogy Jin, mert ha igen akkor van egy rossz hírem vele kapcsolatban. – és csak remélni tudtam, hogy Jin az, így fájdalmat okozhatok vele Jungkook-nak, pont akkora fájdalmat, mint amekkorát most ő okozott nekem.

- Nem ő, hanem Jimin... és tudok a hírről.

- Mi? A pszichiáterem? Ez komoly? – teljesen kiakadtam. A két orvosom, akik jól is néznek ki lefeküdtek egymással. Hihetetlen. – Van róla videó? – lettem érdeklődő inkább és többet akartam tudni.

- Miről?

- Hát arról, ahogyan dugtatok. Szívesen nézném végig. – macsósan nyaltam meg a számat, és haraptam bele az alsó ajkamba.

- Ne legyél idétlen. Nincs róla videó, de ha volna, se nézhetnéd meg.

- Jó, nem kell ilyennek lenned, majd jól kikérdezem a másik kedvenc orvosom is, mert a kis mocsok hazudott azzal kapcsolatban, hogy miért csak este jársz. – flegmán viselkedtem és közömbösen. – Viszont úgy érzem ideje volna, ha mennél. Sok volt ma belőled. Undorodom tőled, és a másik hazug kutyától is. Az én titkom, pedig titok marad. Márpedig akartam róla veled beszélni, de ezután nem fogok. Szia. – már a kilincset nyomtam lefelé és épp ki akartam küldeni Jungkook-ot, amikor kívülről valaki berontott.

Jimin.

Tökéletes.

- Oh, hát helló. Az orvosok legjobbika. – Jimin aggódó tekintettel bámult Jungkook-ra, és úgy éreztem, hogy telepatikusan beszélik meg a dolgokat.

- Szia Tae, csak kíváncsi voltam mi tart ennyi ideig, de ahogy elnézem semmi baj sincs.

- Úgy tűnik? Nem is tudom, ki kavart kivel és ki okozott ezzel hatalmas problémát. – pimaszul néztem a szemébe, és ez amolyan rosszfajta pimaszság volt.

- Tessék?

- Ne tedd a hülyét. Tudom, hogy megdugtad a majdnem barátomat, kár is tagadni. Jungkook mindent elmondott. – nagy levegőt vett, majd sóhaj formájában engedte ki azt.

- Sajnálom.

- Én is, baszd meg. De most, ha megkérhetlek mindkettőtöket, szeretnék lefeküdni, és zavaró tényezők vagytok. Jó éjt. – nem jártatták tovább feleslegesen a szájukat, hanem minden szó nélkül mindketten kimentek szépen a szobámból én pedig ott maradtam a sok gondolattal és egy elég kemény problémával. Nem tehetek róla, azért a tudat, hogy ők ketten... eléggé elindította a fantáziálásomat.