𝗕𝗹𝗼𝗼𝗱, 𝗦𝘄𝗲𝗮𝘁 𝗮𝗻𝗱 𝗧𝗲𝗮𝗿𝘀 | ᵗᵃᵉᵏᵒᵒᵏ

38: második kötet - a lány

- Mindent akarok tudni! – jelentette ki szigorú arckifejezéssel és a szemembe nézett, ami annyira erőteljes volt, mintha a lelkembe is bele látna. Erőt véve magamon, kifújtam az eddig benntartott levegőt, majd elkezdtem neki beszélni.

- Fél évig fog tartani a kezelés.

- Igen, erről tudok, de miért kell vele találkoznod tízkor? – kúszott fel az egyik szemöldöke, és mindeközben én az ujjaimat tördeltem.

- Ma tíztől kezdődik. Már ma elkezdődik, annyi könnyítéssel, hogy egy hétig találkozhatok veled és másokkal, utána viszont teljes bezártság vár rám. Egy hely ahova kiengednek az a labor és a pácienseknek fenntartott kivizsgáló helység. – elfordítottam a tekintetemet, mert könnyek szúrták a szemeim, majd szipogtam egyet és előtört belőlem.

Ott zokogtam, mint egy ovis, de mégis jól esett sírni.

Jungkook végig simított arcomon a kezével és lágyan megcsókolta az ajkaimat.

- Akkor kiélvezzük az időt tízig. – rám kacsintott és megragadta a karomat, majd futni kezdett a szobám felé.

- Héj, lassabban, el fogok esni. – nevetve kiabáltam le a fejét, de tetszett ez a hirtelen ötlete.

Berontott a szobába, erőteljesen becsapta az ajtót, majd erőszakosan rádobott az ágyra.

Meglepődtem, megnyekkeni se tudtam.

Mi folyik itt?

- Most úgy megduglak, hogy olyan élményben lesz részed, amit fél évig nem fogsz tudni elfelejteni. – erotikusan megnyalta a száját, majd az ajtó elé tolta az egyik szekrénykét és fölém tornyosult testével.

- Vicces vagy. – nevettem el magam, de amint észrevettem, hogy ő továbbra is vággyal teli szemekkel bámul engem, rá kellett jönnöm, hogy ő márpedig nem viccel.

- Nem viccelek. – majd az ajkaival az én ajkaimat vette célba és szenvedélyesen megcsókolt.

Épphogy belemélyültünk a csókba, amikor megszakította azt, én meg arca után kaptam kezeimmel, de elhajolt, és nézte, ahogyan a csókjáért könyörgöm.

- Ne kínozz. Napok, sőt hetek óta nem volt semmi. Ki vagyok és ráadásul lassan tíz óra. Sietnünk kell. – láttam rajta, hogy elgondolkozott mondandómon, és, hogy fontolgatja a válaszát.

Szúrós tekintettel néztem őt, majd már nem bírtam és kezemmel ékességére markoltam.

Amire egy hangos nyögés szökött ki a szájából.

Önelégült mosolyt villantottam.

- Oh, várj csak. Annyira kínozni foglak, hogy könyörögni fogsz a kezeimért, számért. Meglásd. – fölényesen beszélt, de érezni lehetett a vágyat a hangjában.

- Elkezdenéd már? – sürgettem, hogy felhergeljem és csináljon már valamit.

- Fogod te még azt kiabálni, hogy lassabban! – szólt rám, majd egy gyors mozdulattal széttépte rajtam a trikómat.

És ezzel a cselekedetével elérte, hogy az amúgy is magasan lévő vágyaim kitörjenek, és minden porcikámmal kívánjam őt.

Idegtépően lassan húzta le rólam a nadrágot, viszont nagyon gyorsan a lényegre tért és férfiasságomat kiszabadítva az alsómból, máris hozzá látott.

Kéjesen nyögtem kezei között, amit itt-ott megspékelt azzal, hogy száját is használta.

Nem kell kétszer mondanom, hogy csodás volt, egészen addig, amíg le nem lassított és csak szakaszokban nem csinálta a dolgot.