Csak egy cseléd

Bevezető

 A hideg tél Szöulba is beköszöntött. Ugyan, hó nem esik, de a reggeli hideg szél förtelmes. Ilyenkor mindenki a leghamarabb próbál meg bejutni egy étterembe vagy a munkahelyére, ahol meleg van. Ellentétben velünk. A nevem Sun-Hi még csak az éven fejeztem be az iskolát a két barátnőmmel együtt. Most pedig a belváros utcáit járjuk. Mindenféle üzletbe, kis butikokba, kávézókba bementünk hátha keresnek valahová kisegítőket. De sehol nem jártunk sikerrel. Már egy hete ezt csináljuk. Állásokat keresünk; eddig vigyáztunk gyerekekre, sétáltattunk kutyákat, osztottunk szórólapokat, de ezek pár órás munkák, amik nem igazán fizetnek sokat.  Egy kis lakást bérlünk együtt a lányokkal, de így, hogy egyikőnknek  sincs állása, hamar kifogják tenni a szűrünket, főleg, hogy vasárnap kell befizetni az albérleti díjat. Most van csütörtök, őszintén megmondva csak kajára van pénzünk.  Jelenleg egy kávézóban ülünk és a meleg forrócsokinkat fogyasszuk, ami kellemesen felmelegíti hideg testünket.

-Most mihez fogunk kezdeni?-kérdezi csalódottan Hani. Hanit tavaly ismertem meg, mikor új diákként érkezett a sulinkba. Nagyon kedves lány és vicces . Első benyomásra mindenki egy félénk lánynak gondolja pedig egyáltalán nem az. Nyáron rengeteg hülyeséget csinált, amibe persze engem is belevitt.

-Tovább keresünk, hátha szerencsénk lesz.-vonok vállat és körbe nézek a helységben. Mindenhol szerelmespárok ölelgetik vagy épp puszilgatják egymást. Olyan aranyosak. Ilyenkor én is mindig elképzelem milyen lesz majd, ha én jövök ide a szerelmemmel és mi is ölelgetni és puszilgatni fogjuk egymást. Már csak a gondolattól is elmosolyodtam.

-Hé, Sun-Hi!-legyezgeti előttem kezeit tőlem és Hanitól pár hónappal idősebb barátnőnk, Han Sora. Sora japánból érkezett még gimnazista korom első éveiben a sulinkba. Most pedig a koreait teljesen, úgy beszéli mint én vagy Hani. Sokkal érettebb felfogású nálunk persze perverzebb is. Haninak és nekem ő a mi kis anyucink. Minden bajból kihúzott minket eddig és a mostani problémánkat is mi együtt vészeljük át, barátnőkhöz méltóan.-Miről álmodozol már megint?-nevet ki Sora.

-Miért van az, hogy én vagyok a legfiatalabb és unninak kell titeket hívnom?-kérdeztem durcásan. Hani csak pár héttel, míg Sora hónapokkal idősebb nálam még is elvárják szívatásból, hogy unnizam őket.

-Hé, látjátok azt?-mutat Hani a kávézó ablakára. Egy papírt ragaszt fel egy lány.

-Egy papír, na és?-von vállat Sora.

-Mi van, ha álláshirdetés? Gyorsan nézzük meg, amíg más el nem halássza előlünk!-húz fel mindkettőnket Hani egyenesen az ablakon lévő papírhoz.

Igaza volt, tényleg álláshirdetés. Cselédeket keresnek egy nagy házba Szöultól kicsivel messzebb egy birtokra.

-De, hacsak oda utaznánk már több lenne, mint amennyit kereshetünk is…-szólalok meg.

-Olvasd el jobban!-mutat rá a papírra unnim.-Szállást is adnak.

-Gyorsan, szakítsd le!-suttogja Soranak Hani. Középen álló lány körül néz és, amint megbizonyosodott arról, hogy senki nem látja őt letépte. Gyorsan össze hajtotta és a zsebébe tette.

-Fizessük ki az italokat és hívjuk fel őket!-javasolja lelkesen Hani.

-Na, kihívja őket?-szorongatja izgatottan Hani a telefont.

-Én nem!-teszi fel védekezésképpen kezeit Sora.

-Én sem! Csak te maradtál Sun-Hi.-adja át a készüléket.

-De… én… nem akarom őket. Ti vagytok az idősebbek.-nyújtom feléjük.

-A fiatalabbakat mindenki jobban szereti.-mutatnak szíveket.