MY LIFE NEXT DOOR // Finn Wolfhard / magyar / BEFEJEZETT

S1E1||3 év után, újra

Sophie

Elindulok a tömeggel együtt. A kijáratot célzom meg. Magam mögött húzom a sárga és hatalmas gurulós bőröndöm. Kissé kitűnök vele a tömegből, de éppen ez a lényeg. Majd' leszakad a hátam a telepakolt hátizsákomtól, amit felvittem magammal a repülőre, a kezem pedig fáj az utazótáska cipelésétől. Épp megállnék egy kicsit igazítani a táska fogásán, amikor meglátok a fotocellás ajtók mellett a nevemet kiáltva vadul integetni valakit. Liz. A nagynénim. Gyorsabbra veszem lépteimet, minél hamarabb oda akarok érni hozzá és megölelni.

A kocsiban ülve az útról és a családommal való búcsúzkodásról beszélgetünk. Kissé rossz volt otthagyni őket, de 1 év múlva látjuk egymást. Anna nehezen viselte a távozásomat. 6 éves, mégis érettebben viselkedik, mint Bodza, aki inkább örült az elmenetelemnek.

-Az évek alatt romlott a kapcsolatunk-mesélem-, régen olyan jól szórakoztunk például a nevén, most meg undok ha hozzászólok. Amióta egyetemista kész hisztérikává vált.

-Anyáddal és velem is voltak hasonló gondok. Mai napig nincs annyira jó a kapcsolatunk, ezt te is látod. Ti idővel kibékültök, szerintem. Nyissatok mindketten a másik felé. Mi ezt kihagytuk, meg is lett az eredménye.-meséli. Próbálok figyelni rá, de képtelen vagyok.

Elvonja a figyelmem a város, a nagy épületek, az emberek, az itteni velem egykorúak. Elhagyunk egy gördeszkázó csapatot. Van köztük nálam pár évvel idősebb, fiatalabb is. Az egyikük, akinek sötét göndör haja van elesik. Szerencsétlen.

10 percnyi autózás után megérkeztünk. 3 éve nem jártam Vancouverben, Kanadában meg főleg nem. Untam már Budapestet. Itt van élet, ott kevésbé. Még barátaim se igazán voltak, csak magukat annak valló haverok. El sem hiszem, hogy elköltöztem. Véglegesen.- gondolataim közepette pakolom ki az autóból a csomagjaimat, majd viszem őket a bejárati ajtóhoz. Liz segít felcipelni őket az emeletre, a szobámba.

-Kitakarítottam és összeszedtem a kacatjaimat. "Lomtárnak" használtam eddig, ahova a festményeimet és az egyéb cuccaimat raktam. Remélem nem gond, hogy kicsit változtattam a szobán-pakolja le a dolgaimat a szoba sarkába. Körbeforgok, hogy jobban szemügyre vehessem. Újra lett festve, néhány bútor ki lett cserélve, és 2 festmény is van feltéve. Mindkettő csendélet. Szépek, de nem az én stílusom egyik sem, szóval le fogom szedni őket.

-El sem tudod hinni, mennyire jó újra itt lenni.- kinyitom az ablakom. Pont a szomszéd ablakával van szemben. Remek. Nem érdekel milyen család lakik ott, nincs sok kedvem ismerkedéshez.

-Ha végeztél, gyere le ebédelni.- megy le a földszintre Liz.

Szépen lassan mindent kipakolok. Nem hoztam túl sok személyes tárgyat, csak a legfontosabbat. A neszeszereim átviszem a fürdőszobába. A tükörbe nézve elborzadok a látványtól. Megtette a 9 órányi időeltolódás a dolgát.

-Meg akarod ismerni a szomszédokat?-kérdi Liz, miközben leül mellém az ágyra.

-Nnnemm.- mondom, s felülök. Minimum 3 órát aludhattam. Még világos van.

Este fele írok anyáéknak. "Minden rendben, hiányoztok, puszilom Annát" és a szokásosak. Lefekvés előtt kinézek az ablakomon, alig látom a holdat. Eltereli a figyelmem a szomszéd szinte' világító ablaka. Valahonnan ismerős a szoba tulajdonosa. Vagyis gondolom, hogy az övé.