Sophie
Pár pillanatig biztonságban érzem magam így. Maradni akarok még, de az a személy nem én lennék. Én tökéletes távolságtartó vagyok az emberekkel, igyekszem nem hibázni és hülyeséget csinálni. Most mindhármat egyszerre szegem meg.
Elhessegetem gondolataimat, közben lassan elhúzódom tőle. Ebből csak annyi lett, hogy észreveszem azt, ahogy arca lecsukott szemmel közeledik felém. Hirtelen jön ez az egész. Olyan gyorsan pattanok fel mellőle, amilyen gyorsan csak tudok. Megállok előtte. Még mindig rajtam van a takaró. Ez az egész 2 másodperc se volt.
-Ne haragudj, én azt hittem, hogy...-most én fogok közbevágni.
-Lényegtelen, mintha meg sem történt volna, rendben? Kész, nem is emlékszem rá. Nem így akarok elkezdeni barátokat szerezni.
-Nem értelek.-inkább hangosan gondolkozik, mintha ezeket nem nekem mondaná-Olyan visszautasító vagy mindig. Most ezt nem az előbbire értem...Nem is akartál megismerni.-most már hajlandó felnézni rám.
-Tudom -úgy ülök le mellé, hogy minimum 25 cm távolság legyen köztünk-, de ezektől függetlenül nem vagyok zárkózott. Vagyis de. Ez volt az egyik oka a költözésemnek-érzem a könnycseppet, ami a szemembe szökött. Nem engedem további útjára-, új életet akartam kezdeni. Ki akartam törni. Megváltozni. Nem az a tipikus "mintagyerek enyhe bunkósággal" akarok lenni.-beszéd közben folyamatosan engem figyel. Nem merek ránézni. Nehogy elszúrjam.
-Van egy ötletem.-fogalmam sincs, mire akar kilyukadni, de remélem hasznos. Teljes testtel felém fordul, majd én is felé. Már nem kell rettegnem attól, hogy észrevette a könnybe lábadt szemem. Gondolkozik-Segíthetek elérni ezt, ha gondolod.-olyan jó kedve lett a nyomoromtól, hogy már én érzem kínosan magam.
Finn
-Azt mondtad, nem akarsz tipikus mintagyerek lenni. Esetleg segíthetek ebben.- biztatásképp rámosolygok-Mindig szólj, ha van valami egyéb programod, ami üti a napodat. Rendben?-
-Nem igazán értem még mindig. Pontosan hogyan fogsz segíteni? Átvarázsolsz, vagy mi?-nevet. Kezd oldódni- Fogalmam sincs, mit ötleteltél ki, de nehéz lesz, előre látom.-nevet, miközben fogja a fejét. A hirtelen jött közeledésem óta már sokkal másabb. Már nem vagyok azon az állásponton, hogy megbántam azt a "majdnem csókot".
-Majd meglátod. Az neked legyen mindegy. Épp, hogy elkezdődött a nyár, szóval egy csomó időnk van még.-tovább gondolkozom-Esetleg nincs bakancslistád?-jó, ez hülye ötlet volt. Már mindegy, kimondtam.
-Nincs, soha nem is volt. Nem is nagy hülyeség, lehet írnom kellene.
-Egyezzünk meg valamiben-mondom, és már nyújtom is a kezem, hogy hivatalos legyen az egész.
YOU ARE READING
MY LIFE NEXT DOOR // Finn Wolfhard / magyar / BEFEJEZETT
Teen Fiction,,-Azt hiszem, kedvellek. -Elismételnéd angolul is, kérlek?" FIGYELEM! Basic cím. A történet lassan indul be, és kicsit unalmas. Ha már ez alapján nem tetszik, el se kezdd, mentsd meg magad a kínhaláltól. Ha tetszett az, amit olvastál, hagyj magad...
