MY LIFE NEXT DOOR // Finn Wolfhard / magyar / BEFEJEZETT

S1E5||Pop, metál és rap kizárva?

Sophie

A világ egyik legrosszabbja, amikor délelőtt 11-kor kelsz fel a hajnalig tartó olvasás miatt, és úgy érzed, az alvásra ment el az egész napod. Ráadásul nyáron. Remek kezdete a napnak. Mivel már reggelizni nincs időm, készülődés után megebédelek (éljen a gyorsan elkészíthető és egészségtelen mirelit kaja), aztán kitalálom, mit csinálok ma.

Régen, amikor évi 2 alkalommal jöttünk ide anyáékkal, a legjobban a Stanley parkban szerettem lenni. 4 éve nem jártam ott. Liz ma nincs itthon, úgyhogy egyedül kell mennem. Grafikusként dolgozik, jelenleg egy új márka logóját próbálják megalkotni. A külvárosban lakunk, szóval max. busszal tudok eljutni a belvárosba. Nem szeretem a tömegközlekedést. Túlzsúfoltság, nincs semmi levegő. A legközelebbi buszmegálló 2 utcányira van innen, a 13:05-ös buszt pont elérem kb. 6 perc sétával. Indulásra készen állok. Ki a nagyvilágba. Egyedül. Csak én fújom fel így ezt a dolgot.

Finn

Szerencsére teljesen véletlenül láttam meg pár másodperce, ahogy elhagyja a házat. Most látom először igazán egyedül, önmagaként. Miután bezárta az ajtót, egyből elindított valami zenét a telefonján, és hallgatja a fülhallgatóján keresztül. Kíváncsi vagyok a zenékre amiket hallgat. Leginkább a rock zenét nézem ki belőle, abból is a kissé régebbi fajtát. Mondjuk ez adott, mert Nirvana van a pólójára írva, és ott van Kurt is rajta... Kimegyek a garázsba és magamhoz veszem a gördeszkám. Újra megpróbálom. Mármint nem azt a gördeszkatrükköt ami pár napja nem sikerült, és elestem a városban.

Sophie

Általában indie-rockot hallgatok vagy alternatív rockot, de most kivételt teszek. Miután bezártam az ajtót elindítom egyből elindítom az egyik kedvenc számom a 5 Seconds of Summer nevezetű együttestől.

Már majdnem a kedvenc részemnél járok, amikor valaki kiabál mögöttem. Nem értem tisztán, ezért alig észrevehetően lehalkítom a zenét. Lehet, nem is nekem kiabál.

-Sophie! Sophie!- és sajnos de. Kicsit ismerős a hangja... Megfordulok. És valóban ő. Mit akarhat? Megállok.

-Tessék?-kérdezem, hogy megtudjam mi a célja felém. Gördeszkáját hajtva közeledik felém, majd megáll. Tartja a tisztes távolságot (ezért kisebb imát mondok el magamban).

-Kedves fogadtatás.-itt elvigyorogja magát, és kinyújtja felém a kezét.-Finn Wolfhard vagyok. Én vagyok Liz szomszédja. Akarom mondani a szomszédotok. Bocsi.-megrázom a kezét.

-Sophie. Sophie Matthew.-nagy levegőt veszek, majd folytatom-Örültem, Finn, de mindjárt indul a buszom és nem szeretném lekésni.-elindulok. Sikerült udvariasnak lennem?

-Nem gond, ha veled megyek? Amúgy is a városba tartok, de deszkával sok ideig tartana az út.

Menet közben egy vállrántással jelzem válaszom. Annyira különösképpen nem foglalkoztat a társasága. Ennek ellenére mégsem kapcsolom vissza a zenét. Hallom, hogy leugrik a deszkájáról és felzárkózik mellém. Pár másodpercnyi csend után már nem bírja tovább, inkább kifaggat.

-Hogy-hogy itt laksz már?-sejtettem, hogy ezzel kezdi.

-Évek óta nem jártam már itt, és jobban szeretek itt lenni, mint a szülőföldemen.-inkább nem hazudok neki.

-És honnan jöttél? Esetleg Dél-Amerikából, vagy az Egyesült államokból? Nagy-Britanniára nem tippelek, mert nem tűnik úgy, mintha erős akcentusod lenne.-miért bonyolítja túl? Ránézek.

-Magyarországon éltem eddig.-itt egy kissé értetlen pillantást produkál, úgyhogy folytatom- Egy kis ország Közép-Európában. Nem hiszem, hogy hallottál volna róla.-időközben már elértük az 1. utca végét.

-Valóban nem. Na és, melyik iskolában fogod folytatni, ha vége a nyárnak? Én a helyi magániskolába járok. Egynek elmegy, suli után úgyis zenész maradok, ahhoz meg különösebb képzést nem kapok.-ezt pont nem gondoltam volna róla.

-Még nem nagyon figyeltem erre. Lehet magántanuló leszek.

Finn

Sophie egy padon ül, én pedig előtte pár méterre gördeszkázom. Különösképp nem foglalkoztatom sehogy.

-Egyezzünk meg valamiben.-mondja-Felváltva kérdezünk egymástól négyet-négyet, a kérdést és a választ sem lehet elpasszolni. Oké?-próbálkozik valami mosollyal kísérelni ezt a mondanivalóját.

-Oké. Kezdem.-gondolkoznom sem kell az első kérdésemen-Milyen zenét hallgatsz?

-Igazából mindenfélét. Klasszikustól a rock és a punk minden fajtájáig.

-Pop, metál és rap kizárva?-kérdem és leülök mellé.

-Ki.-halványan elmosolyodik. Ez már őszintébb az előzőnél.

-Nálad ugyanez?-kérdi most ő.

-Igen, olyasmi.-egy pillanatra elgondolkozom, számolok-Megint te jössz. Én kétszer voltam.

-Említetted hogy zenélsz. Egyedül, vagy másokkal?

-Van egy bandám, Calpurnia néven ismernek minket. Egyszer bemutatlak a tagoknak. Kedvelnétek egymást.-mosolygok rá.

-Hát, ha te mondod...-nem hisz nekem. Elfordul, és inkább a parkot tanulmányozza.