MY LIFE NEXT DOOR // Finn Wolfhard / magyar / BEFEJEZETT

S1E8||Az

Ezt nem gondolhatja komolyan. Liz...sejtettem, hogy tesz valamit annak ügyében, hogy megint együtt lógjunk, vagy akármi. Minél jobban erőlteti, annál rosszabb lesz.

5 percem van arra, hogy felöltözzek valami vállalható öltözetbe. Nem hiszem, hogy tetszene neki a csíkos pizsama alsóm és a nálam 3 mérettel nagyobb pólóm. Mondjuk, nem is akarok tetszeni neki. Megteszi egy egyszerű itthoni felszerelés, amit egy fekete jogger és egy (már a méretemben lévő) 5SoS feliratú póló alkot. Nincs rendetlenség se a házban, se a szobámban. Sehol. Nem kell a maradék 2 percemben fel-le rohangálnom és rendet raknom.

Nem várom meg azt a maradék másfél percet, még azért sem! Lemegyek a földszintre, a konyhán és a nappalin át az előszobába. Kinyitom az ajtót és háttal nekidőlök az ajtófélfának. Feloldom a telefonomat, felnézek az Intagramra, hogy ne unatkozzak. Plusz ne nézzek ki hülyén.

-Gyors voltál. Régóta vársz?-még 4 méterre sincs tőlem. Elhamarkodja a dolgokat, mint mindig. Elteszem a telómat a zsebembe.

-Nem igazán. Elhúztam az időt.-ránézek. Túlságosan jó kedve van. Inkább nem töröm le azzal, hogy tudom, Liz jóvoltából van itt- Amúgy miért is vagy itt?-még mindig kint állunk. Be kellett volna invitálnom egyből?

-Nincs mára programom, és nem hagyom hogy egész nap olvass.-ezt olyan komolysággal mondja, hogy kezdem azt hinni, tényleg nincs vele rendben valami. Látja a különös arckifejezésem és azt, hogy szépen lassan be akarom csukni az ajtót-Vicc volt, nyugi.-teszi fel a kezét, próbálja menteni a helyzetet.-Akkor...mondjuk beengedsz, vagy valami? Nem akarok tovább ácsorogni kint.-kitárom az ajtót és bemegyek. Ő is bejön, majd becsukja az ajtót.

-Én sem.-mondom kis fáziskéséssel. Elindulok a lépcsőhöz, Finn szintén. Vagyis gondolom, ha már követ engem. Felmegyek a szobámba. Legszívesebben bevágnám az ajtót még azelőtt, hogy bejönne. Utána teli torokból üvöltenék, meg talán sírnék. Csak úgy. Nem engedném, hogy belépjen a szobámba, és így lásson. De ezek nem történnek meg, és amíg én leülök az íróasztalomhoz, addig ő szintén bejön ide. Kapásból a könyvespolcomhoz lép.

-Foglald el magad valamivel, ne erőltesd meg magad-a végét inkább olyan halkan mondom, hogy meg se hallja. Figyelem, melyik könyvnél időz el tovább, melyiket ugorja át, amolyan "ez kizárt" nézéssel.

-Ez mi?-leveszi az Azt, majd felém fordul vele.

-Egy könyv.-én sem erőltetem meg magam.

-Ha ezt nem mondod el nekem, soha nem fogom tudni.-tartja magát a komolysághoz-Miről szól?

-Derry városában 27 évente "lecsap" egy bohóc, gyerekeket ijesztget a félelmeikkel, megalakul a Vesztesek klubja, azok megpróbálják legyőzni őt stb stb. Nem ismered?

-Nem hiszem. Ha van belőle film, akkor abból lehet ismerős lenne, imádom a horrort.

-'90-ben készült. Még nem láttam, de nem is szándékozom. Adaptációként kibírhatatlannak tartom az összes horror regényemet. A Carrie és a Ragyogás sem tetszett, úgyhogy ezt el sem kezdtem soha.

-Hát jó.-mondja Finn és visszateszi a könyvet a polcra. Még jó pár percig elidőzik ott. Sorra nézi a könyveim címét, néhánynak a borítóját is. A könyveim háromnegyede angolul van, de akad pár magyar nyelvű is. Azokkal inkább nem is próbálkozik.

-Esetleg nem akarod mégis megnézni?-teljes alakjával felém fordul és rámnéz. A 15 másodperccel későbbi reakciója alapján nem hatja meg a szemforgatásom.

-Ne. NE menj oda!!!!!-le sem veszi a szemét a képernyőről. Kár volt kitalálnia, hogy kössük rá a tv-re a telefont a nagyobb képernyő reményében.

-Feleslegesen próbálkozol.-magamban jót mosolygok a viselkedésén, de a filmet kicsit unom. Velem lehetetlen adaptációkat nézni, egyik sem fog tetszeni. A könyv mindig jobb. Akkor meg főleg, ha olvastam is...

-NE BESZÉLJ KÖZBE!!!-rivall rám, és mintha mi sem történt volna, eszi tovább nyugalomban a chipset és nézi a filmet. Most, hogy jobban belegondolok, tényleg beleéli magát a filmbe. Már-már aranyosnak gondolom.

-Sophie! Sophie! Hahó!

Lassan kinyitom a szemeimet. Finn arca tárul elém, HD minőségben.

-Mi az?-kérdezem, fogalmam sincs miért.

-Egy kicsit bealudtál a film felénél. Nem gond, hogy nem szóltam hamarabb?-ártatlan mosollyal próbálja menteni a helyzetét. Majdnem beválik.

-Köszi, most nem fogok tudni elaludni minimum hajnal 3-ig.-mondom, és inkább fel se kelek. Nincs kedvem, és nem nagyon zavar, hogy itt van Finn.

-Akkor most alszol, vagy nem? Mert felőlem én is itt aludhatok és virrasztok veled, de szólj, ha ne.-hangjából érzem, hogy csak viccel.

-Nem alszok, csak pihentetem a szemeimet. Mennyi az idő?

-Délután 4.-válaszára kipattanak szemeim. Most veszem csak észre, hogy a vállára dőlve aludtam...