James Potter és a Százak Pergamenje

A papa besegít

  Remus már csak márciusban tért vissza. Addig James, Sirius és Peter mindennap ellátogattak a gyengélkedőre, bár sosem engedték be őket.

A három fiú addig is sok időt töltött a könyvtárban, remélve, hogy találnak valamit a Százak Pergamenjéről, de ezúttal is kudarcba fulladt minden próbálkozásuk.

- Mire kellhet nekik? – tűnődött James. Hanyatt feküdt az ágyában, de a lába volt a feje helyén. Az ágy fölé ragasztott kviddicsposzter mozgolódó alakjait nézegette.
- Talán veszélyt jelent számukra – tűnődött Sirius, aki törökülésben ült saját ágyán. Kezében ott lapult James könyve, amiben a Százakról szóló leírást találták. – Ha a Százak Gyűlésének célja az volt, hogy békét teremtsen, akkor az nekik semmiképen sem jó. Ők le akarják igázni a muglikat. Talán a pergamen békét teremhetne, az pedig nekik nem lenne túl jó – érvelt.
- Igazad lehet. Csak az a baj, hogy még akkor is ott a következő kérdés: hol lehet a pergamen?
Erre már Siriusnak sem volt ötlete, így csak megrázta a fejét.

Remus ekkor lépett be a szobába.
- Jól vagy? – néztek a rá többiek, mire ő csak bólintott.
- Igen, persze – motyogta.
Sirius lekászálódott az ágyról.
- Remus, biztos, hogy minden renden? Nekünk elmondhatod.
Remus hátrált egy lépést.
- Nem, tényleg minden rendben, én csak... – Nem fejezte be a mondatot. Nagyot sóhajtott, majd megrázta a fejét, és elhagyta a helyiséget.

A többiek értetlenül néztek utána.
Sirius James felé fordult, és széttárta karjait.
- Szerintem az anyukája betegsége miatt van ennyire rossz passzban – felelte James a ki nem mondott kérdésre.
- Nem kéne utána mennünk? – kérdezte Peter.
- És mégis mire mennénk vele? – nézett rá Sirius. – Mi nem tudjuk meggyógyítani az anyját.
- Szerintem Remus most egy kicsit egyedül akar lenni – vélekedett James. – De tényleg jó lenne majd beszélni vele.

Remus a hétvége alatt is kerülte őket, majd hétközben is tartózkodóan viselkedett velük. Teljesen beletemetkezett a tanulásba, és a kutatásokban sem vett részt.
James, Sirius és Peter elhatározták, hogy jobbkedvre derítik a fiút, így kihasználva az alkalmat, születésnapi bulit szerveztek neki.
Ez azért volt kissé nehézkes, mert Remus születésnapja péntekre esett; így nem tudtak egy egész napot rászánni a díszítésre. Délután Peter elterelte Remus figyelmét, ameddig James és Sirius a szobát díszítették.

James előzőleg írt a szüleinek, hogy kellene egy kis segítség, azok pedig annyi mindent pakoltak neki, hogy szegény Gyömbér majd megszakadt.
A két fiú egy hatalmas lapra ráfestette a „BOLDOG SZÜLANOPT, REMUS!" feliratot, kipakolták a sütiket, amiket Euphemia házilag sütött.

Sirius ekkor leváltotta Petert, aki segített Jamesnek az egész szobát színes füstkavalkádba borítani, és kipakolni a vajsörös üvegeket, amiket Fleamont küldött.
Ezután James volt a soros Remus elszórakoztatásában.
Fogta a nagyapjától kapott gördeszkáját, és azzal együtt vonult le a klubhelyiségbe.
- Jöttök? Még ki se próbáltam a deszkát, pedig már karácsony óta megvan. Ti is mehettek vele, ha szeretnétek – állt meg két barátja előtt, akik épp varázslósakkot játszottak. Remus állt nyerésre.
- Én szerintem megyek fürdeni – túrt bele a hajába Sirius.
- Remus? – nézett James kérlelően a fiúra. – Gyere légyszi! Tök jó lesz.
Remus fáradtan sóhajtott egyet.
- Kérlek! – James boci szemekkel nézett rá.
- Jó, legyen – állt fel Remus. – De ne maradjunk sokáig.

A két fiú kimászott a portrélyukon, és egy kihaltabb folyosón James letette a deszkát.
- Te mentél már ilyennel? – nézett Remusra, aki megrázta a fejét. – Jó, mert még én sem.
James felállt a gördeszkára, ami azon nyomban kicsúszott a lába alól.
- Au!
Remus is megpróbálkozott a művelettel. James hagyta, hogy a fiú megkapaszkodjon a vállában. Mikor már Remus biztosan állt a deszkán, James elengedte. A fiú lassan gurult végig a folyosón.
Utána ismét James jött. Miután Remus segített neki az elején, James felbátorodott, és lökni kezdte magát. Hamar ráérzett a dologra, és suhant végig a folyosón. Remus nevetve megtapsolta. A probléma csupán az volt, hogy James nem tudott megállni. Rágurult az egyik lépcsősorra, és leszánkázott egy emeletnyit, majd végül egy lovagi páncélnak köszönhetően sikerült megállnia.
- James! Jól vagy? – futott utána Remus.
- Persze, persze, minden rendben – motyogta James a földön fekve.

Jó ideig eldeszkázgattak még. A szórakozásnak Remus vetett véget.
- Szerintem ideje lefeküdni – mondta.
James megforgatta a szemét.
- Menjünk. De én most teljesen fel vagyok pörögve – vette kézbe a gördeszkáját.
- Igen, azt látom – nevetett Remus.

Bemásztak a Kövér Dáma portréján, majd felmentek a szobájukba.
Amikor Remus kinyitotta az ajtót, nagy adag konfetti zúdult a nyakába az ajtó fölé erősített vödörből. (A vödröt még James lopta el a takarítószertárból.)
- MEGLEPETÉS! – kiabálta a három fiú egyszerre.
Remus elnevette magát, és kisöpörte a hajából a konfetti nagyrészét.
- Ez most komoly? – nézett körbe.
- A lehető legkomolyabb – bólintott Sirius.
- Sütit? – tolta Peter a süteményes kosárkát Remus orra alá, aki nevetve kivett egy finomságot belőle.
- Hmm, mennyei – állapította meg az első falat után. – De ezt mégis hogyan... - nézett körbe.
- Ne érdekeljen az téged – veregette James hátba.
- Ki kér vajsört? – kérdezte Sirius, akinek arcát alig lehetett látni a füsttől.

Természetesen mindenki kért. Peter bekapcsolta a rádiót (amit szintén James lopott el) és bömböltetni kezdte a zenét.
A négy fiú törökülésben, körben ült a szoba közepén. A kör közepére betették a sütis kosárkát.
- Ezt mégis mikor hoztátok össze? – kérdezte Remus körbe mutatva.
- A délután – felelte Sirius.
- Egy délután alatt? – csodálkozott Remus. – És sikerült távol tartanotok engem... HÉ! A könyvtár, a sakk, a deszka! – mutatott egyesével Peterre, Siriusra és Jamesre. – Nem is létezik az a könyv, amit kerestettél velem, igaz? – nézett Peterre, aki csak megrázta a fejét. – Te meg nem is akarsz megtanulni sakkozni?
- Eszem ágában sincs – rázta fejét Sirius.
- Te meg majdnem kitörted a nyakadat! – nézett Jamesre, aki megvonta a vállát, miközben egy sütit próbált egészben betömni a szájába. – Köszönöm – nézett rájuk Remus.
A rádióban új, lassabb szám kezdődött; a barátságról. Senki nem szólt, csak hallgatta a zenét. Amikor vége lett a dalnak Remus felállt.
- Fúj, de nyálas – szólalt meg ezzel egyidőben Sirius, mire mindenki nevetni kezdett.
A fiúk kinyitották az ablakot, hogy a füst kiszellőzhessen, majd fáradtan estek be ágyaikba.


A tanárok egyre több házifeladatot adtak fel az elsősöknek, nem kímélve őket.
A következő hétvégén Remusnak sikerült rábeszélnie barátait, hogy írják meg SVK-ra a vízköpőkről szóló beadandót. Ennek aztán meg volt az eredménye: Wandor professzor kitűnőnek ítélte James munkáját.
McGalagony tíz ponttal jutalmazta a Griffendélt, mivel Jamesnek harmadik próbálkozásra sikerült elvégeznie az Avifors nevű varázslatot.
Bűbájtanon sorban álltak egy ajtó előtt, és mindenkinek el kellett végeznie az ajtózáró bűbájt.
A mágiatörténet órák továbbra is unalmasak voltak, James pedig csupán aludt Lily mellett.
Gyógynövénytanon az ördöghurokról tanultak.
A bájitaltan továbbra sem ment Jamesnek, de őt ez nem nagyon izgatta.
Sokkal jobban érdekelte a Százak Pergamenjének rejtélye, amit sehogy sem tudtak megoldani.

Továbbra is sokat kutattak a mardekárosok után, azonban semmi használható információt nem hallottak tőlük. Ettől függetlenül persze szívesen hagytak trágyagránátot a klubhelyiségük előtt.
A Mardekárnak mindemellett volt egy kviddics meccse a Hollóhóhát ellen, amire a négy jóbarát is kiment szurkolni és legnagyobb örömükre a Hollóhát nyert.
Barbara Dyes gyönyörűen védte ki a mardekáros hajtók próbálkozásait, Kenneth Melott pedig bőven a Mardekár fogója előtt elkapta a cikeszt.

- Azta, Melott nagyon ügyes – monda Almira, mikor már visszafelel sétáltak. Az öt lány ezúttal is csatlakozott Jamesékhez, míg a kviddics meccset nézték.
- Azért annyira nem volt nagy szám – nézett rá Sirius.
Almira döbbenten nézett rá.
- Nem? Te talán el tudtad volna ilyen fürgén halászni a cikeszt a másik fogó orra elől? – kérdezte, miközben kék szemeit résnyire szűkítette.
Sirius pár másodpercig habozott, majd beletúrt hajába.
- El – jelentette ki végül. James tudta, hogy nem. Azért jófej volt, és nem szólt semmit.
- Nem tudtad volna elkapni – állította a lány.
- De.
- Nem.

Mindenki csendben hallgatta a vitájukat, azonban Felicia elnevette magát.
- Úgy veszekedtek, mint egy öreg házaspár.
- Nem is – vágta rá a két érintett.
- Pedig összeillenétek – nézett rájuk Alice.
Sirius ránézett Almirára.
- Ez igaz – jelentette ki végül, mire a lány csak felvonta a szemöldökét. – Akkor mostantól járunk – jelentette ki nemes egyszerűséggel, és tovább indult.
- Felőlem – vonta meg a vállát Almira, és ő is elindult.
Felicia és Alice nevetve követték őket.
- Öhm... Ezt most komolyan gondolják? – kérdezte Lily összezavarodva.
James megvonta a vállát, és a többiek után indult.

Este persze kérdőre vonták Sirius.
- Azért vagyunk együtt, mert összeillünk – magyarázta. – Én jól nézek ki, és ő is szép.
- Ennyi? – kérdezte Remus. – A külsőtök miatt vagytok együtt?
Sirius bólintott.
- Nem értelek – rázta a fejét James.
- Mert még kis tizenegy éves vagy – vigyorgott rá Sirius.

James már nem sokáig volt kis tizenegy éves.
Hétfő reggel arra ébredt, hogy szobatársai ráugruanak, miközben azt ordítják, hogy: BOLDOG SZÜLINAPOT!
Miután Sirus, Remus és Peter lekászálódtak róla, felült az ágyában.
- Sajnos nem tudtunk neked venni semmit – magyarázkodott Remus, mire James szem forgatva legyintett.
- Mondjuk, ahogy elnézem, kaptál ajándékot bőven – biccentett Sirius az ágy vége felé, ahol egy kisebb halomnyi csomag volt.
James komótosan az ágy végébe mászott, és felszedte a földről az ajándékokat, majd bontogatni kezdett.
- Ó, azt Anastasia szülei küldték – nézte az első csomaghoz tartozó levelet. A csokibékák alatt James felfedezett egy lapot. – Fúj – dobta el, mikor meglátta, mi van rajta.
James már jól ismerte Mary rajzait, amiből most egy újabbat kapott – ezen hatalmas szivecskék voltak és egy rajz kettőjükről, amint rózsaszín egyszarvúk ugrándoznak körülöttük, miközben ők csókolóznak.
- Blah – pillantott undorodva a földre hullott alkotásra, és még a hideg is kirázta.
Amíg barátai jót nevettek a rajzon, ő kibontotta szülei ajándékját is.
A csomagban mindenféle finomság volt, egy aprócska torta is akadt egy gyertyával és egy levél.

Drága James!
Nagyon boldog tizenkettedik születésnapot kívánunk neked! Fogadd szeretettel ezeket kis finomságokat. Reméljük, hogy jól érzed magad, és minden rendben. Kérünk, bagolyfordultával írd meg, hogy a húsvéti szünetben haza jössz-e. Mi természetesen nem akarunk befolyásolni, de nagyon örülnénk neki.
Szeretettel ölel:
Anya és Apa


James mosolyogva olvasta el a levelet. Meggyújtotta a kis gyertyát és elfújta, miközben kívánt.
Barátai nevetve megtapsolták.
- Mit kívántál? – érdeklődött Peter.
- Azt nem szabad elmondani – nézett rá James, majd a következő, vastag csomagért nyúlt. Abban egy vaskos könyv volt, rajta pedig ismételten egy levél.
„Öregapádtól" állt a borítékon. James vigyorogva vette ki belőle a levelet, azonban olvasás közben a hitetlenkedés vette át a helyét.

Először is: Boldog születésnapot, te gyerek. Másodszor pedig: apádék voltak nálam a múltkor. Mesélték, hogy a karácsonyi szünet alatt mást se csináltál, csak a könyvtárban gubbasztottál. Azt is mesélték, hogy nem tudtál a fenti könyvtárról. Mondhatnám, hogy csalódtam benned, de akkor hazudnék. Arról azért remélem tudsz, hogy most hol vagy. No, de a lényeg: apádék nem csak a tudatlanságodról meséltek, hanem arról is, hogy mit kutakodtál te a könyvtárban, ahova addig még csak be se tetted a lábad. Azt mondták, a Százak Pergamenje érdekel téged. Én pedig, hála koromnak és a Wizengamotban való munkásságomnak, többet tudok arról a pergamenről, mint ők. Gondoltam, ha már itt a szülinapod, elküldök egy könyvet, amiben részletes leírás található a pergamenről. A biztonság kedvéért megjelöltem az oldalt, ahol erről van szó.
U.i.: az ingaóra tökéletesen működik, még egyszer köszönöm.


James ámulva tartotta a kezében a levelet, aztán barátaira emelte pillantását.
- Mi az? – kérdezte Sirius, mire James meglebegtette a pergament. Miután felocsúdott, eldobta a levelet, és keresni kezdte a könyv megjelölt oldalát. Hamar meg is találta, Henry behajtotta az egyik lap sarkát, és a lap tetején gyöngybetűkkel ott állt: A Százak Pergamenje.
Sirius, Remus és Peter elolvasták Henry levelét, majd Jameshez fordultak, aki felmutatta a nyitott könyvet.
A négy fiú elhelyezkedett az ágyon, és mindannyian olvasni kezdtek.

"A Százak Pergamenje

A Százak Tanácsa azon célt hivatott szolgálni, hogy a mugli- és a varázslótársadalom békében élhessen együtt. Sok törekvésük volt, azonban végül egyikkel sem sikerült eredményt elérniük. Egyik fő munkájuk a Százak Pergamenje volt. Különlegessége abban rejlett, hogy a sok, elvileg lejegyezhetetlen dolgot is rá lehet írni, emlékeket lehet belehelyezni, akár a merengőbe és sok más, máig kérdéses tulajdonsága van. Azonban egy biztos: akit gazdájának elfogad, az hatalmas dolgokra lesz képes vele.
Mindazonáltal a mágikus erővel bíró pergament, melyen a Százak Gyűlésének tagjai eredetileg az egyik legfontosabb irányzatuk részleteit kívánták kidolgozni, egy este ellopták. Elrablója egy nagyra vágyó mágus volt, aki megpróbált a mágikus pergamen segítségével hatalomra törni. Szerencsére ez sosem következett be, a Százak Tanácsának néhány tagja még időben meg tudta állítani. Rájővén, mekkora veszélyt jelent a világ számára a pergamen, a biztonság érdekében védőbűbájokat szórtak rá, majd, hogy annak erejét csökkentsék, hét felé tépték azt, és a gyűlés hét legfőbb vezérének adták a darabokat, melyeknek pontos helyét mostanra senki, vagy csak nagyon kevesen tudják."

Miután elolvasták a bekezdést, szóhoz sem bírtak jutni. Ámulva néztek hol egymásra, hol a könyvre.
- A mardekárosok tudják, hogy hol van – szólalt meg végül Sirius.
- Legalábbis az egyikről – tette hozzá Remus. – Kétlem, hogy mind a hetet megtalálták volna.
- De most akkor mi lehet a céljuk vele? – kérdezte Peter.
Sirius elhúzta a száját.
- Egyértelmű, nem? A pergamen a béke miatt jött létre, ők pedig nem akarnak békét. Ha megtalálják, akkor tönkre teszik.
- Kétlem, hogy mindegyiket megtalálják – mondta James.
Remus megrázta a fejét.
- Nem fontos, hogy nekik mire kell. A lényeg, hogy mi hamarabb megszerezzük.




Hamarosan elérkezett az április elseje, James és Sirius számára újabb csínyek illatát sodorva magával.
A Bűbájos Bajkeverők Kelléktárában jól megpakolták táskáikat mindenféle termékkel, amit aztán boldogan használtak fel.
A mardekárosok ágyait beszórták viszketőporral, majd a klubhelyiség elé lebegtettek egy hatalmas szobrot, hogy megnehezítsék a kijárást.
Minden tanterembe becsempésztek néhány mű, de mozgó kígyót és pókot, így a kastély egész nap a tanárok és a diákok sikolyától zengett.
Pár ajtó fölé vödröt szereltek, amit előtte megtöltöttek vízzel.
Összességbe véve, ők nagyon jól érezték magukat.



A négy jóbarát annak köszönhetően, hogy nem kellett a pergamen után kutakodniuk, már több időt tudott szánni a tanulásra. Ezt James és Sirius máshogy értelmezték, mint Remus.
- Tanulni kéne – mondta pár könyvvel a kezében nem sokkal azután, hogy visszatért a Roxfortba. A tavaszi szünetet a Roxfortban töltötte, de előtte még hazament pár napra az édesanyjához. – Hamarosan jönnek a vizsgák.
- Remus – nézett rá James úgy, mintha egy gyereknek akarná századszor elmagyarázni, hogy nem kaphat fagyit ebéd előtt. – Mi órákon tanulunk. Nagyon odafigyelünk és megjegyzünk mindent.
Sirius mellette bőszen bólogatott.
- Jó, nekem mindegy – jelentette ki a sápadt fiú. – De engem hagyjatok rendesen tanulni.
Azzal fogta a könyveit és elvonult.

James és Sirius ketten voltak a szobájukban. Remus tanult, Peter pedig elment, hogy feladjon egy levelet a szüleinek.
- Szóval kedves Sirius – mondta James komolykodva –, most, hogy betöltöttem a tizenkettőt, lennél oly kedves és elárulnád az Almirával való kapcsolatod lényegét?
Sirius sóhajtot.
- Mondtam már! Összeillünk. Kiegészítjük egymást. Én fekete hajú vagyok, ő meg szőke.
James bólintott.
- És randiztatok már? Vagy megfogtad a kezét? Csókolóztatok? – kérdezte kíváncsian.
- Dehogy is! – nézett rá döbbenten Sirius. – Hozzá nem érek!
James teljesen összezavarodott.
- De akkor mégis minek... – kezdte összeráncolt szemöldökkel, aztán inkább csak legyintett.