James Potter és a Százak Pergamenje

A hamis griffendéles

Az ajtó Hagrid kopogtatására rögvest kinyílt. Magas, fekete hajú, szigorú tekintetű, kék taláros boszorkány fogadta őket. James biztos volt benne, hogy nem díjazná, ha megszegne pár szabályt.

- Jó estét, McGalagony professzor. Meghoztam az elsősöket – mondta Hagrid vidáman.

- Köszönöm. Innen már átveszem őket.

McGalagony professzor beinvitálta a kis csapatot az előcsarnokba, amelynek csupasz falait fáklyák világították meg, plafonja oly magasan volt, hogy azt nem is lehetett látni. A diákokkal szemben hatalmas márvány lépcső indult, a professzorasszony azonban nem arrafele vezette őket, hanem egy kicsi szobába. Ott csak elég szűkösen fértek el. McGalagony professzor mondott pár szót a beosztásról, és a négy házról, majd magukra hagyta a diákokat.

James kicsit arrébb ment, remélve, hogy megpillantja valahol Siriust. Azt vette észre, hogy a fiúk, akik egy csónakban ültek vele követni kezdték.

- Öhm... Segíthetek? – kérdezte.

- Én Mark Stebbins vagyok – mutatkozott be az egyik fiú. – Ők itt Terence és Nick.

- Oh, az én nevem James – mondta. – Várjátok már, hogy elkezdődjön a beosztás? – kérdezte mosolyogva, mire a fiúk bólogatni kezdett. – Szuper. És hova akartok kerülni?

- Én biztos, hogy hollóhátas leszek – jelentette ki Mark.

Terence sóhajtott egyet.

- Jó lenne a Griffendélbe kerülni, de kétlem, hogy elég bátor lennék hozzá. Szóval Hugrabug, vagy Hollóhát. Utóbbi jobb lenne.

- Nekem meg őszintén fogalmam sincs – mondta Nick. – De mindegy is. Oda kerülök, ahol a legjobb nekem. Te melyik házba akarsz jutni?

- Griffendél – jelentette ki határozottan James, aki idő közben rájött valamire. Griffendéles akar lenni és biztos benne, hogy griffendéles lesz. Ez azt jelenti, hogy nem fél attól, hogy másik házba kerül, ha pedig nem fél, akkor csakis a Griffendélbe juthat. Remek körforgás.

- James! – hallott meg egy ismerős hangot a háta mögött. Sirius tartott felé, miközben magával rángatott egy sápadt fiút. – Már azt hittem, bele fulladtál a tóba.

- Nincs olyan mázlid.

Sirius megállt Jamesszel szemben, majd a másik fiút közelebb tolta hozzá.

- Ő itt Remus – mutatta be. – Egy csónakban utaztam vele.

James és Remus üdvözölték egymást, azonban Jamesnek eszébe jutott, hogy neki elvileg Alice-szel kellet volna utaznia. Pár másodpercig a tömeget fürkészte, aztán meglátta Alice-t, aki épp egy barna hajú lánnyal beszélgetett. Úgy tűnt, jól el van, így inkább nem ment oda hozzá. Ami azt illeti, nem is nagyon lett volna ideje rá, mert McGalagony visszatért, és kijelentette, hogy kezdődik a beosztási ceremónia.

Az elsősök izgatottan követték a professzort, aki átvágott az előcsarnokon, és bevezette őket egy kétszárnyú ajtón, ami a nagyterembe vezetett.

A helyiség káprázatos volt, több ezer gyertya lebegett a levegőben a négy ház felett, melyeknél a felsőbb éves diákok ültek, és kíváncsian néztek az elsősökre. A terem végében egy ötödik asztal állt merőlegesen, amelynél a tanárok ültek. McGalagony a tanári asztal elé vezette a gólyákat és felsorakoztatta őket a tanároknak háttal. James végignézett a Griffendél asztalán. Minden szem rájuk szegeződött. A fiú a szemével megkereste Anastasiát. A lány őt nézte és mikor észrevette, hogy a fiú figyeli, intett neki. James visszaintett, majd ránézett a többi elsősre. Mindenki sápadtan ácsorgott és elég idegesnek tűnt. James nem értette, miért. Bár ő sem tudta, hogy zajlik a beosztás, olyat úgysem fognak tőlük kérni, amit nem tudnak megcsinálni. Akkor senki nem is járna az iskolába.