A Hatake klán 2.~~Életünk Konoha-ban (SZÜNETEL)

Lángra gyúlt szerelem

(Sayuri)

Amikor odaléptem hozzá, éreztem, hogy a belsőm megremeg, - továbbá észrevettem, hogy Kakashi-nak a szeme sem rebben, amikor odaértem hozzá. Engem bámul, lassan már két perce folyamatosan. Úgy, tűnik Kurenai-nak igaza volt, és tényleg jól nézek ki! – Nos, a lelkemnek ennyi elég volt és már bátran szólítom meg az előttem álló, ezüstös férfit.

- Nos... Hogy tetszik... - mosolyodok el zavartan.

- Gyönyörű vagy... Leírhatatlanul... - a szavai teljesen elolvasztották a szívemet... igaz, hogy csak három, egyszerű kis szó volt, de... csodálatos érzés volt őket hallani, főleg az ő szájából... az ő hanglejtésével; azzal a mély és férfias hanggal. Közel álltam hozzá, vagy is inkább ő jött közelebb és lepillantott rám. Most vettem észre, milyen magas is... Öcsém... Azért időben rájöttem, nem igaz?

- Te is... Jól nézel ki... Nagyon... - pillantottam fel rá. Ő ekkor a szokásos, kedves és lágy mosolyát előszedte, s finoman lehunyta a szemét és úgy pillantott rám. Egy cifra jókedvet és halk nevetést hallottam, amikor egyszer csak megéreztem egy erős kezet magamon. Kakashi óvatosan megragadta a kezem, s vidáman így szólt hozzám:

- Gyere, menjünk, sétáljunk egyet! – bólintottam, s elindultam az ezüst hercegemmel egy kis mellékúton Konoha kijárata fele.

(Naruto)

A Tűz Akarata ünnepség az egyik kedvenc ünnepem, amit Konoha ünnepel. Röviden annyit kell róla tudni, hogy a Konohai ninja-k ezen a napon ünneplik meg azt, hogy védelmezik egymást és a falut. Kicsit furán hangzik, de ezt egy Konohai ninja-nak éreznie kell. Mi fiatal genin-ek ezt még nem igazán érthetjük, de az idősebb ninja-knak ez sokat jelent... „Majd megérted te is..." – mondogatja anya minden évben.

Úgy terveztem, hogy ezen a napon Sasuke-vel, Sakura-val és a sensei-jel elmegyünk az Ichiraku-ba, hiszen... a Tűz Akaratába beletartozik a bajtársiasság is. Nálunk, a 7-es csapatnál, összetartóbb csapatot még soha senki nem látott... legalábbis én ezt mondom. Igaz, ha ezt egy évvel ezelőtt mondja valaki... el sem hiszem! Sasuke és én eszméletlenül utáltuk egymást! Mostanában kezdem észrevenni, hogy kedvesebb és jóval figyelmesebb, mint ez előtt egy évvel. Lehet, hogy kezdünk összeszokni? – gondolkodtam magamban, s közben a sensei-t kerestem. Sakura-val már találkoztam. Mondtam neki, hogy megkeresem Sasuke- t és a sensei-t és jövünk... De egyelőre semmi! – Legalábbis eddig semmi sem volt!

A következő pillanatban megpillantottam Kakashi-t és azt a Sayuri nevű lányt. Kb. 2 éve kiderült, hogy ő Sasuke unokatestvére... És emellett Uchiha gyűlölő. Hogy miért, és, hogy ez a „gyűlölet" mikor változott meg... azt nem tudom. Annyi biztos, hogy Sayuri már Konoha ninja-ja, aminek apa nagyon örült, hiszen... Mindig szükség van az új és erős ninja-kra. – De, mit láttok?- Egymás kezét fogják! MIIII?! Kakashi... egy... lánnyal... MI A FRANC?! – dülled ki a szemem. Ilyet sem láttam még... - Na... hallgassuk csak ki őket... - nevetek magamban.

Ahogy elindultam volna, hirtelen egy erős rántás visszahúzott. Hátra néztem és megpillantottam anyámat, aki mosolyogva pillantott rám, majd utána Kakashi-ék fele nézet. Pár pillanat múlva újra rám figyelt és mosolyogva ennyit mondott.

- Most egy kicsit hagyd Kakashi-t... Hadd, legyen egy kicsit „egyedül"... - mosolyodik el, miközben enyhén elpirul. Nagyot néztem... s miközben ez történt apa anya mögé lépett és megfogta a vállát. Szinte egyszerre sóhajtottak fel.

- Most már talán... Egyenesbe jön az élete...

- Micsoda véletlenek... Minato... - hallottam egy férfihangot a jobb oldalam felől. Elnéztem arra, s megpillantottam Sasuke-t és a szüleit. Mindegyikükön egy fekete kimono volt, rajta az Uchiha klán emblémájával. Sasuke is Kakashi-ék fele nézett, s nem azért az egy húszért, de... úgy nézz Kakashi-ra, mint, akit meg tudna ölni. Hát... oké... nem igazán értem...