Mindenkinek más-más sorsot szánt a 6 út Bölcse, kinek jót és boldogot, kinek rosszat és keserűt. Egy ideig Hatake Kakashi is az utóbbit élte, de egy nap, a remény megcsillant előtte. Természetesen, a reményért küzdeni kellett, de mi az a kis szenved...
A sárkány előttem ért a rejtekhelyre... Ki gondolta volna, hogy Kankurou életben maradt és, hogy Konoha nem csak egy csapatot küld a Kazekage kiszabadítására. Illetve, ki gondolta volna azt is, hogy a kilencfarkú és az Uchiha éppen most tér vissza... Pont most! És arra sem gondoltam volna, hogy Kakashi ilyen magas szintre tudta emelni a sárkányt... Elképesztő... alábecsültük a Hatake-ket ezt tény, hiszen az előző megbízónk, Daku mondta, hogy ez a klán igen csak tudja keresztezni a "gonoszok" számításait és terveit. Bár mi nem hittük el Daku-nak, hiszen csak egy bosszúállónak tűnt, aki el akarja taposni ellenklánját*. És mennyire igaza volt, merthogy ez történt: egy aljas és furfangos elterelő hadművelettel kiszabadították az egyfarkút, megölték Deidara-t, s az öngyilkosságba kényszerítették Sasori-t. Madara-nak komolyabban kell vennie a Hatake-ket, s a Konoha-iakat is, hiszen még mindig ők a legnehezebben legyőzhető klán, mivelhogy a Hatake-k állnak a legközelebb az istenekhez, s ezt egy félisten tudja a legjobban; illetve maga a falu is, hiszen 60000-szer is felül tudják saját magukat múlni, szóval ennyi...
Miután elpusztítottam a rejtekhelyet; se ezt azért tettem, hogy a Szél országiak ne tudjanak utánunk nyomozni; visszamentem a fő főhadiszállásra, ahol maga Madara is tartózkodott a fehér Zetsu-jaimmal. Nem rég fejlesztettük ki őket azoknak a vegyszereknek a segítségével, amiket Orochimaru laborjából loptunk el. Pár hónapja Hidan és Kakuzu támadta meg a labort, s lopta el az iratokat... maga Orochimaru is meghalt, így már az Akatsuki-nak nincs vetélytársa. Ahogy sétáltam a főfolyóson szívtam magamba a sötétség, hiszen már nagyon hiányzott... már 3 hónapja nem jártam ezeken a sötét és kietlen folyósokon, ahova még a Nap sem süt be... ahol a fényt csak a gyenge fáklyák lángja adta... ami a sötétkék téglákról fénylett vissza. Megálltam a folyosó végén, ahol egy hatalmas fakapu választott el engem Madara-tól. Bekopogtam hozzá, s vártam, amíg ki nem szól. Amint meghallottam a "Szabad!" mondatot, lassan benyitottam. Elém tárult maga Madara, a legerősebb és legsötétebb lelkű Uchiha, s a hatalmas vörös csontvázas trónja, amin jelenleg fenségesen foglalt helyet. A hosszú, fekete hajú Uchiha meglepődött, amikor meglátott. Becsuktam lassan a kaput, s ez után a trón elé sétáltam és alázatosan letérdeltem előtte.
- Jelentenék, uram! – szólaltam meg végül.
- Hallgatlak, Zetsu! - szólított meg engem mély hangján.
- Elvesztettük a Jinchuuriki-t, illetve Deidara és Sasori is meghalt.
- Hm?- értetlenkedett Madara. - Ez hogy lehet?
- Konoha felmentő sereget küldött, s köztük volt a Hatake is...
- Hm... – gondolkodott hangosan. - Az a Hatake, aki Daku fő ellensége volt... a Konohai Másoló Ninja, Sharingam szemű Hatake Kakashi?
- Igen. - válaszoltam határozottan.
- Zetsu, - szólított meg engem, kissé lekezelően, - hogy lehet, hogy te fél isten vagy... még is kifog rajtad egy egyszerű halandó ninja...
- Uram... Tudniillik, - kezdtem el felvilágosítani őt, -hogy a Hatake-k állnak a legközelebb az istenekhez, illetve a hatalmukat nem becsülhetjük le, hiszen a Hatake-k egy része, a Kage-k, Yin felhasználok, amire a többi klán egyáltalán nem jellemző. Aztán ott vannak a Hatake-k, akik képesek átalakulni, s ezek közül a sárkány, amit jelenleg Kakashi birtokol, a legerősebb, s a legmisztikusabbak az összes Hatake állat közül, továbbá rendelkeznek a Yang-gal is, ami szintén isteni hatalom...
- Hm... A Hatake-k ilyen nagy akadályt jelentenének... – mondta gonoszan és kissé flegmán, de a meglepődést is észrevettem a hangján.
- Igen. - válaszoltam határozottan. - Ha engedné... tennék egy javaslatot...
- Mondjad, hű társam... - mosolygót rám gonoszan
- Mozgósítsa az összes Akatsuki tagot és életben lévő szövetségest, s több irányból támadjuk meg Konoha-t... Várjuk meg, amíg a kilencfarkú és az Uchiha elhagyja a falut, s támadjuk meg addig, amíg nincsenek ott, de azt is, úgy, hogy bevetjük a Zetsu klónokat, ezzel is elterelve a Konoha-iakat...
- Á... a saját fegyverükkel győzzük le őket... – esett le Madara-nak is a tervem lényege.
- Igen. - válaszoltam határozottan. - Felbontanánk az Akatsuki tagokat különböző csoportokra, s külön-külön csapnánk le a Konoha-iakra, pl.: Hidan és Kakuzu délről, Kisame és én keletről... esetleg maga és a szövetségesünk nyugatról, míg Pain és a többiek megtámadnák a Hatake régiót, észak felől, ezzel is elpusztítva a legerősebb erőt a faluban...
- Hm... Szerinted... Bele menne? – kérdezte a vezető.
- Persze, hiszen nálunk van a "Mindene"... És a szerelem miatt a ninja bármit meg tesz, amit a szerelmét fogva tartók kérnek tőle... – húztam szélet és gonosz mosolyra a számat.
- Igen... Így igaz Zetsu... Szép munka! - mosolygót szintén gonoszan Madara. - Nem véletlenül vagy te a legjobb emberem! Értesítsd a többieket és készülj fel a csatára! Hamarosan megkezdjük a háborút!
- Igenis... oly sötét és hatalmas úr... - mondtam neki meghajolva, miközben lassan távoztam a teremből.
Ahogy becsuktam az ajtót, és annak hátat fordítottam, megropogtattam az ujjaimat, s hangosan és gonoszan felnevettem.
- Hahahaha! Vigyázzatok Konoha-iak... itt jövünk! – néztem gonoszan előre, s miközben ezeket mondtam, széles és gonosz arccal bámultam előre. - Hatake-k... féljetek! – s azzal elindultam a megbeszélő csarnok fele, nagy és gyors léptekkel, bosszúval telt vággyal. - Sárkány... készülj a halálra!
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
