Mindenkinek más-más sorsot szánt a 6 út Bölcse, kinek jót és boldogot, kinek rosszat és keserűt. Egy ideig Hatake Kakashi is az utóbbit élte, de egy nap, a remény megcsillant előtte. Természetesen, a reményért küzdeni kellett, de mi az a kis szenved...
Másnap reggel útnak indultunk, hogy minél hamarabb hazaérjünk, Konoha-ba. Sárkány alakban voltam, s a többiek úgy szálltak fel rám. Miután elbúcsúztunk Gaara-éktól és a Sand of családtól; szárnyra kaptam és már hazafele repesztettünk a felhőtlen kék égen. Miközben elmerengtem magamban, hallottam a hátamon utazó emberek beszédét. Naruto elnézést kért azért, amiért hisztizett és nem gondolkodott tisztán; - amúgy mindenki megbocsátott neki és teljes mértékben megértették őt, így utólag. Sakura és Kawa többször kérdezi Mona-t, hogy jól van e, meg, hogy minden rendben e... - Biztos a technika végett, amit Kankurou-n és Gaara-n használt... Hát, - fordulok lassan hátra,- látszik rajta, hogy fáradt és gyenge. De büszke vagyok rá! Hála neki, a Kazekage életben maradt, s ezzel is szereztünk egy jó pontot a klán hírnevének; - Ezek mellett Tenzou, mint a saját, mint az én csapatomat megdicsérte és gratulált nekik a küldetés elvégzéséért. Igen, mind sokat fejlődtek és változtak... Mondhatjuk, hogy Konoha olyan fiatal ninja-kkal rendelkezik, akikből még egy nap erős és kiváló Shinobi válik. Ahogy a Nap feljebb kerül az égen, mi is egyre közelebb kerülünk Konoha-hoz. Már több ismerős táj felett is átrepültünk, mire megpillantottuk Konoha, vörös tetejű Hokage irodáját. Nyomban odaszálltunk, s a bejárat előtt leszálltam, s ott vissza is alakultam. A srácokkal együtt mentünk be az épületbe, s amint a 2 emeletre értünk, szembe találtuk magunkat Jiraiya-san-nal, aki a Hokage iroda ajtaja előtt állt. Lassan sétáltunk oda hozzá, mire az idősebb szürkehajú férfi, így szólt hozzánk:
- Örülünk, hogy itt vagytok! – mosolygót ránk vidáman, majd rám nézett. - Minato arra hivatkozott, hogy mivel sokan vagytok, nem férnénk be kényelmesen az irodába, ezért a tárgyalóban vár titeket, Fugaku-val, Hizashi-val és az 1-es számú ANBU csapattal. A tárgyalóban vár titeket... és ez szerintem nektek is jobb, hisz fáradtak lehetek. – bólintottam, de egy percre meglepődtem... „1-es számú ANBU csapat?" Azok mi voltunk anno Itachi-val és Tenzou-val... Vajon, most Itachi kivel dolgozhat?
- Persze, köszönjük... - mondtam, s a tárgyaló felé vettem az irányt. Éreztem, hogy a többiek követnek, de Naruto szólalt meg legelőször:
- Sensei... Apa honnan tudta, hogy jövünk?
- Szóltam tegnap a húgomnak, hogy szóljon Minato-nak, hogy érkezünk... Rossz érzésem van az Akatsuki-val kapcsolatban...
- Oké... én ezt értem, de... Apa és a Hyuuga-k vezetője... mit keresnek itt? – kérdezte Sasuke.
- Ezt én sem értem... - válaszoltam neki nyugodtan.
- Gondolom azért, mert Konoha hadereje nem 100%-os és képbe szeretnének lenni a fő klánok vezetői is. – szólalt meg Tenzou a hátam mögött.
- Lehetséges... - sóhajtottam fel, majd megálltam egy mahagóni barna ajtó előtt, s finoman bekopogtam.
- Szabad! – hallottam a sensei hangját.
Kinyitottam az ajtót, s beengedtem a „kis" csapatot magam előtt a terembe. Tenzou volt az utolsó, aki elhaladt előttem, majd utána én is beléptem és becsuktam a teremajtót, s körbenéztem. Minato sensei velem szemben ült a nagy ablak előtt, mellette pedig Itachi és egy ANBU lány állt. Az Itachi-val kb. egyidős lányt felismertem: a neve Uchiha Izumi, Itachi szerelme... Örülök, hogy ők is egymásra találtak... - de most hirtelen a szívembe nyilallt egy sötét és fájdalmas érzés: Mennyi boldogság van most a faluban... Ez az egész meg fog szűni, amint az Akatsuki megtámadja a falut...
Oops! This image does not follow our content guidelines. To continue publishing, please remove it or upload a different image.
